Az összes Sandforce vezérlős SSD-vel vegyesek az érzelmeim... Ha én alapítottam volna a céget vagy az én ötleteim lennének benne, akkor biztos roppant büszke lennék, hogy ilyen ügyes trükkökkel tesztgyőztes megoldást szállítók, de így egy kicsit átverés-szagúnak érzem az egészet.
Amikor néhány évvel ezelőtt megjelent az OCZ Vertex első generációja (Indilinx Barefoot vezérlővel) vettem belőle egy 120 gigás példányt és tényleg rácsodálkoztam. Hihetetlenül látszott, hogy a mágnesreszeléket tányéron forgató őskövületek lassan más csak archiválásra lesznek használva, akkora a különbség (persze nem lesznek, mert egyelőre SSD gyártáshoz nincs elég alapanyag, úgyhogy nem tudja leváltani rövid távon a merevlemezt). Szembetűnő volt már a boot idő is. A Windows XP/Vista/2008[R2] bootnál látható folyamatjelzőnek esélye se volt, hogy bármit mutasson, mert csak egy pillanatra felugrott és már jött is be a grafikus felület, néhány másodperc alatt. Az Ubuntu még ennél is gyorsabb volt, gyakorlatilag 3 másodperc alatt a bejelentkező képernyőnél találtam magam.
A Sandforce alapú vezérlők ehhez képest már ezt az érzetet se adták úgy, ahogy vártam. Már első alkalommal is, amikor jött a friss rendszer bootja, a progress bar nem csak egy pillanatra bevillant, hanem tett egy vagy két kört, mire eltűnt és bejött a GUI. Már ekkor lassabbnak tűnt. Aztán file másolásnál látszódott, hogy eléggé változó eredményeket produkál és kezdett gyanús lenni a dolog. A HDTune meg mindenféle egyéb béna szintetikus teszt persze jó értékeket hozott, csak sajnos a valós felhasználásban nem látszódtak ezek a kimagasló tulajdonságok... Volt olyan másolás (szekvenciális írás, ugye), amelyiknél nem érte el az 50 MB/sec sebességet az SSD, nemhogy a marketing szövegekben ígért 275 MB/sec-et. Nyilván azt hittem először, hogy hibás az a példány amit kaptam, de mivel volt nálam mégegy és ugyanezt produkálta, ezért kénytelen voltam elvetni ezt a lehetőséget. Főleg, hogy megrendeltem egy OCZ Revodrive-ot is és az is csak és kizárólag a szintetikus tesztekben hozta a jól hangzó 480 MB/sec írást és 540 MB/sec olvasást.
Öreg motorosok talán még emlékeznek a Cyrix prociknál bevetett trükkre, hogy az üres ciklusokat egyszerűen átugorta a végrehajtóegység, így marha jól szerepeltek ezek a processzorok a szintetikus tesztekben, csak a valóságban maradtak el messze az Intel prociktól (ráadásul nem voltak elég körültekintőek, mielőtt gyártásba adták a procikat, úgyhogy pechükre elég gyorsan kibukott a mutatvány, mert a Clipper programok is ily módon próbálták bekalibrálni a CPU sebességét és a kihagyott üres ciklus miatt szépen beborultak induláskor nullával való osztással). Kicsit ilyen érzésem volt akkor is, amikor kiderítettem, hogy a Sandforce vezérlővel ellátott SSD-k azért hoznak ilyen jó eredményeket szintetikus tesztekben (és azért gyengébbek real-life felhasználásban), mert a chip on-the-fly tömöríti (vagy próbálja tömöríteni) az adatokat, a buta teszt programok pedig csupa nullából (0x00) álló byte-sorozatokat írva és olvasva határozzák meg a sebességet, amely nyilván jól tömöríthető (aki nem érti, az hozzon létre egy nagy méretű "üres" filet és tömörítse be tetszőleges archiválóval/tömörítővel, hogy mekkora lesz a végeredmény). Valós környezetben nyilván nem ilyen adatokkal dolgozik az ember, tehát nem működik közel se olyan hatékonyan a tömörítés a chipben, ergo nem hozza az ígért teljesítményt se. A reklámozott 285/275 MB/sec olvasás/írás értékeket nyugodtan ellehet osztani kettővel, de rosszabb esetben akár öttel is, ha a valósághoz közelebb akarunk kerülni.
Természetesen az ötlet maga jó, mert ezzel a módszerrel a memóriacellákat is kímélni lehet, hisz kevesebb adat kerül kiírásra a tömörítés miatt. Viszont nem érdemes bedőlni a specifikációban megadott adatoknak és a béna teszteknek, mert azok abszolút hamis információkkal szolgálnak.