Pontosan a syntactic sugar dologtól félek én is a Scala-val kapcsolatban,
nagyon lábonlövősnek érzem a sok feature-t, főleg egy nagy csapatban. Ha megnézem a java kódot a fenti példában, kapásból látom, hogy milyen member változói vannak, míg a scala kódban végig kell túrnom az összes konstruktort végig a teljes öröklődési láncon. Az operator overloading inkább marginális probléma, nekünk nagyon ritkán kell írni a lenti példában említett számításokat. A C++-os projektünknél pedig az a tapasztalat, hogy állandóan a kódot kell böngésznünk, hogy megnézzük, vajon az adott művelet az adott osztályra felül van-e definiálva, vagy pedig "normálisan" működik.
Az imperativ elemek szépen majd bejönnek a java-ban is, viszont ami nagyon fontos, ésszel, úgy, hogy a meglévő tervezési logikát ne zúzzák szét. (nem pedig a de jó ötlet, bevesszük jelleggel fejlesztik a nyelvet)