Őszintén szólva nem értem a problémátokat.
Pl, magamról. Dohányos vagyok. Szeretek kocsmázni.
Tehát olyan kocsmát preferálom, ahol lehet dohányozni, flipperezni, zenegépezni, biliárdozni, dartsszal célba dobálózni, golyóbist lökni.
Ha drágább vagy macerásabb lesz a dohányos sörözés kocsmában, akkor bizonyos pszichológia határig elviselem a megszorításokat, afelett úgyis szavazok a pénzemmel, értsd, másik helyen fogom otthagyni a pénzemet.
Esetleg zárt klubba/rendezvényre járok vagy bagós társaimmal magán helyeken fogunk sörözni.
Nagyon egyszerű az egész - a pénz beszél, a kutya ugat.
Előre válaszolva a kérdésekre.
Nem járok nemdohánysokkal kocsmározni nemdohányos helyre:
-
1. az ö kocsmájuk unalmasabb.
2. az ö kocsmájuk általában drágább, "vegásabb", szarabb a sörük, piájuk, kávéjuk.
3. általában mutogatni magukat járnak oda az emberek - "nézd mennyit fogyasztok százon!", "egészséges valaki vagyok!", "mi itten nagyon fontos dolgokról és kultúráról tárgyalunk!".
4. van hatszázezer teájuk és három típusú unalmas nőstény halmazuk - börmény, feminista, karrierista.
5. szar a zenéjük.
Ha mégis ott vagyok, akkor a faszom vasínséges ingerhiánya vagy a munkahelyem kényszerített/szavazott helyettem, de nem felengedni/szórakozni mentem oda. Nagyon gyorsan lelécelek onnan, ahogy alkalom adodik, ertsd, kötelező öt perc, max egy kóla fogyasztása és jön a "sajnálatomra kénytelenek vagyunk elválni, mivel breteg a barátnőm legjobb barátja csókos sérvének a bAnális hererákja!".