Katona nem, de cserkész előtte igen '95-től.
Akkoriban még eléggé miltiarista szemléletű csapatban, szóval rendes alaki, patakban/csalánban fekvőtámasz, két hetes tábor alatt éjjel 2-kor "ébresztő, fel! 2 napos portyához teljes menetfelszerelésben öt perc múlva sorakozó!". Vicces volt. 12-14 évesen mondjuk még nem annyira.
Viszont tanultam sok jó dolgot. "Egy gyufás tűz", tehát rendesen, papír nélkül, rendes gyújtóssal tüzet rakni.
Csak fa és kötél segítségével körletet építeni. 2001-ben Németországban, egyetlen magyar csapatként Tydalban voltunk Jamborette-n. Csodájára jártak a különböző nemzetek a táborunknak, zászló felvonásunknak. Az örsi körlet ugye állt a sátorból, kerítésből és asztalból, ami úgy nézett ki, hogy két darab háromláb, közötte 4-6 db vastag fa, ami az ülőke és az asztallap (keresztbe kisebb gallyakkal), de ami a legjobb, az a derék kímélő, magasított tűzhely az egyik háromláb közt, kb. 1, 1.2 méter magasan. Fából és kötélből + egy kis alufólia.
Igen, tudom, ez nem a katonaság, de 10 éves koromtól 17 éves koromig volt ott is annyi szívásom, hogy ha egy egészet nem is, de egy fél-katonai szolgálatot kitett :)
Első táborban mire felépítettük a körletet (10 évesen), addigra bonthattuk is le, mert vége lett a tábornak, közben elvágtam az ujjam fűrésszel. Aztán rossz helyre felvert sátor, azaz hangyabolyra, két héten át. Az említett éjszakai portyák. Két hetes nagytábor alatt éjjeli örség. A reggeli torna - de nem hiányzik. Sose voltam sportos alkat.
Szóval ott tanultam meg a táborozás, sátorozás, túrázás alapjait, aminek azóta is nagy hasznát veszem. És ott tanultam meg, hogy túrázáshoz nem üdítő, nem tea, hanem víz, hogy ha sebet kell kimosni, akkor ne ragadjon utána:) És hogy jó dolog a svájci bicska, de tábori körülmények közt a kés a megfelelő:)