Bocs, hogy beleszólok, de azt azért látni kell, hogy vannak őrült trendek.
A saját példámmal tudnám illusztrálni: Amikor még középiskolások voltunk (90-es évek eleje), kinéztem magamnak az ELTE biológus szakát. 40 embert vettek föl egy évben, a 120 pontos rendszerben azokban az években 112-118 pont között mozgott a ponthatár, szóval nem volt egyszerű bekerülni. Az országban még Szegeden és Debrecenben volt biológus képzés, 25-25 fős évfolyamokkal. (Ezen három helyen erős kutatóintézeti hálózat támogatta és indokolta a biológus képzést.) Tehát egy évben 90 hallgatót vettek fel biológusnak az orszában, ebből lejött egy jelentős, kb 40%-os lemorzsolódás, szóval évente kb 50 ember végzett. Az oktatás nagyon magas színvonalú volt, és aki végzett, azoknak volt is rendes munkájuk.
Aztán 94-ben felvételiztem, 116 pontos ponthatár, de felvettek. A mi évfolyamunkra már 60 embert vettek fel csak az ELTE-re, de a következő évtől kezdték drasztikusan emelni a keretszámokat. Mire 99-ben végeztünk, már 120 fős évfolyamok indultak, a tantervben szépen megszüntették a gyakorlatok többségét, a régi szóbeli vizsgáztatásokat jórészt felváltották az írásbeli szórások. Közben a ponthatár lement 80-ra, azaz az akkori szabályoknak megfelelő minimumra! Közben az ország más egyetemein is nyíltak biológus szakok, és a másik két hagyományos helyen is növelték a keretszámokat. Pár év alatt majd tízszeresére nőtt a végzős biológusok száma, míg az oktatásuk színvonala jelentősen csökkent.
Hogy mi lett ennek a következménye? Természetesen az országban továbbra sem kellett a kb évi ötven biológusnál több. Azaz egy csomóan elmentek külföldre, ötvennek lett állása, a többi meg nézegethette a diplomáját, ami semmit sem ért. Ráadásul ugye ez a felfutó tömegképzés durván devalválta a pár évfolyammal korábban, még a durván kemény rendszerben végzettek diplomáját is. Ezzel jól megszívták azok, akik pl. diploma után elmentek szülni, és mire visszajöttek, a korábbi aranyértékű diplomájuk hirtelen nem ért semmit. A mi évfolyamunk (ami már szintén kissé duzzasztott volt), akik végeztek, kb 10% dolgozik a szakmában Magyarországon. Nagyon sokan külföldön vannak (pl az évfolyamelső aranydiplomás Helsinkiben), és nagyon sokan pályaelhagyók lettek.
Aztán pár éve szétválasztották a képzést BSc-MSc kétlépcsősre (éljen Bolonya!), egy jelentős létszámbeli megszorítással. Ez azt jelenti, hogy képzi ki az egyetem tömegével a BSc biológusokat, akiknek töredékét veszi fel MSc szakra. Csakhogy a BSc biológus diploma kb az érettségivel egyenértékű, még laboránsnak se vesznek fel ilyennel senkit, kizárólag arra jogosít fel, hogy az illető bekerüljön egy MSc képzésre. Már a szak hivatalos leírásában is megtalálható:
"Az MSc-ekvivalens diplomával rendelkező hallgatóink közül a legkiválóbbak tanulmányaikat kutatói állásukban mint levelező, vagy pedig mint ösztöndíjas doktori hallgatók is folytathatják. Többen külföldi, európai, vagy amerikai laboratóriumokban vesznek részt doktori képzésben, vállalnak kutatómunkát."
Tehát az egész képzés a továbbtanulásra, vagy a külföldre távozásra van kihegyezve. És a PhD képzés dettó.
Nos, én ezt értem az alatt, hogy "kb 5-ször annyi diplomásnak fizetjük a képzését, mint amennyire szükség lenne". És mélységesen egyetértek az állítással, és azzal is, hogy ez így nem helyes:
1. kárt okoz a gazdaságnak: fölösleges költség olyan szakembereket kiképezni, akiknek a szakértelmére Magyarországon nincs szükség
2. kárt okoz a hallgatóknak: olyan diploma megszerzésére ad lehetőséget, ami nem emeli az illető pozícióját a munkaerőpiacon
3. kárt okoz a szakmának: gyengén képzett diplomások jönnek ki az egyetemről, akik a korábban végzett magasan képzettek munkaerő piaci helyzetét is negatívan befolyásolják
Az egyetemi keretszámok mesterséges felduzzasztása egy kényszerű megoldás volt a 90-ben bedőlt szocialista gazdaság miatt munkanélküliséggel fenyegetett fiatalok átmeneti foglalkoztatására. Hogy jó válasz volt e, azt nem tudom, de a következményeket most szívjuk. Tény, hogy vissza kellene metszeni végzős diplomások számát és megszüntetni a büfészakokat, de eddig akármelyik kormány próbálta bármeilyen eszközzel (tandíj, keretszámok csökkentése), a másik oldal (mind a kettő a megfelelő időben, szóval kár bárhová mutogatni) veszetten csaholt. Ezért tartunk ott, ahol.