Amellett, amit mások megjegyeztek:
SELinux-os (enforcing) rendszert nem hasznos olyan tarral / paraméterezéssel / LiveCD-vel költöztetni, amely nem viszi át a security context-et.
A költöztető eszköz legyen titkosítva (LUKS, truecrypt), vagy legalább a tar-t nyomjuk még át a gpg-n, valami nem triviális szimmetrikus kulccsal.
A tömörítésnek történetesen van értelme, csak nem biztos, hogy a gzip-pel. A pigz -1 már hasznos lehet, de szerintem a legjobb a tamp erre a célra. Ha olyan gyors a tömörítőnk, hogy a tömörített kimenet írása még mindig IO-bound, akkor a tömörítés színtiszta nyereség, ugyanis amellett, hogy a mentés -- lásd előbb -- IO-korlátos, még meg is spórolunk néhány MB-t a kiírandó adathalmazból, vagyis időt nyerünk. CPU-korlátos tömörítést erre a célra használni zsákutca (kivéve, ha helyszűkében vagyunk). A gpg CPU-igényét itt figyelembe kell venni.
Nyilvánvaló, hogy mielőtt elutazunk a másik géphez, egyszer lecsatoljuk, majd visszacsatoljuk a hordozót (fizikailag is, ha nem hálózaton csináljuk), és leellenőrizzük a mentésünket.