Hogy várható el a lakosságtól, hogy felelős döntést tudjon hozni, amikor a többség meg se nézi a jogszabályokat, az a kis százalék, aki utána is néz, annak egy része nem is érti, hogy mi van leírva és az mit jelent.
Én utánanéztem, többször is, és nem egészen úgy vagyon, ahogyan te írod.
Idéznék a Budapest Bank magánnyugdíjpénztárának honlapjáról.
Abban a részben, ahol arról van szó, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetéseimért cserébe mit várhatok majd a pénztártól, amikor nyugdíjas leszek. A lényeg az, hogy a törvény szerint kétféleképpen juthatok majd pénzhez, A - felveszem egy összegben, B- járadékra leszek jogosult. Igen ám, de... s innen az idézet:
"Fontos viszont kiemelni, hogy jelenleg csak egyösszegű szolgáltatás vehető igénybe. A járadékszolgáltatás választására ugyan törvényi lehetőség van, de annak feltételei még nem állnak fenn. Járadékszolgáltatás legkorábban 2013. január 1-jét követően választható, a remélhetőleg közeli jövőben elkészülő és hatályba lépő járadékszolgáltatást szabályozó jogszabályban előírt feltételek és módozatok szerint."
S más oldalak is azt írják, hogy jelenleg még nem szabályozott, hogy a járdék majd a befizetéseink alapján hogyan s miképpen meddig és milyen összegben jár majd. Amikor nekem kellett anno kötelezően pénztárat választani, akkoriban engem úgy tájékoztattak, hogy többféle járdékfizetési verzióból választhatok majd. Ebben volt olyan is, hogy X évig fix összegű járulékot fizetnek ki nekem, vagy örökösömnek, akár élek, akár halok. Olyan is volt, hogy csökkenő mértékű járulékot fizetnek halálom napjáig. És még számos más verzióval is kecsegtettek. Azt elfelejtették megmondani, hogy a dolog még akkor sem volt törvényileg szabályozva, tehát azok az infók nemtommin alapultak.
Véleményem szerint a magénnyugdíjpénztári tagság mellett egyetlen értelmes érv az örökölhetőség, de szerintem nekünk, mai keresőknek egyik változat (állami vs magán) sem oldja meg a majdani nyugdíjunkat. Tudomásul kell venni, hogy csak a teljes öngondoskodás számunkra a megoldás, de ez alatt még véletlenül sem magánnyugdíjpénztárat értek.
A fenti polémiához még egy dolgot tennék hozzá. Szerintem sokan félreértik a mnyp rendszert is. Szerintem ott sincs arról szó, hogy amit befizetsz, annyit kapsz majd vissza. Sokkal inkább arról, hogy a befizetéseiddel vagyonrészt szerzel a pénztár vagyonából, és amikor jogosult leszel akár az egy összegre, akár a járadékra, akkor ebből a vagyoni hányadból számítják majd ki, hogy neked mi jár, nem pedig a befizetéseid névértékeiből. Első látásra nincs nagy különbség, de ez csak akkor igaz, hogy ha a vagyontárgyak értéke hosszú távon nem nagyon változik. Sajnos a történelem azt mutatja, hogy ez Magyarországon nem nagyon igaz. Az elmúlt kétszáz év történelme során nem nagyon látok negyven olyan évet, amikor a vagyonbiztonság adott lett volna tartósan. (Ugye tipikusan negyven év a vagyonfelhalmozási idő egy átlagos mnyp tag esetében.) Az első hazai nyugdíjpénztárak (még a II. vh előtt) pontosan ilyen elven működő "magánnyugdíjpénztárak" voltak, vagyonuk a II. vh miatt 90%-al értékelődött le. (A vagyon nagy részét ingatlanban tartották.) Szóval nálam nagyon necces ez az vagyoni hányad után járó kifizetés. Ugyanis ha a nyugdíjkorhatáromig valami okból leértékelődik a pénztár vagyona (pl. mert sokan visszalépnek az állami rendszerbe, vagy leértékelődnek az állampapírok, amiben a pénztár tartja a vagyont, kipukkan egy esetleges jövőbeli ingatlanlufi, etc.), akkor jóval többet bukok, mintha simán bankszámlán tartanám ugyanazt a pénzt. (Mondjuk nem egy magyar bank számláján nyilván.) Egyszóval szerintem Magyarországon azért nem fog működni a mnyp rendszer, mert a történelmi statisztika szerint a nyugdíjkorhatáromig legalább egyszer elértéktelenedik majd a pénztárak vagyona, ami miatt hiába fizettem be eddig X pénzt, a vagyonból a rám eső rész jelentősen kevesebb lesz majd az X -nél.