Az adatbázisokat használó projektek jórészének semmi szüksége nincs arra, hogy egyszerre egynél több táblából select-eljen valamit, esetleg egynél táblába insert-eljen valamit.
A MySQL default beállításokkal historikusan gyorsabban hajtotta végre az ilyen egyszerű műveleteket. Cserébe ezért a default beállításokkal a bonyolultabb lekérdezések lassabbak voltak, sérült az ACID valamelyik betűje, meg hasonlók.
A PostgreSQL ezzel szemben erősen arra törekedett, hogy a default beállításokkal, akár teljesítményvesztés árán is mindig teljesen ACID-megfelelő legyen az adatbázisuk és mindenféle workload esetén hasonló teljesítményt nyújtson az adatbázis.
Az elmondottak alapján a MySQL lett az elterjedtebb és népszerűbb.
Azért azt is hozzátenném, hogy megfelelő hozzáértéssel mindkét adatbáziskezelővel remek dolgokat lehet alkotni, és nem merném kijelenteni, hogy egyik jobb, mit a másik.