"Ha nyugodt a környék és később is az lesz (mi a garancia?), akkor kertesre voksolok."
Erről az jut eszembe, amikor az egyik közeli ismerősöm kényelmes életét feladva, a nem zsúfolt, tényleg jó helyről (panel) sok milliónyi hitelből egy manapság annyira felkapott ún. lakóparkba épített egy házat 30+ mikulásért. Amikor elkezdte, akkor csak az ő háza volt ott. Volt 2 boldog éve. Nem tudta, hogy a környéket felvásárolta egy beruházó. A háza köré felhúztak 10 csillió 4 emeletes társasházat. Oda költöztek a panelból dobbantó "újgazdagok" (én csak hiteláldozatoknak hívom őket). Azt hitték szép új élet lesz. Annyian laknak egy négyzetkilométeren most, hogy zsúfoltabb mint egy belvárosi lakótelep. Az újonnan épült házak esnek szét. A beruházó már rég nem elérhető. A span - aki oda házat épített - a saját háza előtt nem tud parkolni, mert a környező házak lakói a háza előtt a járdán állnak. A kertjébe mindenki belát. Ráadásul két elbaszott telekszomszéddal is megverte az isten. Az egykor csendes földút, ami a háza előtt vezetett szinte főútvonal lett. A busz is azóta ott jár, mert sokan laknak ott. Csúcsforgalomban csak órák kérdése, mire bejön a városba. A pincéje beázik, szivattyúval meri a vizet eső után, mert a lakópark miatt a vízelvezetés nem megoldott. Tény, kertje van. A környezete pedig egyre pusztul.
Már csak 20 évig kell fizetnie a hitelt.... Lehet, hogy a gyerekei is fizetni fogják, mert hogy ezt tudja csinálni, 3 végén égeti a pók a gyertyát.
Van olyan is, amelyik társasházba költözött, sok milliót fizetett rá és olyan emberekkel lakik együtt, akik minden reggel behugyoznak a mélygarázshoz bezető lépcsőfordulóba... A pár éves társasház kezd olyan lelakott lenni, mint egy 30 éves.
Namost, ha az ember ilyeneket lát, akkor megfontolja, hogy dobjon-e a lakására most 20 mikulást és költözzön el egy olyan helyre, ami kevésbé élhető, mint az a panel, amiben most jól megvan.
És akkor nem beszéltem most olyanokról, akik hitelből húztak fel házakat, most nem tudják fizetni a részleteket, napi megélhetési gondjaik vannak és hozzám - panellakóhoz - jönnek kölcsönkérni (based on a true story).
Másik kedvencem, amikor két szerencsétlen 150 nm-es családi házban gyerek(ek) nélkül kergeti egymást. Gyereket belátható időn belül nem terveznek. Semmi nem indokolja, hogy ekkorában lakjanak (a rongyrázáson kívül), nem is igen engedhetik meg maguknak. De mégis. Kifele mutatni kell valamit...
--
trey @ gépház