Mint már sokan megénekelték, aki akarta az el tudta sumákolni. Ebben az értelemben 1989 után a katonai szolgálat önkéntesnek tekinthető. Én is sokáig gondolkoztam azon, hogy "i" vagy "e" katba soroztatom magam, de úgy voltam vele, ha faterom és haverjaim kibírták, akkor én sem sz@rakodok vele. Bevonultam annak ellenére, hogy felvettek a BME-re, 1990-ben. Úgy gondoltam, hogy jobb 18 évesen letudni az 1 évet, mint 25 évesen szopattatni magam a 18 éves kopaszokkal. Amikor leszereltem 1 év múlva, találkoztam egy volt osztálytársammal, kiszórták a Kandóról villanytanból. Technikusként melózott a Matávnál, keresett hétezerpárszáz forintot. Én bent teljes ellátást kaptam, ingyenesen utaztam BKV-n, vonaton, Volán buszon, és kaptam havonta vagy párezer ft illetményt grátiszba. Leszerelés után elvégeztem az egyetemet félév ismétlés nélkül (ez mén nem a bolonyai rendszer), és utána még 1x hívtak be tartalékosként 2 hónapra. Akkor pont jól is jött, pont elegem lett az aktuális melóhelyemből, egy hülye főnököm le akart helyztetni vidékre kicseszésből a Matávnál. Másnap belengettem a behívómat. A bevonulás utáni első héten, már szabadon jártam ki-be a laktanyából. Mire ismét beálltam a Matávhoz (fákin tanulmányi szerződésem kötött az jogelőd Postához), át tudtam kerülni a Matáv leánycégéhez a már megszünt Emtel kft-hez. Akkori viszonyok között mérnökként a Matáv mérnöki átlagbér 5-8 szorosát kerestem (akkor épült az országos optikai hálózat). Én azon kevesek közé tartoztam aki ismerte az optikai hálózatokat. Akkoriban még koaxos és mikrohullámú technológia volt idehaza. Aztán kiküldtek 8 hónapra Kuvaitba melózni az Emtel-től elképzelhetetlen pénzt kerestem. Ha nem lettem volna katonaviselt, akkor nem mehettem volna Kuvaitba sem érthető okok miatt. A magam részéről jó döntésnek értékelem, hogy anno megcsináltam ezt a "bulit".