Auditálhatóság az IT-ban? A jelenlegi formájában egyre kevésbé értelmezhető.

Őszintén: néha már úgy érzem, hogy a QA-tól elvárjuk, hogy varázsoljon. A klasszikus definíciónk még mindig az, hogy:

„A QA ellenőrzi a megfelelést a specifikációnak.”

Ez nagyjából akkor működött, amikor a rendszerek nem úgy viselkedtek, mint egy felhőbe kidobott, önálló életet élő szürkeállomány. A monolit, determinisztikus világban volt állapot, idő, és volt értelme annak, hogy „nézzünk rá, és majd megmondjuk, jó-e”.

Na, ez ma nincs így.

 A modern rendszerekben nincs egységes állapot. Pont.

Kubernetes, autoscaling, serverless, provider-managed mesh-ek… Minden olyan, mintha folyamatosan egy olyan házban laknánk, ahol a falakat néha átrendezik, néha ki is veszik alólunk, és senki nem szól előre.

A valóság:

  • elosztott,
  • lokálisan konzisztens (néha),
  • globálisan inkonzisztens (gyakran),
  • folyamatos mozgásban lévő állapottér.

És akkor valaki megkérdezi:

„De mi most miért nem tudjuk egyértelműen lekérdezni, hogy a rendszer éppen mit csinál?”

Hát… azért, mert nincs egyértelmű „most”. Nincs globális óra, nincs total ordering, nincs olyan, hogy „központi igazság”.

Ez nem QA-hiba. Ez a modern infrastruktúrák fizikája.

 A QA mindig késik — mert a rendszer gyorsabb nála

Egyszer auditon a Kubernetesben kiadunk egy kubectl get pods-ot. Mire lefutott, az egyik pod már meg is halt. A bizottság kérdezi: „De hát az előző outputban még ott volt”. Persze hogy ott volt — két másodperccel ezelőtt.

A QA a saját eszközeivel mindig múltat néz:

  • terraform state → múlt
  • ansible inventory → régebbi múlt
  • kubectl → nagyon közeli múlt, de még mindig múlt

Ebből megfelelést kimondani olyan, mintha egy sportbírónak a meccs tegnap esti videója alapján kéne ítélkeznie arról, hogy most ki rúgja a labdát.

 A megfelelőségi szabványok még mindig a 90-es években élnek

Nem rossz szándékból, egyszerűen így születtek. ISO, SOC, PCI, mind feltételezi, hogy:

  • a rendszer állapota stabil,
  • az események időben rendezhetők,
  • és mindenhol ugyanazt kellene látnunk.

Ja. Persze. Kubernetes alatt. Vagy AWS alatt, ahol a control plane néha megváltozik annélkül, hogy bárki megemlítené.

A gyakorlat sajnos:

📌 papír szintjén megfelelünk,
💻 gépileg nem feltétlen igazolható,
🤷 a kettő közé meg majd kitalálunk valami narratívát.

 A felhőszolgáltatók control plane-je egy fekete doboz

A control plane nem determinisztikus, nem transzparens, és a provider kénye-kedve szerint módosítható.

Volt már olyan, hogy egy AWS szolgáltatás egyszerűen másképp viselkedett hétfőn, mint pénteken. Ticket? Release note? Bármi? Semmi.

A QA ebbe nem lát bele. Nem is láthat — mert a platform nem engedi.

Ez nem minőségbiztosítási kérdés. Ez iparági architektúra-korlát.

 A klasszikus QA egy olyan rendszert próbálna leírni, amely nem definiálja önmagát

A régi feltevés:

„Mutasd a rendszer állapotát, én pedig összevetem a specifikációval.”

A gond csak az, hogy:

  • nincs egységes állapot,
  • nincs közös idővonal,
  • nincs olyan entitás, hogy „a rendszer”.

A modern elosztott rendszerek inkább egy folyamatos, eseményekből álló felhő — nem egy szép, statikus állapotgép.

És ettől függetlenül még mindig van, aki megkérdezi:

„Jó, jó, de akkor mikor fogjuk tudni egyben látni az egész rendszert?”

Soha. Ez a lényeg. Ez a rendszer természete.

 A QA nem halt meg — csak rossz modellhez van kötve

A QA ott működik, ahol:

  • van stabil állapot,
  • van determinisztikus specifikáció,
  • a változások követhetők.

Ez ma a felhőben nincs meg.

A QA nem hibás — a környezet változott meg alatta. Gyorsan. Úgy, hogy még nem adtunk hozzá új auditálási módszertant.

Ha valódi, gépileg verifikálható QA-t akarunk:

  • kriptografikusan bizonyítható állapot,
  • deklaratív, globálisan konzisztens specifikáció,
  • real-time event sourcing alapú auditrail.

Ezekből jelenleg sok még kutatási téma — vagy nagyon drága, ezért nekiálltam implementálni egyet.

🧨 Zárás: nem több dokumentáció kell — hanem új paradigma

A QA egy tükröt tart. A baj az, hogy a rendszer, amit tükröznie kellene, önmagában sem ad koherens képet.

Több papír, több checklista, több screenshot nem fogja ezt megoldani.

A QA-nak nem „fejlődnie” kell — hanem eszköztárat váltani:

  • rendszerelméleti,
  • kriptográfiai,
  • eseményalapú,
  • és elosztott rendszerekre szabott auditálási modellre.

Amíg ez nincs, addig minden audit csak rész-igazságot tud elmondani.

De ez nem a QA gyengesége. Ez a modern felhő-infrastruktúrák realitása — akár tetszik, akár nem.

Hozzászólások

öszintén ezt ha jól emlékszem cikkenek küldtem be de ide valamikor a hét végén