"Akár C, akár Pascal marha ritkán van szükség scanfre meg readre (legalábbis konzolról). Persze a kezdők az első héten gyakran írnak olyan programot, hogy "Írj be egy számot:". Aztán, ha elmúlik pár év, és látott már egy-két programot, akkor rájön, hogy inkább parancssori argumentumként szedi be a paramétereket, mert úgy egyszerűbb batchből futni. (Sok oktató nem jut el erre a szintre:()"
Igen, amiről te beszélsz az az, amikor valakiből kezdőből haladó lesz, és elkezd finomodni a már megszerzett tudása. De amikor még nincs semmilyen tudása, ott teljesen felesleges célszerűségről beszélni, mert csak feleslegesen bonyolítja a tanuló életét.
"Bevezető tanfolyamon azzal foglalkozni, hogy konzolra hogyan kell formázottan írni, pozícionálni, színezni merőben felesleges. Elég a printf."
Persze, ha valakinek eltökélt szándéka, hogy megtanul programozni, vagy kötelezik rá, akkor felesleges. Ha viszont szórakozásból tanulna, akkor az ilyen apróságok nagyon sokat számítanak. A fent említett 12 évest képzeld magad elé.
"C-ben lépni sem lehet pointerek nélkül."
Tény. De amikor valaki épp az elágazásokat, ciklusokat, stb. tanulja, a pointerekkel nem sokat tud kezdeni. Viszont mivel C-ben még egy olyan (a kezdő programozó számára triviálisnak tűnő) probléma megoldásához is érteni kell, mint egy szám beolvasása, az igencsak elnehezíti a programozás tanulását.
"A C és a Pascal őskövület mivolta a karaktertípusnál látszik legjobban. Mármint az látszik, hogy amikor ezeket a nyelveket kitalálták, akkor még 1karakter=1byte volt, azaz nem különült el a két dolog. A char -> wchar_t, printf -> wprintf stb. mutatja ezt. Nem láttam még olyan C könyvet, ami kezdő szinten elmagyarázta volna a C viszonyát a mostani értelemben vett karakter típushoz. Olyan nyelv kéne oktatáshoz, ahol ezek eleve megvannak."
Nem hiszem, hogy ez a programozás tanulás szempontjából releváns. Persze ettől függetlenül igazad van.