Jelenlegi munkámat … végzem.

Címkék

Pénzért: ha anyagilag jobb lehetőség jön szembe, akkor váltok. Hivatásszerűen: nagyobb fizetésért sem váltanék.

pénzért
63% (531 szavazat)
hivatásszerűen
32% (268 szavazat)
Egyéb, nem dolgozom stb. ...
5% (45 szavazat)
Összes szavazat: 844

Hozzászólások

pénzért: összességében jobban járok?

nagyobb fizetésért sem

Azzal a kiegészítéssel, hogy azért van az a "nagyobb", amiért váltanék. Más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy azt bárhol megadnák :)

Csak egy kérdés, mert nem teljesen tiszta: a jelenlegi munkahelyre gondolsz, mikor a kérdést feltetted vagy a munkakörre. A válaszommal a munkakörre gondoltam.

általában 3évente - jobb fizetésért és érdekesebb munka miatt rendszerint bekövetkezett a váltás - de jelenleg olyan helyen dolgozom (és a fizetés is megfelelő) , hogy nincs tervben 3 év után sem..

Ez szerintem néhány nagyon extrém szélsőértéket leszámítva mindenkinél vegyes.

nyilván, nem csak a pénz számít... de amíg abból kell finanszíroznom a magam  és családom teljes életét, így mindenképp a pénz valós indok.

 

Onnantól, hogyha esetleg az a nem valószínű szituáció előállna, hogy  nincs szükségem (több) pénzre, már hobbinak vagy rekreációs tevékenységnek hívjuk, nem munkának...

Hiszen, a munka egyik legmarkánsabb tulajdonsáéga, hogy akkor is kell csinálin, ha éppen nincs kedved, szomorú vagy, nem érzed a csít, stb.

 

szerintem.

Nagyon összetett a kérdés. Talán egyszerűbb annak, akinek se kutyája se macskája, és még fiatal is. :)

Nagyon fontosnak tartom, hogy szeressem a munkámat, és tudjak együtt dolgozni a kollégákkal.

Szerencsére még sosem volt olyan munkahelyem, ahová utáltam bemenni, vagy nem szerettem a munkámat. (Olyan volt, hogy a munkáltatót nem szerettem, de az más...) Nyilván vannak kevésbé fincsi részei minden munkakörnek, de ez vele jár.

Viszont vannak, akik a családjuk eltartásáért képesek mindennap felkelni, és úgy bemenni dolgozni, hogy utálják amit csinálnak. Sajnálom, és tisztelem is ezeket az embereket.

 

Nem vagyok biztos benne hogy a jelenlegi fizetésem pl. duplájáért hajlandó lenék szalag mellett dolgozni. De ha tényleg semmi más lehetőség nem lenne, és a családról gondoskodni kell... Szerencsére a végzettségem, és a képességeim alapján ez engem (egyelőre) nem fenyeget, de a 8 általános végzettségűek, hátrányos helyzetűek...

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

Mindig van az a pénz. Más kérdés, hogy nagyon régen nem kerestem már új munkát, amit csinálok, azt jelenleg szeretem, és a rövid hátralévő időben (<2 év) már nem tartanám érdemesnek váltani.

Szerkesztve: 2022. 08. 15., h – 11:33

Amit a többiek is írtak. Jelenleg inkább hivatás. Szerencsére már régóta megvan az a pénz amiből kényelmesen el tudok éldegélni, nagyobbacska beruházások is beleférnek párévente, szóval a pénz mint ilyen nem akkora motiváció, még ekkora infláció mellett se nagyon érzem hogy hőbörögnöm kéne.

Az tény hogy minden nap úgy ugrok neki hogy ma is jól akarom csinálni, újat akarok tanulni, belemászok új projektekbe és tökéletesítem a régieket, tanítom az új embereket, reszelgetem/bővítem a tudásbázist.

Ettől függetlenül ha jönne egy pofátlanul jó ajánlat akkor valószínűleg váltanék, de ott is másodlagos lenne a pénz, elsősorban a kihívás érdekelne. Ha nagyon jó pénz jönne olyan melóért ami nem érdekel akkor viszont nem váltanék. Annyit nem ér a plusz pénz hogy utálattal vágjak neki a melómnak ami az életem jelentős százalékát elviszi. Persze itt is lehet húzni az extrémig, ha 1 év alatt össze tudnék szedni annyi pénzt belőle hogy utána ne kelljen dolgozni akkor váltanék. Elhivatott vagyok meló ügyben de ha a családomra fordíthatnám az összes időmet akkor egészen másképpen feküdne a leányzó.

Van az a pénz, amiért pénzért végzem. :)

De nem tervezek váltani a belátható jövőben, pláne nem a szokásos 10-20%-os emelésekért.

Idén egy +20%-os ajánlat még épp hogy csak inflációkövető lenne, nominálisan legalább +50%-ot kellene ajánlania valakinek, hogy egyáltalán végighallgassam, mit szeretne mondani. (Nyilván itt van egy olyan feltételezés, hogy a munkáltató alapból legalább inflációkövető emeléseket csinál, de ugye ez nem mindenhol van így.)

Volt olyan munkahely, ahonnan inkább elmentem máshova alacsonyabb fizetésért, csak ne kelljen többet ott dolgozni.

De ettől még nem hivatásból dolgozom.

Szerkesztve: 2022. 08. 15., h – 13:48

Egy nemjavascript fejleszto sikeresnek mondhatja magat, ha ennel lenyegesen tobbet mar csak javascriptezve kereshetne. :)

De attol meg nem lesz sikeres, hogy ismer olyanokat, akik szarabb penzert javascripteznek. :)

Amíg nem értem el az anyagi biztonságot, addig pénzért, ahol többet fizettek, oda mentem dolgozni, akkor is, ha az éppen rosszabb munka volt.

Jó pár éve megvan kb. minden, aminek szükségét éreztem, így már jóval kevesebbet dolgozom (heti 16-20 órát maximum) és akkor is olyat, ami szakmailag érdekel vagy úgy érzem, hogy jobbá teszem vele a világot.

Hivatásom és lojalitásom nincs és nem is volt, soha nem tudtam azt mondani egy cégnél, hogy "mi".

Zsoldos vagyok. Ha egy cég veszteségbe megy akkor azonnal kirúgnak, lecsökkentik a fizetésemet, elküldenek kurzarbeit-ra, stb. Akkor én miért dolgozzak hivatásszerűen?

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

Szerintem IT-t is lehet hivatásszerűen űzni. Attól függ milyen komromisszumokat vállalsz el és hogyan befolyásolod a munkakörnyezetedet, mennyire érdekel a szakmád, figyelsz-e rá, hogy jobbá tegyed a kódot, tudsz-e nemet mondani ha tanyolás lenne az eredmény?

Azt szoktam mondani, hogy nem léptem házasságra a céggel. Ez egy üzleti kapcsolat, amíg megéri mindkettőnknek, együtt maradunk.

De mivel a cégek hozzáállása az, hogy a kifogott halat nem kell etetni, 2-3 évente megemelem a fizetésem (egy másik cégnél).

Hú de rossz kérdések.

 

"Pénzért: ha anyagilag jobb lehetőség jön szembe, akkor váltok"

Tehát csak anyagiak számítanak, aki ezt választotta, az simán bevállalná a drogfutár, bérgyilkos, (nem páros)szerv donor stb. szerepeket.

én meg pont az elllenkezőn csodálkozom, hogy ennyi szavazat van a hivatásra: szerintem az az egészséges ha a munkahelyen valamelyest legalább mind2 félnek megéri. Azért nem hinném hogy ilyenkor azt csinálnánk, amit legjobban szeretnénk, azt sokkal inkább ingyen vagy ráfizetéssel szokta az ember csinálni, a hobbi az pénzbe kerül

szerintem az az egészséges ha a munkahelyen valamelyest legalább mind2 félnek megéri

Ez nem zárja ki azt, hogy hivatásként gondoljon rá az ember. A hivatásszerűség szerintem nem azt jelenti, hogy minden mást feladsz, csak azért, hogy azt csináld (természetesen ilyen is van).

Tehát csak anyagiak számítanak, aki ezt választotta, az simán bevállalná a drogfutár, bérgyilkos, (nem páros)szerv donor stb. szerepeket.

A felsorolt tevékenységek NPV-je szerintem kisebb, mintha elmész egy közepesen jól fizető helyre programozni, de nemcsak ezért bullshit, amit mondtál. :)

Csak az elektromos/elektronikus jellegű munkák közül válogatva: Amíg ilyet és hozzá hasonlókat javítottam, addig hivatásszerűen végeztem (nem csak egyenruha miatt), mióta ilyeneket javítok kizárólag pénzért dolgozom (elektromos karbantartónak vettek fel, de a munkák 95%-a lakatos munka).

Sajnos JNSZ megyében eddig nem találtam olyat ami megfelelne, pedig nincsenek nagy igényeim.