( inebhedj | 2010. 10. 27., sze – 19:26 )

Sőt, még ennél is igazságosabb lehetne ha a jogképesség a hasznosság függvénye lenne az alábbiak szerint:

Ha mondjuk az adóhivatal nyilvántartása alapján az átlagjövedelem 4 millió munkavállalóra vetítve 200 ezer Ft / fő, akkor a jogképességet és annak súlyát a bevallott (adózott) jövedelem alapján kellene megállapítani aszerint, hogy a teljes adózott jövedelemből mekkora részt vállal az állampolgár. Ha például valaki havi 8 millió Forintra van bejelentve, akkor ő 40 egységnyi joggal rendelkezne az átlagból (200 ezer Ft) megállapított 1 egységnyi jogú polgárhoz képest. Mindazok, akik nem érnék el az 1 egységet, nem rendelkeznének teljes jogképességgel. Minél nagyobb egységgel vesz részt a javak gyarapításában a polgár, annál több joggal rendelkezik.

Például:

Ahhoz, hogy valaki választójoggal bírjon, legalább 1 egységnyi joggal kellene bírnia (200 ezer Ft havi bruttó jövedelem). A választhatósághoz bizonyítani kell képességeket, és társadalmi hasznosságot, azaz csak az választható (pl. országgyűlési, önkormányzati, polgármesteri, stb. pozíciókba), aki legalább 10 egységnyi joggal (2 millió Ft havi bruttó) bír.

Az egy egységnyi joggal nem rendelkező állampolgár nem választhat, és nem választható. Teljes önálló jogot az ilyen polgárok nem gyakorolhatnak, ahhoz olyan képviselő (gondviselő, megbízott, stb.) segítségét kell igénybevenniük, amely legalább 1 egységnyi joggal bír, így például nem vehet ingatlant, nem indíthat vállalkozást, nem képviselheti magát jogi eljárásban, nem rendelkezhet és gazdálkodhat vagyonnal, nem házasodhat, stb. (jogilag kiskorúnak minősül), csak ha valamely teljes (min. 1 egység) jogképességgel rendelkező polgár azt engedélyezi, felelősséget vállal, illetve helyette elvégzi.

Minél magasabb jogképességgel bír a polgár, annál több jogot gyakorolhat. Egy 40-es jogképességgel például már mentelmi jog járna, míg egy jogképesség nélküli határozatlan időtartamra, indoklás nélkül is eljárás alá vonható.

A fentiekből fakadóan mind a nyugdíjasok, mind a gyerekek, mind a főállású tanulók, valamint a 200 ezer Forintnál kisebb keresetűek holt súlyától megszabadulva megfelelő gazdasági, politikai és társadalmi rendszer alakulhatna ki, ahol az arra méltóak döntenek, hordják a vállukon a felelősség súlyát, és élvezik kemény munkájuk megérdemelt gyümölcseit.