Üdv,
Amit én paranoiának neveztem, az a kóros félelem az információ mennyiségtől. Lehet, tévedek, de az ember szuvenír döntése, milyen információkat oszt meg.
Évek óta boldogan élek ezekkel a technológiákkal, figyelve arra, hogy túl sokat ne adjak ki magamból.
Ennek ellenére ismerek olyat, aki csak tudja, mi az email, de nem használja, aki csak hallott a facebookról, de még csak számlája sincs. Boldog ember, és teljes életet él. Egyszerűen csak nincs szüksége ezekre a szolgáltatásokra.
Ellenben ismerek olyat is, aki meghalna, ha 10 percre net, vagy áram kimaradása lenne. Őt sajnálom ezért, mert az életéből körülbelül az hiányzik, ami adatként soha sem írható le teljesen: a saját tapasztalat élménye. Ennek ellenére az az illető is teljes értékű életet él, csak, bizonyos hiányosságokat mutat fel. És, mint mondottam, sajnálom, nem pedig megvetem ezért.
Én próbálok személy szerint mindkét vonalra nyitott maradni, és pont ezért nem félek attól, hogy egy kézbe öszpontosulnak az adataim. Mert belegondoltam, az adathalászoknak lehet előnyös az általad és a barátaid által megosztott információ, de láttál már valódi data-phising akciót? Szerinted mi a célja? És most nem a spam-elek, meg más identitását elveszem, hanem a valódi, masszív adathalászásról. Szerinted abban egy ember a lényeges pont?
Ha téged akarnak lekövetni, vannak jobb, célravezetőbb technológiák. És gyorsabb eredményre is vezethetnek, mint facebookon és iwiwen a 300 ismerősöd végignyálazása a kocsid rendszámáért. Arra van jobb adatbázis, ahogy a címedért is.
Persze, tudjuk, minden rendszer védett, és természetesen senki sem fér hozzá. És a gonosz bácsik, ha már félni akarsz, nem biztos, hogy azzal a módszerrel dolgoznak, amit te elérsz. Lehat annál könnyebb út is, minthogy forrasztó pisztollyal rakjanak össze egy atomreaktort, főleg, ha már kész a gyár;)
Üdv.,
LuiseX
U.i.: Bocs, ha bunkóra sikerült, kicsit álmatag vagyok, az alvás manapság túl kis részét teszi ki az életemnek :)