Sok mindenben igazat adok neked, de ebben nem. A 24% az nem a te befizetésed. Az a munkáltatód hozzájárulása a nyugdíjkasszához.
Sajnos ez egy olyan legenda, ami nem akar kikopni a köztudatból, és az állam rá is játszik sajnos...
A valóság ezzel szemben az, hogy minden olyan adó/járulék (közös szóval elvonás), ami a munkavállaló számára fizetett bérből kerül kiszámításra, az a munkabér adóterhe. Az egy számítási trükk, hogy be van vezetve egy mesterséges "bruttó bér" fogalom. Ennek csupán az az értelme, hogy a nagy tömegek számára láthatatlanul lehessen a munkabér adóterheit növelni -- a bérhez kapcsolódó munkáltatói járulékokon / adókon keresztül.
Ez egyébként tipikus "oszd meg és uralkodj elv": a munkavállalók a munkáltatót fogják okolni, hogy nem ad fizetésemelést, illetve akár ki is rúg embereket az ilyen adóemelések miatt.
Egy munkáltató sosem a bruttó bért nézi, mindig a bérköltséget, mert az a "valódi" bruttó bér -> amit egy nagyon rossz szóval "szuperbruttónak" neveznek. A különböző kalkulátorok (HRPortal, Nexonbér) nagyon egyszerűvé teszik, hogy ezt az összeget a nettódból illetve a bruttódból kiszámold.
Bértárgyalásnál (interjún, fizetésemelés kérésénél) nagyon fontos tudni, hogy az általad megálmodott nettó bér az egyáltalán kitermelhető-e abból a bevételből, amit potenciálisan megtermelsz a cég számára. Pl. ha egy cég mondjuk egy mérnökóráért 5.000 Ft + ÁFÁt kap, akkor ha egy hónapban 100 munkaórát produktív (kiszámlázható) munkával töltesz, akkor 10.5 (hónap) *5000 (Ft) *100 (munkaóra) bevételből kell a 12 havi béredet kitermelni a munkáltatónak (a többi fizetett szabadság és betegszabadság). Ebből a bevételből persze nem csak a te béredet kell fizetni, hanem minden más kifizetendő összeg rád eső részét:
- iroda
- munkaeszközök (számítógépek, telefon, internet ... stb.)
- nem munkabérhez köthető elvonások (pl. társasági adó, iparűzési adó)
- ki nem számlázható munkatársak munkabére (pl. asszisztens, recepciós, gazdasági osztály, HR osztály ... stb.),
- egyéb költségek (pl. könyvelő, könyvvizsgáló)
profit -- hiszen a munkahelyed nem jótékonysági intézmény.
Ebből már egy egyszerű iskolás feladat, hogy maximum mennyi bért lesznek hajlandók (és képesek) neked fizetni. Nyilván ez egy egyszerűsített példa, de irányszámnak jó.
Nem szeretném, ha bárki is azzal vádolna, hogy már megint egy "vállalkozó" panaszkodik. Amit leírtam, azok tények, de nyilván sehol sem ilyen egyszerű a számítás. Amíg munkavállaló voltam, a fenti szemlélet nekem segített abban, hogy a bértárgyalásokon eredményes legyek.
A jelenlegi bruttó bér fogalom eltörlése, és a szuperbruttó-nak bruttó bérré történő átminősítése egy nagyon fontos lépés az egyes emberek öngondoskodásra nevelése felé:
1. Az emberek pontos képet kapnának az általuk befizetett adó + járulékok mértékéről
2. Tisztábbá válna a munkavállalók számára, hogy mennyibe kerül az alkalmazása a munkáltatójának, így pl. könnyebben átlátná, ha egy munkáltató át próbálja verni.
Sajnos, színtől függetlenül, eddig egyetlen kormány sem volt képes arra, hogy ezt a fontos lépést megtegye. Az előző kormánynál egy ilyen javaslat kb. 3 percig volt napirenden, de lesöpörték mondvacsinált indokkal. Sőt, a szuperbruttó alapú adószámítás bevezetésével magát a fogalmat több jelentéssel ruházták fel, így gyakorlatilag kommunikálhatatlanná tették ezt a megoldást, amig nem sikerül egy új, elfogadott nevet találni a "szuperbruttóra".
Sajnos, a mostani kormány eddigi tevékenysége nem utal arra, hogy céljuk lenne az emberek öngondoskodásának erősítése, gondoljunk csak az itt is kitárgyalt nyugdíjkérdésre, és annak kommunikációjára.
Üdv,
Gergely