annyit had fűzzek hozzá kívül állóként, hogy az élet, és minden egyéb dolog természetéből fakadóan az elmúlást is figyelembe kellene venni. szerintem az természetes hogy felveszünk valamit, lelkesedünk érte, dolgozunk rajta, aztán sok ok miatt majd ezt is ott hagyjuk és tovább állunk. ez ilyen, és emiatt úgy gondolom, hogy én sem látom az azonos emberek alkotta testületet hosszú távon működőnek. kiöregszünk, elfáradunk stb.
lehet jobb lenne az, ha valamilyen stratégiával mindig új, akár fiatal, lelkes tagokat tudna a testület találni és ezzel fenntartani azt a valamit, amiért biztos hogy a régi tagok is sokat tettek. és így tudna a lefektetett munka tovább gördülni, megmaradni, tovább érték maradni.
(persze leírni könnyű, a kérdés a megvalósítás mikéntje lenne.)