Ez nem szélsőség (Egyébként az emberek jó részének elég lenne az alap írás-olvasás, számolás. Vagy még az sem...). Abban egyetértünk, hogy a nyelv senkié (vagy mindenkié, ez nézőpont kérdése), ezért elvileg senkinek nem lenne joga azt szabályozni. Ilyen formán azonban van sok más dolog is, amelyeket ennek ellnére szabályoznak és mégsem háborog rajta senki. Mondok egy egyszerű példát: öltözködés. Ráadásul azt igazából nem is szabályozzák de jure, mégis megvannak a maga íratlan szabályai is. Pl egy normális ember izompólóban, vagy kigombolt ingben, netán ing (felső) nélkül nem megy be emberek közé egy városban. Ez kultúráltság kérdése. Ugyan ilyen a nyelv is.
Az angol nyelvet mára már teljesen esélytelen lenne kordában tartani. Még ha meg is próbálnák, akkor is ki lenne arra "jogosult". Még csak az országot sem lehetne meghatározni. Szóval szerintem ez nem igazán jó példa. "Túlságosan" elterjedt, és ezen már nem lehet változtatni. Ennek ellenére mindenhol van hivatalos angol, amelynek legalább egy adott országban megvannak a szabályai.
Itt sem arról van szó, hogy én tűzzel-vassal meg akarnám "téríteni" azokat, akik szerintem nem helyesen beszélnek (igazából pont leszarom), de azért szerintem ha valakiben van némi igényesség, azért megpróbálja a lehetőségekhez mérten a legjobban használni az anyanyelvét. Főleg egy ilyen kis országban. Ha nem lenne szabályozás, akkor kiváncsi lennék, hogy mennyi idő után tűnne el a nyelvünk (legalábbis a jelenlegi formályában), vagy "hígulna fel annyira, hogy már nem lehetne magyarnak nevezni.
Az persze igaz, hogy Magyarországon az oktatás elég szar olyan értelemben, hogy még mindig kicsit a poroszos tekintélyevűségre épül. Nem az a lényeg, hogy mindenki tanulja meg azt, ami a képességeinek megfelelő és esetleg aszerint is bírálják el (mert azért olyan helyet még nem láttam, ahol ne osztályoztak volna valahogy), hanem hogy rostálják azokat, akik nem felelnek meg a tanár követelményeinek. Belemehetnénk abba, hogy szerintem történelmet, irodalmat, művészetet, kézügyességet (technika, háztartási ismeret), tornát meg hasonló szubjektív-, illetve képességfüggő tárgyakat hogyan lehet tanítani, illetve értékelni. Ha egy versre én azt mondom, hogy szerintem ez egy baromság, vagy egy festményre, hogy aki ezt összehozta az egy idióta, tehetségtelen barom, akkor a tanár gondolkodás nélkül írja be a fúrót. A történelem sem egy egzakt dolok, mint volt lehetőségünk megtapasztalni a elmúlt pár évtizedben is. Ráadásul az emberek legnagyobb része azt tudja, illetve hiszi el, amit a TV-ben lát.
Most ha azt mondom, hogy ezeket nem is kellene ennek fényében tanítani és/vagy számonkérni, akkor megint troll vagyok?