Én tanárként - igaz csak középiskolában - más tapasztalatokat éltem meg. Néha előfordult, hogy dolgozat előtt megkérdeztem, hogy puskázós vagy nem puskázós legyen a kérdéssor. A puskázós feladatsor életszerűbb volt, sokkal több köze volt a valódi programozási feladatokhoz, mint a másik. Akire rá mertem volna bízni maszek melót, annak a puskázós feküdt, akire meg a maszek meló dokumentálását bíztam volna rá, annak a nem puskázós. Az egyik típus remekül meg tudta oldani a nem ismert problémákat, a másik pedig remekül tudta alkalmazni az ismert problémákra a megtanult sablonokat. Mindkét típusra szükség van, és nagyon kevés az az ember, aki erős procedurális és lexikális tudásban is.
Volt olyan is, hogy 3-4 fős csoportok dolgoztak együtt, akkor 4-6 órás dolgozat volt programozás gyakorlaton, és tervezéstől kezdve a dokumentációig mindent meg kellett csinálni, de a csoportban szabadon feloszthatták a feladatokat. Ennek is volt sikere... de nem mindig volt olyan csapateloszlás, ami ideális.
Volt olyan, hogy a "Legyen ön is milliomos" stílusban feleltettem diákokat, és a játékban ismert felező, telefonos segítség, közönség segítsége és a nemtommármi választható volt, és egyestől indulva egyre nehezebb kérdések voltak az ötösig, ennek is volt sikere, nem nagyon akadt olyan, akinek ne tetszett volna.
--
http://wiki.javaforum.hu/display/~auth.gabor/Home