Erre majd 15 éve bukkantam rá, s mert megtetszett, lefordítottam:
A FIZETSÉG
A Tang dinasztia idején* egy csan** szerzetes prédikált a szabad ég alatt összegyűlt kicsiny tömegnek. Egy a taligáját vonszoló barackárus is megállt, hogy hallgassa, azonban a tanítás, amely a szenvedélyek megzabolázásáról és az igazi belső szerénységről szólt, egyre türelmetlenebbé tette, míg végül belekiabált:
- Mit tud ez a te Buddhád csinálni? Mutassál nekünk valami csodát, ha azt akarod, hogy végighallgassunk!-
- A csodákért mindig fizetni kell, - válaszolta a szerzetes - ráadásul nem nyújtanak semmi maradandót. Gyakorolj inkább önmegtartóztatást, elmélkedj, s örökre megszabadulsz a szenvedéstől.-
- Szavak, puszta szavak! - vágta rá a barackárus dühösen, és taligájával keresztülfurakodott a tömegen, egészen a legelső sorig.
- Ez a te Buddhád csodákat is tett, nem igaz? Hát tégy te is, ha már buddhistának nevezed magad!-
- A Buddha hat évet töltött teljes önmegtartóztatásban, mindössze napi egyetlen rizsszemen élve. Ha így tennél, magad is csodákat tapasztalnál. Ő azonban feladta mindezt, és soha nem tanította a tanítványait ilyesmire. A Buddha nem tanított csodákat a szenvedés legyűréséhez.-
- Ez csak kifogás, újabb kifogás! Mutass valamit! Mutass!-
A tömegre gyorsan átragadt az oktondiság - Ja, igaza van! Mutass nekünk valamit!-
A szerzetes felfüggesztette a prédikációt. Szuggesztív arccal körülnézett, és szabad teret kért, majd széttárta karjait. A földből lélegzetelállító gyorsasággal barackfa sarjadt, melynek két ága csak úgy roskadozott a sok gyümölcstől. A szerzetes odalépett, letörte az ágakat, s körbejárva szertekínálta a gyümölcsöt a népnek. Amikor mind elfogyott, sietve odébbállt, s a tömeg is szétszéledt.
A barackárus bámulattól tátott szájjal álldogált, csak lassan bírta összeszedni magát. Amikor aztán körülnézett, a taligáját látta meg elsőnek, üresen...
*Tang dinasztia: 618-907, kínai császári dinasztia
**Csan: a zen eredeti, kínai neve