Szerintem:
- Nyelvileg élvezhető, bár inkább az ízes szóhasználata mint a megfogalmazásai.
- A "leíróerő"-vel voltam elégedetlen: karakterek kidolgozása (jellem, jellemfejlődés), események és a cselekmény "szövése",
és a számomra legfőbb: mögöttes tartalom érzése
Annak az érzése, hogy sokkal több van a regényben mint amit elmond, és nekem az olvasónak (értelmezőnek) aktív erőfeszítést kéne tenni ennek a tartalomnak az eléréséhez.
A legtöbbre értékelem amikor ez a tartalom ténylegesen "elérhetetlen": minél többet gondolkozol csak újabb rétegek jönnek fel de nem érsz a célhoz
(ilyen írásokban pl. Dosztojevszkij volt nagy mester, az ember már azt hinne mindjárt megfejti az erkölcs lényegét már csak egy lépés hiányzik, de sosem jutsz el odáig...:)
szerk: Nyilván van mögöttes tartalom minden regényben, csak ezt ÉRZÉKELTETNI is jól kell, fenn kell tartani a felé mutató feszültséget
szerk 2.: Wass Albert könyvek mögöttes tartalma (amiket én olvastam) egyszerű volt mint a faék: elcsatolták M.o. területeit azért mert sok lett ott a román és ez rossz és FÁJ
és ennek igazságtartalmától függetlenül: ennyi nekem kevés az irodalomhoz...