Történelmi UNIX szalagot találhattak az egyik utahi egyetemen

UNIX, UNIX-szerű

Rob Ricci - kutatóprofesszor a Utah Egyetem Kahlert School of Computing intézetében - azzal lepte meg az internet UNIX iránt érdeklődő népét a minap, hogy bejelentette: egy raktár takarítása közben a személyzet egy UNIX v4 szalagot talált, ami a Bell Labs-tól származik, nagyjából 1973-ból.

Post by @ricci@discuss.systems
View on Mastodon

A bejelentés azért szenzációs, mert a jelenlegi ismeretek szerint nem maradt fenn egyetlen teljes szalag sem a UNIX Fourth Edition-ből. A megtalált kincset az egyik munkatárs személyesen viszi majd el a Computer History Museum-ba, mert nem szeretnék a postára bízni a szállítást.

Post by @ricci@discuss.systems
View on Mastodon

( bennyh | 2025. 11. 07., p – 11:26 )

Ez olyan, mint a floppy az Argo2-ben? :D

( KGer | 2025. 11. 07., p – 11:57 )

lehet elsőnek meg kéne nézni van-e rajta vmi mielőtt világhírt csinálnak belőle

( YleGreg | 2025. 11. 07., p – 12:33 )

50+ éves szalag, rendszeres áttekercselés és újraírás nélkül kérdéses, hogy mennyire őrizte meg a mágnesességét. Ritkán van lehetőség ilyet tesztelni, izgi projekt ez néhány kattant egyetemistának. :-) 

Ami laikusként eszembe jut, hogy aggódni kell miatta:
- hogy az egymás melletti szalagrészek mennyire befolyásolták ennyi idő alatt egymás mágnesezettségét
- a szalag rugalmassága mennyire maradt meg. Mennyire lehet egyáltalán le- vagy áttekercselni.
- Mennyire tapadtak össze az egyes rétegek, amik ennyi ideig egymás mellett voltak?

Neked ezt nem kell megcsinálni, ezt csak az archiválónak kell, és ma már több tíz giga nem egy nagy tétel, olcsó a háttértár. Utána, hogy a mágneses analóg jelet eltárolta, és konvertálta digitálissá, ami ellenőrizhető, működik, onnan már csak a binárist kell tárolni, az meg nem egy nagy hely, meg jól is tömöríthető.

“Linux isn't an OS, it's a troubleshooting sim game.” (a YouTube commenter)

Szamomra kicsit nehezen ertheto amit irt, de nem lehet, hogy pont azert akarja fizikailag egy helyre vinni az osszes szukseges felszereles, hogy ne kelljen?

Egyebkent extrem esetben meg atomeromikroszkoppal is lehet ilyesmit olvasni, csak magneses tu kell hozza. No meg ahhoz rengeteg ido kell, mert ennel lenyegesen kisebb a munkatere.

A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess?

szerintem nem maga a magneses jel beolvasasa itt a legnagyobb problema, hanem maga a szalag mozgatasa, mivel ennyi ido alatt jo esellyel osszeragadt, ha csak ugy elkezdi letekerni kerdes hanyszor szakad el meterenkent vagy pattog le rola a magneses reteg...

aztan persze a digitalizalt analog jelbol ki kell csilabizalni a biteket, kompenzalva az athallasokat stb, de azt irta erre mar van kesz program (readtape).

( asch v | 2025. 11. 07., p – 20:43 )

A git repóba ha már benne van a v5, akkor ezt már nem lehet beletenni, mert a múltat nem lehet megváltoztatni, sorry!

( goodbyte v | 2025. 11. 08., szo – 13:35 )

Ha jól tudom akkor ez az első C-ben újraírt Unix volt.

“Luck Is What Happens When Preparation Meets Opportunity" - Seneca

Ezt jó lenne tudni. Pont ez a rejtelem ezekben a szalagokban, hogy nem tudni mi van rajta. Mert oké, Unix V4, annak megvan a forráskódja, meg rekonstruált man-ja is, de a szalagon lehetnek még egyéb doksik, meg Bell Labses cumók, intézmény által írt programok, szkriptek, amik eddig nem lettek dokumentálva és érdekes történelmi adalékok.

“Linux isn't an OS, it's a troubleshooting sim game.” (a YouTube commenter)

Jók ezek a sztorik, mindig felszínre hozzák, milyen fontos átnézni a szekrényt, mielőbb kidob az ember valamit.

És arra is, milyen jók a VM szintű mentések: az adatok értelmezéséhez egy alkalmazás nagyon hasznos lehet.

Azon meglepődtem, hogy ezek a szalagok ennyire problémásak, holott állítólag ezek a tartósak. Ehhez képest 20+ évest CD-t probléma nélkül olvastam. Jó, nem minden CD bír(t) ki 20 évet, de elgondolkodtató, hogy minek mennyire érdemes hinni. Leginkább annak, ha valami fontos, akkor időnként át kell másolni.

Hiába nem problémás alapvetően, ha kiderül, hogy mégis: hiába van olyan prózai oka, hogy nem tartották be ezen szabályokat, látod, még eszközt is be kellett szerezni az olvasáshoz.

A napfény védettség nyilván nem nehezen teljesíthető, de a pára már más kérdés: mekkora páratartalom mennyi idő után okoz problémát? Sem a páratartalom szabályozása (csökkentése), sem az átcsévélés nincs ingyen, a régi olvasók és kapcsolódó rendszerek sincsenek ingyen (amiket elvileg fenn kellene tartani ugyebár). Azaz lehet, hogy a jó gyakorlat valahol ott lenne, hogy legfeljebb 10 évente újabb adathordozókra migrálás, így talán az irattár mérete sem nő olyan drasztikus mértékben, hiszen a régebben keletkező, jelenhez képest kisebb adatmennyiség tipikusan jelentősen kevesebb újabb adathordozón elfér.