Épp az a baj, hogy egy "tapasztalt rutinos" vezető nem fogja tudni felmérni a másik autóban ülő ismeretlen vezető képességeit. Másrészt a "tapasztalt rutinos" vezető tisztában van vele, hogy történhetnek váratlan események is (pl.: defekt), ezért az ésszerűség határain belül az ilyen események következményét csökkenteni próbálja.
Házi feladatként a "tapasztalt, rutinos" vezető legyen szíves kiszámolni, hány százalékkal nő a mozgási energia, ha a 130 -ról 180 -ra növeljük egy autó sebességét.
Második házi feladat kiszámítani, mennyivel növekedik meg a fékút ha feltételezzük, hogy az autó fékrendszere sebességtől függetlenül ugyanazt a maximális fékerőt képes kifejteni.
Harmadik házi feladat a kapott eredmények függvényében elgondolkodni, vajon a mozgási energia növekedésének mértéke hogyan aránylik egy esetleges baleset halálozási kockázatához.
Amennyiben a "tapasztalt, rutinos" vezető a fenti számításokat most végezte el először, ideje elgondolkodni arról, vajon tisztában volt e avval, mekkora kockázatot vállalt a gyorshajtással, illetve arról, vajon a "tapasztalt, rutinos" szavak alkalmazhatóak e rá.
Bónusz feladat elgondolkodni mennyire tisztességes egy esetleges balesetben résztvevő másik féllel szemben, hogy a saját menetidőm fél órával történő csökkentése érdekében, nagyobb kockázat vállalásra kényszerítem. Segitségként ajánlott "olvasmány" itt. Tessék elképzelni amint kiszállsz az autódból egy karambol után, amikor nem te vagy a hibás, majd végignézed ahogy a másik autóból egy-két utast zsákban visznek el. Aztán jusson eszedbe, hogy ha 50 -nel lassabban mentem volna, talán még élne.