Munkahelyi közösségi eseményekhez hogyan viszonyulsz?

Címkék

"regular team buildings, sports events, charity programs, birthday celebrations"

Események, azaz kvázi kötelező jelleggel rendszeresen menni kell a kollégákkal bandázni (sokszor a szabadidődben). Inkább vonz vagy taszít?

Vonz, szívesen járok ilyenekre.
28% (181 szavazat)
Taszít, nem szívesen járok ilyenekre.
62% (410 szavazat)
Egyéb, leírom, sajtos segfault vagyok stb.
10% (66 szavazat)
Összes szavazat: 657

Hozzászólások

szabadidoben kotelezoen - taszit

munkaidoben - vonz

:)

Szerkesztve: 2021. 08. 24., k – 08:00

Ott szoktam lenni minden ilyenen munkaidőn _túl is_:

Gokart, céges póker, wakeboard, sütögetés, sárkányhajózás, paintball, privát versenypálya bérlés és azon csapatás motorral/autóval, síelés, céges évzáró vacsorák stb. hogy csak azokat említsem, amik az utóbbi időkben voltak.

De, nem csak a cégen belül "központilag" szervezett eseményeken, hanem szoktam én is tartani zárt körben a közvetlen munkatársaimnnak "privát" sütögetést, vagy csak összejövőnk rendszeresen sörözni stb. A haverok legtöbbje a munkahelyről van. Több ezek közül 20+ éves barátság.

(annak ellenére, hogy félbolondok szerint szociopata vagyok :D :D :D)

trey @ gépház

Az elmúlt 20 évben nem voltam mindig az. A legaljáról kezdtem. Egyébként, nem kötelező részt vennie senkinek. Hogyan teszed kötelezővé mondjuk egy zárt oválpályán a 200+ km/h-s sebességű autózást, motorozást? :D

Nem tudok olyanról, hogy ilyesmit kötelezővé lehetne tenni.

trey @ gépház

Ilyen helyekre azok nem járnak, akiknek valami komolyabb beilleszkedési problémájuk van. Az pedig valami mögöttes okból fakad. Ilyen például:

  • tesiből felmentett testalkat
  • testképzavar
  • ügyetlenség
  • asperger/valamilyen fokú autizmus
  • mások iránti teljes érdektelenség, érzéketlenség

A "nem érek rá" stb. dolgok általában ócska kifogások.

trey @ gépház

Hát az, hogy a társas kapcsolatok töltenek vagy merítenek, az adott. Ebből következően a pihenési formáid is jórészt adottak (telefont se töltenél realtime raytracerrel). Nyilván elviselni el lehet a bulit és ASAP lépni róla, de az, hogy ezzel te jobban is érzed magad, vagy egy kötelező kör amit utána ki kell pihenned, az sajna genetika.

A genetika vastagon benne van, es az is, hogy milyen emberekkel talalkozol.

Vannak emberek, akik mellett 5 perc utan unatkozol. Fel ora alatt 20x nezel az orara es keresed az "escape" lehetoseget. Extrovertaltaknal is elofordul, csak ritkabban.

Vannak emberek, akik mellett meg nem hogy lemerulsz, feltoltodve ersz haza hajnal 5-kor. Introvertaltaknal is elofordul csak ritkabban.

Ehhez jon hozza a szorongas. Az valamennyire genetika, de valamennyire tanult dolog. Ugymond "megtanultak, hogy ilyenkor stresszelniuk kell", vagy a meg gyakoribb: "megtanultak, hogy figyeljenek oda, hogy mit nem mondhatnak".

Aki engem meg csak "scientist" tipusu emberrel latott beszelgetni, az extrovertaltnak gondol.

De aki latott mar bolcseszek, nullaikus valosag-show nezok vagy mas "keves kozos temas" kategorias emberek mellett engem csendben allni, az mar latta az introvertalt oldalamat is. :)

(Ceges bulikra visszaterve: ritka, hogy azok legyenek tobbsegben egy cegnel, akikkel megtalalod a hangot)

Bevallom, felrohogtem. :D

Az a jo a sztereotipikus "introvertalt scientist"-ben, hogy mar az is kellemes meglepeteskent eri, hogy vegighallgatom a valaszat arra a kerdesemre, amit en tettem fel, nem vagok a valasza kozepen a szavaba teljesen derailezve a topikot. Hulyen hangzik, de a legtobb valami ilyesmire szamit mar, amikor elkezd beszelgetni. Ehhez kepest csak pozitivan lehet csalodni kb.

Ironikusan az introvertaltak sokkal jobb public speakerek is, csak kozben sokkal jobban felnek tole, mert az extrovertaltban soha fel sem merult, hogy o szar public speaker lenne, igy fejlodni sem tudott. :)

A céges vacsik általában ezzel szoktak véget érni, különösen a többnaposak. A legutóbbin amin ott voltam az volt a csapatépítés fénypontja, hogy az egyik kolléga belehányt a medencébe. Mondjuk tény, hogy kb. ez volt a legemlékezetesebb dolog ami valaha ilyenen elõfordult, de az is amúgy, hogy azóta a kolléga már attól a cégtõl is elment ahonnan tõlünk ment el.

Az ilyen esti kiruccanásokkal általában nincs túl bajom, inkább az úgynevezett csapatépítõ tréningek azok amik az agyamra tudnak menni. Ahol több napos buli van, meg vállalati szentbeszéd a vezetés részérõl, meg "soft skill" fejlesztõ pár órás tréning, meg az istenadta nép elfoglalására felkent tréner aki csapatokat szervez a tagokból és mindenféle bugyuta feladatot oldat meg velük csak hogy menjen az idõ. Elmegy vele két nap, amibõl az egyik ráadásul általában szombat.

Viszont nálunk az értékelésben benne van hogy voltál-e vagy sem, ami sok mindenbe beleszámít.

Es kozben kibeszelik, kivetik es kinevetik azt a kolleganot, akit "nem engedett el" (szervezett helyette egy romantikus vacsorat, amivel veletlen utkozott) a parja, ezert "otthon" maradt. Az egesz ugy indult, hogy a parja olvasott neten egy tieddel ekvivalens kommentet, es tul komolyan vette a végigmennek a női kollégákon tagmondatot. :)

Nálunk tudják, mert sok nőnek a párja vagy szintén nálunk dolgozik, vagy nálunk dolgozott.
Ahogy az ilyen nőket levadászni óhajtó fiatal titánok is pontosan tudják, kiknél van keresnivalójuk.

Vannak egyébként olyan nők is, akik megdugni azért nem hagyják magukat, de egy asztal alatti gyurmázásban, félreeső helyen történő mellgyúrásban, handjob-ban azért benne vannak. Volt már olyanra is példa, hogy valaki a feleségétől pár méterre suttyomban gyúrta a kolléganője csöcseit. Akinek a férje szintén ott volt a buliban.

Orrbetörés meg ilyesmi nálunk nem szokott történni. Kulturált a banda.

Volt már olyanra is példa, hogy valaki a feleségétől pár méterre suttyomban gyúrta a kolléganője csöcseit. Akinek a férje szintén ott volt a buliban.

vs

Kulturált a banda.

Érdekes, ha valakit ilyet csinál, az kulturált, de ha valaki betöri az orrát, akkor az orrbetörő nem.

Masok a prioritasok, mas az emberek ertekrendje.

Szerintem az orrbetores is lehet kulturalt.

Az a kulturalatlan, aki masnap a HR-hez megy sirni meg rendorhoz feljelentest tenni, hogy betorte az orrat az a csavo, akinek epp asztal alatt kurta a feleseget. :D

Kulturalt emberek ezt megbeszelik ugy, hogy segitik egymas elolepteteset egymas felesegeinek megkurasaert vigasztalasul, meg ilyenek. :) Mire begyogyulnak az orrok, mar mindenki magasabb pozicioban van, akit ilyen jellegu megcsalasi serelem ert a ceges bulin, es mindezt buntetett eloelet nelkul, a HR-esnek meg kozben marad ideje elolvasni tobb CV-t az ilyen ugyek lezongorazasa helyett, hogy a jovoben is kulturalt alkalmazottakat vehessen fel a ceg. :) Leterhelnek a HR-est, a vegen ido hianyaban a jelentkezok haromnegyedenek olvasatlanul kukazna a CV-jet, es kevesebb emberbol olyat valasztana a ceg, aki ennel joval kulturalatlanabb, mert "csak olyan volt". :)

Én semmilyen körülmények között nem tartom tolerálhatónak az erőszakos viselkedést.

A gyúrás közös akarattal, beleegyezéssel jött létre, az orrbetörés nem.
Szerintem egy suttyó barom, aki csak így tud egy helyzetben viselkedni és ki is szokta vetni magából a társaság az ilyet. Legfeljebb a hasonló suttyók tűrik meg maguk között.

Lehet el kellene inkább gondolkodni, miért kereskedik máshol az asszony. Lehet, hogy mert a férje egy suttyó barom?...

Nekem is van olyan kollégám (jelenleg is az), amelyik pár éve olyan "erősre" itta magát (vélelmezte, hogy "el akartad szedni a nőmet", persze az nem úgy volt :D), hogy nekem akart jönni (bár olyan "erős" azért mégsem volt, hogy megpróbálja :D). A cég éjjelig maradt része végignézte vezérigazgatóstól stb., hogy akkor most lesz-e részéről agresszió, de kimerült szerencsé(jé)re abban, hogy járt a szája. Szerintem miután kijózanodott, elgondolkodott az eseten.

Azóta sincs egyébként semmi feszkó köztünk, tudunk együtt dolgozni. Szerintem ha felidéznénk a pár éve (7-8?) történt esetet, csak nevetnénk rajta.

Előfordulnak ilyenek. Én ezeknek sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget.

trey @ gépház

Nem tudom még nézeteltérésének sem felfogni azt, aki olyan matt részegen tesz alaptalan kijelentéseket, akit hátulról ketten tartanak, mert nem képes megállni a saját lábán. :D Arra sem biztos, hogy emlékszik, hogy megtörtént az eset és arra sem, hogy feltétlen nekem akarta címezni a dolgot.

trey @ gépház

Na de ez nem is ugyanaz, mint amikor valaki szándékosan leveri a másikat.
Egy orrtörés már súlyos testi sértésnek minősül. Bízom benne, hogy kulturált embereknek ez nem fér bele, sem így, sem úgy.

Ha valakinek a nőjét gyúrják, inkább magára haragudjon, ne a gyúróra. Az oda vezető utat vizsgálgassa, ne a helyzetet, ami már következmény.
Fizikai erőszakhoz legtöbbször azok folyamodnak, akik az intellektuális síkon hátrányos helyzetűek. Ezért az adott helyzetben úgy érzik, nincs más eszközük.

Egyszerûen kurvára unatkozom egy-egy ilyenen. Még egy céges vacsi vagy hasonló elmegy, pláne hogy utána elég gyorsan el lehet húzni. De a több napos rendezvény, pláne az olyan "foglalkoztatásokkal" mint játékautó építés és más óvodás feladatok, esetleg némi bullshitszórás hogy hogyan legyünk ügyfélcentrikusak, pozitívak, kisúttörõk, meg hogy milyen fasza hely a cég és milyen jó nekünk kurvára tudnak fájni. Õszintén szólva én sokkal-sokkal szívesebben dolgozom mint csapatépítek.

Ilyen helyekre azok nem járnak, akiknek valami komolyabb beilleszkedési problémájuk van. Az pedig valami mögöttes okból fakad.

Bátorkodnék ezzel kapcsolatban felvetni egy másik lehetőséget, sőt, egyfajta ellenponttal szolgálni (mostanában egyébként is olyan jókat vitatkozunk).

Maga az alapötlet és különösen a kórokok ilyetén precíz felsorolása magában hordozza azt az implicit feltevést, mely szerint egy munkahelyen (vagy iskolai osztályban, egyetemi évfolyamon) az emberek kötelezően barátok. Ez teljes tévedés. Egy munkahelyen azért vannak együtt az emberek, hogy együtt dolgozzanak. Nem tilos egymást szeretni, de ebből a szempontból az is elegendő ha valaki egyszerűen elviselni a többieket.

Barátot maga választ az ember. Egy munkahelyen ezzel szemben a résztvevők azért vannak együtt, mert éppen olyan volt a "széljárás", hogy oda fújta őket egy kupacba. Nem ők választották meg egymást, hanem a HR, vagy a felvételi bizottság.

És akkor most jöjjön az ellenpont.

Nyilván nincs azzal semmi probléma, ha vannak munkahelyi összejövetelek, "csapatépítő bulik", de azért amit te magad leírtál az általad látogatott efféle rendezvényekről abból nekem az jött át, hogy ezek is inkább ilyen "ki a nagyobb menő" jellegű "törzsi gyűlések", ahol mindenki megmutathatja, meddig meri nyomni a gázpedált, és akinél a legjobban füstölt a gumi, az lesz a következő megmérettetésig a törzs totemállata.

Készséggel elismerem, hogy mindez az emberi természet része. Ugyanakkor ez is fakadhat valamilyen mögöttes okból, például önbizalomhiányból, ami állandó bizonyítási kényszert szül és a felszínen ebben nyilvánul meg.

Egyszóval betegnek titulálni valakit pusztán azért, mert nem gyorsul veled 200+-szal egy bérelt pályán, meglehetősen betegesnek tűnik.

Alapvetően mindkettőtök álláspontjával tudok azonosulni.

Attól, hogy a kollégáid nem a barátaid, még tölthettek együtt időt. Persze ez akkor jó, ha nem erőltetett.
Az viszont már szerintem a másik véglet, hogy ,,elég, ha elviselitek egymást".
A több éve mellettük ülő embert teljes érdektelenséggel telibeszaró kollégák legalább annyira idegesítőek lehetnek, mint a faszméregetők. Én egyiket se szeretem.

Az pedig már a szervezés hibája, ha a programok nem fedik le a különböző beállítottságú emberek igényeit.

Igen, a felsorolásom nem volt teljes és a teljesség igénye nélkül készült. Pl. hiányzott a listáról egyebek mellett a "nincs pöcse" stb. is. :D

Érdekes megfigyelés: a programokról általában pont ugyanazok hiányoznak, függetlenül attól, hogy mi az adott tevékenység. Akár gumifüstöltetés, akár csak egy bográcsozással összekapcsolt sörözés. Nem, nem kötelező sört inni. Nem, a bográcsozáshoz nem kell pöcs.

trey @ gépház

Valóban, ez egy nagyon érdekes felvetés, ami feltételezésem szerint sok munkahelyen, sokkak számára és gyakran szolgálhat magyarázattal bizonyos munkatársak visszafogott viselkedésére. Mindazonáltal szeretnék itt is egy ellenvetéssel élni.

Természetesen még csak fel se tételeztem rólad soha, hogy nincs pöcsöd, ami nagyon hasznos, de bármit túlzásba lehet vinni.

Bizonyára láttál már hím pávát izgalmi állapotban, nyitott, felmeresztett farktollakkal. Most képzeld el hátulról. Gyakorlatilag egyetlen nagy faroknak tűnik.

Meggyőződésem, hogy ez a jelenség embernél is létezik. Bizonyos, méretes fizikai és/vagy lelki szerszámmal megáldott egyedek a legtöbb betekintési szögből egyetlen nagy pénisznek tűnnek.

Nem tudom, te hogy vagy vele, én a férfi WC-be se azért járok, hogy ...khm... szemlélődjek. Ugyanez igaz sörözésre, bográcsozásra, meg minden másra.

Világos, hogy a bográcsozáshoz nem kell pöcs, de mégis ki akar bográcsozni egy pávaseggel?

Hacsak nem egy másik páva...

Nézd, a pávaseggek sem szívesen vegyülnek a GYP-sekkel, ezt hívják klikkesedésnek. Csak, hát a GYP-sek annyira GYP-sek (nem véletlen hívják őket annak), hogy a saját fajtájukat sem bírják. Vagyis, egymással sem klikkesednek. Ezért sem vesznek részt ilyen eseményeken.

Ellenben, a pávaseggekkel.

:D

trey @ gépház

Rengeteg elfojtott agresszivitást vélek felfedezni a mondataidban és ez bizonyára nem csak nekem tűnik fel, hanem nevezett GYP-s munkatársaidnak is, akiket - ha jól veszem ki - legszívesebben a Rábába lőnél. (Ezek után persze nem csoda, ha nem nagyon akarnak veled bográcsozni, elvégre ki kívánna alapanyagként szolgálni a vacsorához.)

Ért mostanában valamilyen komolyabb lelki trauma?

Mióta tart nálad ez az állapot?

Rengeteg elfojtott agresszivitást vélek felfedezni

Pedig nincs benne, egyszerű ténymegállapítás.

hanem nevezett GYP-s munkatársaidnak is

Sosem voltam jó színész. Ami a szívemen, a számon. Stb.

akiket - ha jól veszem ki - legszívesebben a Rábába lőnél.

Ezt nem tudom honnan vetted. Egyetlen munkatársamat sem fenyegettem még meg, egyetlen eggyel sem keveredtem sose komolyabb konfliktusba a 20 év alatt. Mindeközben voltak olyanok, akik akár tettlegességet is kilátásba helyeztek egymásnak. Max. paintball közben lövöldöztem rájuk, mondjuk akkor kaján vigyorral ...  Mondjuk az igaz, hogy a smúzolást nem szeretem, nem az én kenyerem.

Ért mostanában valamilyen komolyabb lelki trauma?

Engem? Semmi. Tök kiegyensúlyozott életet élek. Köszi kérdésed. 

Mióta tart nálad ez az állapot?

Mármint a jó megfigyelőképesség? Már egészen fiatalon, óvodás koromban kitűntem ezzel az átlagból. 

trey @ gépház

Természetesen. De visszatérve a témára ... én az a fajta vagyok, aki bárkivel bármiről szívesen elbeszélget (látod, veled is elbeszélgetek, vagy elbeszélgetek veletek (kockákkal) 20 éve a HUP-on, miközben velem kapcsoltban leginkább más elképzelése van az embereknek, vagy elbeszélgetek sysadminday-en számomra holt idegen IT-sokkal). Olyanokkal nem tudok sajnos beszélgetni, akik rendszeresen meg sem jelennek olyan rendezvényeken, amelyeket azzal a céllal szerveznek, hogy ilyenekre alkalom legyen :D

Ja, meg olyanokkal sem, akik eljönnek egy ilyen rendezvényre, leülnek a sarokba mint a gomba és ott magukban elvannak. 

Elég sokszor elő szokott jönni ez a klikkesedés téma a céges rendezvényekkel kapcsolatban. Az egyes osztályok a saját kis burkukban üldögélnek a saját kollégáikkal.

Meg van a mi asztalunk, ahol általában 4-5 ügyosztályról összejönnek emberek. Mondjuk ehhez kellett valami közös érdeklődési pont. Ez vagy a póker, vagy a gokart vagy valami.

Sajnos amit írtam, az valós. Azok, akiknek hiányoznak bizonyos softskilljei (pl. kommunikáció stb.), azokkal elég nehéz mit kezdeni. Az ilyesmiknek pedig oka van.

trey @ gépház

Az én ismeretségi körömben nagyon kevesen hinnék el, hogy van az életemnek egy olyan része, amiben 20 éve veletek beszélgetek olyan obskurus dolgokról, mint kernel stb. Nyilvánvalóan egy részük sztereotípiákkal él velem kapcsolatban, bár ebbe a hibába itt is beleesnek jó páran. Itt sem hinnék el, hogy az a kép, amit itt kialakítottak rólam, az mennyire messze van a valóságtól.

Ha az IRL barátaimat megkérnéd, hogy jellemezzenek engem, meglepődnél szerintem erősen.

trey @ gépház

A kérdés a következő: miért lenne érdekes számomra ez és miért kellene nekem ilyen kérdésekkel foglalkoznom? Se nem érdekes számomra, se nem foglalkozom ilyen kérdésekkel.

Számodra ez a kérdés miért fontos?

Kezdem azt érezni, hogy eltérünk az eredeti témától. Az eredeti téma, hogy egyesek miért nem képesek elviselni _bármely_ kollégájukat egy céges rendezvényen. Te elkezdted ezt leszűkíteni rám.

trey @ gépház

Mert nem fizetnek érte. Ilyen egyszerű. Munkaebéd, munkaidő, munkahely, munkatàrs. Mindegyikben ott a munka. Munkàt csak fizetségért csinàl az ember. Tehát, mindent csak ha megfizetik.

Munkatársat is csak addig és annyira kell elviselni, míg kifizetik.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Azért elég erős szegénységi bizonyítvány a céged részéről, hogy neked kell a céges eventeknek a cehhét állni.
Munkavállalói szempontból ez úgy néz ki: Ér annyit-e nekem annyit a dolog? Itt van egy anyagi komponens ami összemérhető az illető óradíjjával. Kellemes képzetzavar a cégvezetők fejében ott kezdődik, mikor nem képesek megérteni, hogy vannak emberek, akik maszekkal a normál óradíjuk többszörösét keresik vagy a szabadideje nem ér többszörte annyit mint a normál munkadíja.
Aztán ott pszichés komponens. Amiben lehet az is, hogy az illetőnek a munkatársak elviselése még józanul, fizetve is határesetet jelentenek. Nem kell ehhez GYPsnek lenni, elég csak ha munkatársak sznobok, taplók, klikkeskedő, egymást fúrkáló genyók. Ugyanezen emberek részegen, egy sima vacsorával letudva sokszor ez nem üti meg azt a szintet, hogy megérje. Ugye itt sokat tud dobni a dolgon, mikor a főnök egy vérgeci és jelenléti ívet vezet az ilyenről. Az biztosítja a teltházas céges rendezvényt sok hálás munkatársasal. Ezek csupa, móka kacagások tundak lenni. Imádom őket, főleg ha két nappal később felhívnak, hogy be tudnék-e ugrani segíteni, mert akkora buli volt, hogy a rendszergazdájuk többet nem jön dolgozni, mert részegen rászállt a fél marketing és a könyvelés.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Nem kell ehhez GYPsnek lenni, elég csak ha munkatársak sznobok, taplók, klikkeskedő, egymást fúrkáló genyók.

Ilyen cégnél ritkán marad sokáig értelmes ember.

(aki meg ilyen esetben is a szabadidejében kereshető pénzt számolja, azt csak sajnálni tudom, de ez más kérdés)

Sokszor, sokat el kell viselnie az embereknek a pénzért.

"aki meg ilyen esetben is a szabadidejében kereshető pénzt számolja, azt csak sajnálni tudom, de ez más kérdés"
Az éhség nagy úr. Nem mindenki top tier, rocksztár ninjakóder bérezésér dolgozik és bizony sokszor a 10 napi ebéd nagyobb segítség, mint 3 óra smúzolás a kedves kollégákkal.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

És a privátot miért nem fizeti a cég? Nem fér bele a keretbe? Bónusz kérdés, hogy miért kell a munkatársaknak privát bulit szervezni? Hogy szeressenek? Jófejségi krediteknek? Vagy ha többek mint munkatársak és meghívod őket, akkor miért hívod céges bulinak?

Minden forintosítható. Pontosabban, mindenre fel lehet állítani, hogy megéri-e az adott személynek vagy sem.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

A szarevés / fillérbaszás tipikus esete, hogy valakinek a fejében ilyen kérdések egyáltalán felmerülnek. Egyszerűen elkezdődött egyik kolléga részéről, hogy rendezett egy ilyet. Mivel ebből hagyomány lett, folytattuk. Egyszer egyikünk rendez, egyszer másikunk. Ezen kívül vannak olyanok, akik részt szoktak venni rajta, de sose rendeztek. Sose gondolkoztunk a konkrét miérten. Egyszerűen jól érezzük magunkat.

Én nem forintosítok és fordítok le mindent érdekre. Fura, hogy vannak, akiknek így zajlik az életük.

Te még sosem hívtál meg senkit önzetlenül egy sörre? Ha igen, elkezdted forintosítani, hogy mennyibe volt az neked? Vagy csak jófejségi kredit volt? Vagy, hogy szeressenek?

trey @ gépház

Nem keverem a céges dolgokat a magánéletivel.

Ha valakit munkaügyben kell meghívni azt szigorúan cégszámlára, céges költségkeretek és céges policy (compliance és tsai) figyelembe vételével teszem. És az utóbbi miatt igencsak forintosítani kell. És céges dolgokban nincs smúzolás, haverkodás, bratyizás mert csúnyán vissza tud ütni. Nem mindenkinek van gerince, és nagyon sok embernek abszolút nincs gerince. Vezetőként különösen kellemetlenné tud válni. Nem egy helyen láttam, olyan megkerülhetelen/kirúghatatlan embert, aki "túl sokat tudott a főnökségről". És ugyanez áll fordítva is. Voltam olyan céges vacsorán, ahol a második fogás után illedelmesen elbúcsúztam, mert egyértelmű volt, hogy a szervezők muníciógyűjtésre használták a munkatársakkal szemben.

Ha valakit, még ha munkatársat/munkatársakat is, meghívok sörözni, grillezni, akkor azt nem nevezem céges eseménynek. Igen, előfordul, hogy ilyenkor előkerül munka vagy üzleti dolog, de ettől még maszek lesz az esemény. Nincs kötelezettség, kínos feszengés, "ma én szerveztem, holnap te szervezed", "ne rendeljünk Borsodit, mert az XY-nak ciki és mi lesz ha a cégnél visszamondja" és társai. Barátságban nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Viszont ha van alá és fölérendeltségi viszony akkor már lőttek az őszinteségnek.

Ahogy a mondás is tarja, a barátaidat te válogatod meg, a munkatársaidat a HR.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

A kérdés a következő: miért lenne érdekes számomra ez és miért kellene nekem ilyen kérdésekkel foglalkoznom?

Valóban!

Számomra is pont ez nem világos. Olyan hevesen reagáltál a témára, hogy még konkrét pszichiátriai kórképeket is felsoroltál annak magyarázatára, hogy kik és miért nem vesznek részt szerinted olyan típusú összejöveteleken, amelyeken te igen.

Az egész viselkedésedből az derült ki, hogy te önmagadat teljesen normálisnak, hova tovább egyenesen felsőbbrendűnek tekinted, míg a többieket betegnek. Ha ezt itt, egy nyilvános fórumon ennyire egyértelműen le mered írni, akkor nyilván a munkahelyeden is akad néhány olyan ember, aki ezt megérzi a viselkedéseden. Esetleg olvassa a HUP-ot.

Ezt az oda-vissza nézőpontot pedig azért feszegettem, mert azt szerettem volna elérni, hogy magadtól jöjj rá a hibára, de akkor most segítek.

Tegyük fel, hogy tényleg van mondjuk egy Aspergeres nálatok (vagy itt a fórumon). Mostantól pontosan tudja, hogy szerinted ő GYP-s. Ez az egyik oldalról szomorú, a másik oldalról meg kifejezetten mulatságos. Az Aspergeresek egészen jelentős része 140+-os IQ-val rendelkezik, elképesztő a monotonitástűrése, és annyi átmeneti információt képes fejben tartani, amiről te nem is álmodhatsz. Mondhatni egy ilyen ember a tökéletes szoftverfejlesztő.

Ha a te szociális képességeidet vesszük alapul, akkor ő GYP-s.

Ha viszont az ő mentális képességeit, akkor te szellemi fogyatékos vagy.

És miért baj az szerinted, hogy az embereknek van egymásról véleményük? Ráadásul, azt fel is vállalják?

Hol látod te itt a problémát?

Valahol szorít ez téged ebben a kamu pol. korrekt világban?

Hibát itt te csak max. a te értékrended szerint láthatsz. Én itt semmiféle hibát nem látok.

trey @ gépház

Azért ezzel óvatosan. :-)

Carlnak is voltak gondjai a lelkével (persze kinek nincsenek) és bizonyára ebből kiindulva a pszichológiát gyakorlók közül sokan ezt azóta is kötelező elemnek tekintik a pályán. Én sokáig azt hittem, hogy "A bárányok hallgatnak" afféle krimi.

Aztán rájöttem, hogy inkább dokumentumfilm.

Olvastam Carl-nak több könyvét. Kiváló munkák, szívből tudom ajánlani. Sok kóklerrel ellentétben ő tényleg géniusz volt.
Meglehet, hogy voltak gondjai a lelkével. Talán éppen ezért tudta ennyire jól megfigyelni és leírni az emberi pszichét. Engem lenyűgöz nem csak a megfigyelő képessége, hanem az az őszinteség és nyitottság is, amivel az egyes témákról írni tudott.

Persze, doktor úr! Itt nekiállsz bevédeni olyan viselkedési formát, ami eleve orvosi kórkép, jössz azzal, hogy én valakiket minősítek, mire a végére oda jutunk, hogy "aztán ők mit gondolnak rólad, pávasegg". Tehát, kiderül, hogy nem létező alanyaid pont olyan előítéletesek velem szemben mint én velük. Max. a különbség, hogy én esetleg kimondom a véleményem.

:D

Jó, hát értem. Nehéz is volt mindig szürke eminenciásoknak valamire vinni akár iskolai, akár munkahelyi közösségben. Eleve ezek már az iskolákban sem voltak sikeresek, onnan is eredhetnek komplexusaik.

Én erre azt tudom javasolni, hogy vannak szakemberek és orvosok, akik ezeket a komplexusokat és lelki problémákat tudják kezelni.

Itt jegyezném meg, hogy van olyan kolléga is, aki önmagával legalább őszinte. Egy nőről van szó, aki erősen túlsúlyos. Nem akart sárkányhajózni jönni, mert "lássuk be, én kövér vagyok". Legalább önmagával szemben őszinte volt. Meggyőztük, hogy ezt engedje el, bulizni megyünk. Eljött, legyőzte a komplexusát és végül tök jól érezte ő is, és mi is magunkat.

Akik meg sem próbálják, csak állandóan a kifogást keresik, azok a szememben vesztesek.

trey @ gépház

Nehéz is volt mindig szürke eminenciásoknak valamire vinni...

...azok a szememben vesztesek.

Kurva jó! Tényleg teljesen következetes! :-)))

Gábor, készülj fel, most elárulok neked egy titkot. Ez a játék nem zéró összegű. Nem tudom, ismered-e a kifejezést, ezért inkább elmagyarázom.

Ez a játék nem olyan, hogy a végén a bírók kiállnak és kihirdetik, hogy ki győzött és ki vesztett.

Itt vagy mindenki győz, vagy mindenki veszít (legfeljebb nem veszi észre).

Szerintem nincs ezen semmi szégyellni való. Mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb traumái, gyengeségei. Ez a legritkább esetben szokott patológiás lenni. Ettől nem ér kevesebbet az illető.

Erény viszont, ha az ember ismeri magát és a saját gyengeségeit, illetve megérti és elfogadja másokét (nem tekinti őket kevesebbnek vagy alacsonyabb rendűnek).
Ha még azt is fel tudja mérni, milyen fajta segítségre van szüksége a jobbá váláshoz, az különösen becsülendő.

Ettől nem ér kevesebbet az illető.

Köszönöm, hogy ezt ilyen szépen kifejtetted, bár nem teljesen világos, hogy miért pont nekem. Egyrészt mint mondtam, én már csak viccelek.

Másrészt az igazi célközönséged az eddigiek alapján Trey kolléga lenne, ugyanis neki alakult ki az a meggyőződése, hogy az összes ilyen ember GYP-s, miközben ő az emberi faj Rolexe. :-)

Ha gondolod, olvass fel neki egy kis Jungot, hátha jobban alszik tőle.

Nem, nem. Te megint csúsztatsz. Én nem azt mondtam, hogy mind GYP-s. Egy listát adtam, ráadásul jeleztem, hogy a lista nem teljes és a teljesség igénye nélküli. Annak a listának _részei_ volt a GYP-sek.

Nem tudom, hogy érintettséged miatt vagy figyelmetlenségből állítasz fals dolgokat, de segíthet, ha újra az elejéről elolvasd a szálat, nem pedig a közepébe beugorva állítasz vad dolgokat.

trey @ gépház

Igazán megtisztelő, hogy ilyen intenzíven érdeklődsz az általam felvetett dolgok iránt. A lista is kiváló, különösen, hogy még a kasztráltakat is sikerült beleillesztened utólag.

Ezzel együtt azt javaslom, foglalkozzunk inkább a te lelki fejlesztéseddel, mert láthatólag van hova. Érzésem szerint hosszú folyamat lesz ez, de ugye a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

Elgondolkodhatnál például azon, vajon az életednek melyik az a momentuma, ami miatt ilyen veszett dühöt érzel azok iránt, akiknek elsőre (vagy akár sokadszorra) nem érted a viselkedését. Lehet, hogy volt az iskolában egy tornából felmentett, aki folyton ötös volt matekból, te meg hiába dolgoztad ki a beledet, akkor se jött össze hármasnál jobb, és ez a mélyen megbúvó kisebbségi komplexus munkál benned tovább felnőttként?

Esetleg a "kis görcs" később lenyúlta a csajodat, te meg egyszerűen nem érted, hogy ez hogyan eshetett meg pont Veled, a legnagyobb pöcs tulajdonosával? Tulajdonképpen miért szerepel a "nincs pöcse" kitétel abban a listában? Egyáltalán mit jelent ez ebben az összefüggésben? Nyilván nem magát a szervet, de akkor mit?

Aztán elgondolkodhatnál azon, tudsz-e olyan embert mondani, akire felnézel, vagy legalább egyenrangúnak tartod magaddal, DE markánsan eltér a viselkedése a tiedtől. Itt most nem ilyen elvont alakokra gondolok mint Jézus, vagy Albert Einstein (utóbbi Aspergeres volt, tehát GYP-s, szóval eleve kiesik), hanem valakire, aki tényleg ott van a környezetedben. Nő is lehet, a pöcs most lényegtelen.

Ha kész vagy, gyere vissza. Én itt leszek.

...akik nem tudnak dönteni. Így tanultam. Nincs töke = nincs bátorsága.

Ebben a tökös kérdésben eddig nem volt szó döntésképességről. Az első használat olyan emberre vonatkozott, aki nem megy a többiekkel 200-zal gyorsulni.

Ráadásul ez pont egy döntés volt. Eldöntötte, hogy NEM.

Másrészt, szerinted mekkora bátorság kell ahhoz, hogy máshogy dönts, mint az ostoba tömeg?

Nem értem, hogy te miért érzed úgy, hogy folyton tanítanod, nevelned kell másokat. Semmiféle trauma sem élt, csak én még abban az időben nőttem fel, amikor az ütődötteket nem simogatták, hanem megpróbáltak belőlük embert faragni.

Igazából az lehet a te bajod, hogy érzed, hogy igazam van, de hát valamiért kötözködnöd kell. Engem ennek miértje foglalkoztat. Látod, bennem is merülnek fel kérdések a te viselkedéseddel kapcsolatban. :D

trey @ gépház

Semmiféle trauma sem élt, csak én még abban az időben nőttem fel, amikor az ütődötteket nem simogatták, hanem megpróbáltak belőlük embert faragni.

Értem. Szóval megfaragtak.

Ezt valóban nehéz feldolgozni. A lélek elveszett rétegeinek emléke...

Hosszú lesz az út.

Voltak időszakok a történelemben, amikor tényleg baltával faragták meg az embereket.
Szerintem ahogy a mi korosztályunkat faragták, az már bőven inkább segítő volt, mint ártó.
Persze mindig voltak életképtelenek, akiknem semmi se jó. (És akiknek lehet, hogy vannak más értékeik, csak ha ezeknek az értékeknek az árfolyama épp alacsony, akkor ígyjárás.)

Jómagam alapvetően szabadság- és toleranciapárti vagyok. Viszont ami most van, az meg már a ló túlsó oldala.
Amikor a suliban a suttyót nem lehet pofánbaszni, honnan fogja megtanulni, hogy mi a társadalmi minimum norma?
Minket ha megvertek, nem mertük otthon elmondani, mert fatertól kaptam volna a másikat, hogy szégyent hozok rájuk.
Most meg a szülők sokszor ugyanolyan büdös suttyók, mint a gyerekük. Milyen meglepő.

A mi időnkben az egyetemen egy-két professzor tolta a szexista poénokat. És? A csajok ugyanúgy röhögtek. Megtanultuk a helyükön kezelni a dolgokat.
Most meg mi van? Idehaza még csak-csak, de Amerikában pusztulat. Korábban nem is volt kérdés, hogy a liberálisokkal szimpatizálok. Ma már komolyan mondom, nem vagyok ebben biztos. Kezdem azt gondolni, hogy Trump győzelme volt a kisebbik rossz Hillaryvel szemben.

Alapvető érték kellene hogy legyen a szabadság, az elfogadás, a megértés.
Van azonban az a nívó, ahol valamilyen társadalmi nyomásra azért már szükség van.

Illetve vannak olyanok, akik egyébként rendben vannak, csak egy pici irányba állítás kell nekik, hogy ne kallódjanak el. Sokat számít a későbbi sorsodat illetően, ha olyan szüleid, barátaid, tanáraid, iskolatársaid, vagy akár munkatársaid (!) vannak, akik ezt meg tudják adni.

Valamint becsüld meg azokat, akik őszinték veled. Kevesen vannak, éppen azért, mert legtöbben nem akarják, hogy megsértődj.
Pedig az őszinte feedback-ek mentén lehet fejlődni, ha elég érett vagy rá. Nem biztos, hogy mindenkinek mindenben igaza van, de ha végig sem gondolod, akkor bukó az egész.

Van azért itt még valaki, aki nehezen viseli, mikor másnak más a véleménye.
Szoktam ezen gondolkodni, mi lehet az oka, hogy emberek ennyire bele tudnak pörögni abba, hogy valamiről mást gondolnak.
Mindannyiunknak megvan az élete ,,tragédiája", kisebb vagy nagyobb. Nekem is megvan, trey-nek is bizonyára megvan, és valószínűleg Neked is. Nem is igazán ennek abszolút súlya számít. Kívülről nézve egészen picikének tűnő dolgot is megélhet valaki súlyosként. Az emberek általában nem objektív skálán mérik a helyzeteket, hanem a saját lelki szűrőjükön át.

Akkor van gond, amikor valakit fiatal korában nem nagyon érnek kudarcok és nem tanulja meg kezelni, feldolgozni őket.

A témához kapcsolódóan azt gondolom, hogy nem kell csodálkozni, ha egy közösség kevesebbre tartja azon egyedek közösségben betöltött szerepét, akik eleve részt se kívánnak venni a közösségként való működésben.
Jönnek azzal egyesek, hogy a munkahelyen nem dolga szeretni a többieket. Ami igaz is és tök valid így élni. Csak ha valaki elutasítóan áll másokhoz, akkor nem tudom miért kell csodálkozni, amikor a közösség egyes tagjai meg őhozzá állnak elutasítóan.
Ennél még eggyel jobb, amikor valakinek úgy vannak a munkahelyen ambíciói, hogy közben azokkal sem tud kijönni és elfogadtatni magát, akikkel közvetlenül együtt dolgozik.

Nem kell mindenben részt venni, ki lehet vonulni. Csak akkor nem kell csodálkozni, mikor észreveszed, hogy odakint vagy.

Nem kell mindenben részt venni, ki lehet vonulni. Csak akkor nem kell csodálkozni, mikor észreveszed, hogy odakint vagy.

A kint és bent nézőpont kérdése.

Treynek a "töketlennek" titulált kollégái kint vannak, sőt, ahogy ő maga leírta, annyira kívül esnek, hogy nem is szívesen vegyülne velük. A töketlenek meg bizonyára őt nézik döbbenten.

A szavaidból azt veszem ki, hogy ebben a helyzetben szerinted is nevezett "kívülállóknak" kellene alkalmazkodni.

Miért?

Egy valamit nem szeretek: az olyanokat...

Gondoltál már arra, hogy esetleg ők is csak egy valamit nem szeretnek és ez a valami te vagy?

Ők nem tehetnek arról, hogy téged gyerekkorodban valaki székelykapunak nézett és baltával elkezdte kiegyengetni az agytekervényeidet, aztán mivel az akció "sikeres" volt, azóta azt képzeled, hogy az embereket nem elfogadni, hanem nevelni kell és ennek legfőbb eszköze egy balta.

Mi van akkor, ha ezek az emberek nem azért nem akarják kipróbálni a baltás módszeredet, mert "töketlenek", hanem mert nem vonzódnak a szögletes agyfelszínhez?

Nem. Előítéletesek akkor lennének, ha nem tudnák rólad, hogy milyen vagy. Ők a munkatársaid, minden nap látnak és a rendelkezésükre álló információk alapján döntöttek így.

Van olyan, hogy az elfogadás nem több egyszerű kikerülésnél. Tudomásul vesszük, hogy a másikban semmi olyan nincs, ami közös lenne bennünk.

Ők csendben kikerülnének, csak téged ez láthatólag frusztrál, részben mert nem érted az okát, részben mert személyükben értékes közönséget vesztettél.

a másikban semmi olyan nincs

Ami ugye addig nem derül ki, amíg civilben nem töltesz időt valakivel.
A munkahelyén az ember szerepben van. Sokszor lepődtem már meg, amikor azt gondoltam, valakiről mindent tudok, hiszen tíz éve együtt dolgozunk. Aztán véletlenül kiderült, hogy nem. Nagyon nem.

Volt olyan kollégám (biztos van is néhány, nagy a létszám), akivel eszem ágában sincs civilben bármennyi időt tölteni. Nyilván más a munkahely és más a civil élet, de azért létezik olyan szintű viselkedés, amiről nem tudom elképzelni, hogy annyira az ellentéte lenne civilben. És itt nem az agresszív viselkedésre gondolok, az előfordul, főleg éles helyzetben, hanem pl. az alattomosra.

Biztosan arra is van valami frappáns elméleted, hogy ezek az emberek miért nem vesznek részt akkor sem a céges rendezvényeken, amikor mondjuk ott sem vagyok. Azért meghallgatom, mert szórakoztat ez az amatőr pszichológia, amit itt előadsz.

Meg azok, akikkel 365 napból egyet sem találkozok, mert egy másik városban levő telephelyünkön dolgozik. Arra milyen megfejtést adsz.

Nem lehetne egyszerűen elismerni, hogy vannak olyanok, akiknek te bármit csinálhatnál, bármit szervezhetnél, bárki részvételével, bárhol, akkor se mennének el, mert problémáik vannak?

trey @ gépház

Nyilván vannak problémás emberek. Talán pont te vagy az egyik, csak a te problémád másban merül ki, mint azoké, akiket meg akarsz nevelni.

Egyébként felhívnám a figyelmedet a szavazás eredményére.

Ha reprezentatívnak tekintjük, akkor a HUP közönségének 2/3-a GYP-s eunuch. :-)

Ennek a szavazásnak nem is volt feladata, hogy bármit igazoljon, hiszen igen/nem jellegű kérdésre kellett válaszolni.

De az eredménye attól még tény. Aztán hogy ebből ki mire következtet, az már az illető dolga, viszont Trey igen részletes "útmutatásai" alapján az jön ki belőle, hogy a HUP népessége képességhiányos háremőr.

Egyébként nem tudom, te hogy vagy vele, én elolvasva a hozzászólásokat egészen sokat tanultam az emberi természetről. Általában is szeretem a szavazásokat a HUP-on, mert legtöbbször valamilyen pankrációba torkollnak, de ez a mostani, hát ez egy gyöngyszem volt.

Engem ez már nem ér meglepetésként.
Arra mégis rácsodálkozok, vajon mi okozza ezeket a nagyívű elfejlődéseket és nézetkülönbségeket.
Megfigyeltem, hogy a technikus srácok közül kevés van, akivel szeretek lenni, beszélgetni. Hallgatva őket néha az az érzésem, mintha egy másik világban élnének, mint én.

Trey-t egyébként egyesek részéről valamiért divat is lett fikázni, már csak azért is, mert ő itt a ,,jani". Ezt az indíttatást én nem igazán tudom átérezni.

Trey-el viszont rokonszenvezek abban, hogy magam is megtapasztalom néha, hogy néha felháborítok másokat, pusztán azzal, hogy őszinte vagyok és kimondom, ami nyilvánvaló.

Én kedvelem a srácot, annak ellenére is, hogy fidesz seggnyaló. Egyébként is ritka, hogy valakivel mindenben is egyetért az ember. Fontos viszont elfogadni, és még fontosabb megpróbálni megérteni másokat.

A Te nézeteid, érveid egy részével éppúgy tudok azonosulni. El tudok képzelni vagy fel tudok idézni olyan helyzetet, amikor ugyanazt gondolnám.
(Legtöbben csak a saját helyzetükre projektálva ítélnek meg dolgokat.)

Trey-t egyébként egyesek részéről valamiért divat is lett fikázni, már csak azért is, mert ő itt a ,,jani". Ezt az indíttatást én nem igazán tudom átérezni.

Ebben egyetértünk. A történeti hűség kedvéért azonban hadd hangsúlyozzam, hogy jelen esetben nevezett Jani - nyilván nem tervezett módon - töketlen GYP-snek titulálta közönsége kétharmadát, ezért kapta a megjegyzéseket.

Nem kívántam semmit cáfolni, inkább csak rámutattam, hogy az állításod milyen egyszerűen megfordítható: nem zárható ki, hogy egy hajdani matek hármas, vagy valamilyen egyéb, gyerekkori trauma miatt állsz kicsinyes de öntudatlan bosszút minden introvertált beosztottadon. (Engedelmeddel ezt te se cáfoltad. :-) )

És igen, az igazság kimondva néha fáj, ami alól láthatólag te se vagy kivétel.

Egyedül a "kicsinyes" jelzővel vitatkoznék. Még ha tényleg bosszúról lenne szó (amúgy nem), szerintem az én módszerem akkor is nyugodtan nevezhető elegánsnak.

Ha csak annyit válaszoltam volna, hogy "GYP-s az anyád", na az kicsinyes lenne.

Miért szégyen, ha valaki GYP-s? A valamilyen szempontból hátrányos társainkat inkább segíteni kellene.

Hasonló traumáink mindannyiunknak vannak. Nekem pl. az, hogy elhittem kis koromban, hogy csak csináljam rendesen a dolgomat, és minden oké lesz. Az összes szigorlatom és záróvizsgám ötös lett (BME-VIK). Amit elkezdek feladatot, azt korrektül mecsinálom, nem trükközök, nem csalok.
Aztán szembesültem vele, hogy nálam sokkal butább opportunista figuráknak áll valamikor jobban a zászló.
Nem panaszkodom, mert bőven jó életem van, csak akkor is, na.

Látom még mindig ott tartasz, hogy GYP-s. Érintettség triggerelődött? Listát adtam lehetséges okokkal, hogy valaki miért nem vesz részt ilyenen. Már korábban is rámutattam, de te még mindig egy elemen lovagolsz. Vitatod tán, hogy a közösségi távolmaradásnak lehet egy oka pl. autizmus? Ha nem, akkor mit lovagolsz ezen ennyire?

Elemezgetsz itt, miközben csak el kéne ismerned: igazam van.

trey @ gépház

Hogyne. A munkatársak annyit látnak belőlem, amennyit szeretnék láttatni. Könyvet nem a borítója alapján kéne ítélni. Ha valaki valójában kíváncsi a másikra, üljön le vele. Ugyanezt javaslom a példádban szereplő (tán nem is létező) "kollégáimnak" is! Nyugodtan keressenek!

Amit te itt csinálsz velem szemben, az nem is a klasszikus "könyvet borítójáról" melléfogás, annál rosszabb: te könyvet ítélsz meg egy webshopban látható kép alapján :D

trey @ gépház

Kétlem, hogy a kollégái közül bárki feleségül akarna hozzá menni, vagy arra vágyna, hogy örökbe fogadja, szóval az első kettőnek annyi a jelentősége, mintha azt mondtad volna, hogy nem látszik a teljes vérképe.

A barát meg ugye nem faragja az embert, hanem próbálja megérteni.

Én nem barátkozni járok a munkahelyre. Ettől még ki lehet alakítani egy normális munkatársi viszonyt. Ehhez pedig egy jó alkalom a céges rendezvényeken való részvétel.

Apropó, szeptember 3-án lesz a következő céges rendezvényünk. Duna parton hajózás, utána bográcsból pörkölt, halászlé fogyasztás. Munkaidőben indul (dél) és este 6-ig tart. Nem kell senkinek sem feszengenie. Akkora a Duna part, hogy velem sem muszáj találkozni. Nyugodtan jöhetnének a kollégák.

Szeptember 4-én pedig én tartok egy szűkebb körűt, ahova már most tudni, hogy jönnek kollégák. :)

trey @ gépház

Én nem mondtam, hogy bárkinek alkalmazkodni kellene..
Azt mondtam, hogy vannak döntések, és azoknak vannak következményeik.

Megjegyzem nem erről a két halmazról indult a thread. Amiről Te írsz, az két klikk. Trey pont arról írt, hogy van az a típus, aki még klikket se alkot, annyira kívülálló. Egyemberes halmazba tartoznak. Mindegyikük egy szingularitás.

"kvázi kötelező jelleggel" - Kínán kívül létezik ilyen?

Mindig minden opcionális volt, a szabadidő nálunk szent, de munkaidőben is mondhattad, hogy te inkább dolgozol. Én eljártam az események nagy részére. 

Azon gondolkodtam, hogy jó csapatjátékos vagyok-e, emiatt a definícióra rá kellett keresnem:
http://www.coachkarrier.hu/tudastar/publicisztika/ki-a-csapatjatekos

A szót alapból nem csípem, mert  a legtöbb jó csapatjátékosnak nevezett egyén képtelen önállóan létrehozni valamit, szüksége van a csapat biztonságára. Emiatt számomra van egy nem kevés pejoratív jelentése is.

Nem az egész cégre, de több régióban hallottam ilyen eseteket. Simán el tudom képzelni, hogy a régióvezető nyúlja a lóvét (ilyenre is volt példa az adott bankban, konkrétan meglopta a beosztottjait, több ezer embert).

Egyébként már rég nem dolgozom ott, de volt kollégák szoktak mesélni érdekes dolgokat.

Újtőkésék bankja lehet az, a frissen szerzett vagyonhoz a nagyvonalúság és kultúra nem járt a csomagban, majd talán pár generáció múlva. Jópár évet dolgoztam a pénzügyi szférában és tartok volt kollégákkal kapcsolatot, mesélnek meredek dolgokat.

Kizart, hogy szabadidoben legyen, korabbi melohelyen volt ilyen, ha volt kedvem mentem, de nem volt kotelezo. Ujabban attol fugg mi a program, van amire nagyon szivesen van ahova nem, mindig munkaidoben van, atcsuszhat szabadidobe, de onnantol senkinek sem kotelezo, mindenki mehet amerre lat (vagy maradhat, kaja-pia fizetve).

"Már nem csak tehetségekből, de a hülyékből is kifogytunk..."

Úgy érted, hogy egy évzáró céges vacsorát mondjuk megtartotok egy random kedd délelőtt? Amit praktikusan péntek délután szoktak, mert ha bebaszik a fél cég, akkor azt ki lehet a hétvégén pihenni? Egyetlen okból hallottam ilyen rendezvényt nem péntekre tenni, hanem egyéb hétköznapra. Amikor a főnök szarevő volt, és úgy gondolkozott, hogy "kevesebbet isznak ha másnap meló, tehát nekem kevesebbe kerül" :D

trey @ gépház

Senki sem mondta, hogy kell. Nem emlékszem olyan rendezvényre, ahol kötelező lett volna alkoholt fogyasztania bárkinek is. De ha valaki szeretne, attól meg miért szeretnéd elzárni? Vannak rendezvények, ahol van helye az alkoholnak, meg van olyan, ahol kifejezetten tilos. Nem értem ezt a felvetést.

trey @ gépház

Úgy érted, hogy a dilemmád az, hogy az emberiségben az ünneplés miért kapcsolódott össze az alkoholfogyasztással? Vagy miért vannak emberek, akik néha bebasznak?

Az ingyen érv nem lehet túl erős, mert azt vettem észre, hogy az igényesebbeknek általában nem szokott megfelelni a cég által biztosított szűk itallap. Ez önfinanszírozós szokott lenni. Én pl. már nagyon rég nem a mennyiség, hanem a minőség híve vagyok. Simán megveszem magamnak külön azt, mit szeretnék.

trey @ gépház

Az otthon barati korben szineset asitok is taszitanak de ugyanezt elodani egy rendezvenyen szerintem a legalja. Veres szemekkel magyarazni meg poenkodni borgozosen (insert kedvenc alkohol here) az nekem nem gyere be. Az ilyen tipusu rendezvenyeket en elkerulom leginkabb azzal, hogy meg sem jelenek rajta. 

Amit leirsz az nem a tobbseg es ezzel nincs is bajom (megveszed az akarmilyen kedvenced es szepen beszelgetes kozben elszurcsolod). Lehet unnepelni kulturaltan is. Viszont az mar felesleges mennyiseg szerintem ha ez a masnapi munkadra kihatassal van (fel ceg be van baszva masnap)  mert nem tudod 8 ora alatt kialudni vagy faj tole a fejed/zombi vagy egesz nap. En nem latok ebben semmi unneplest egyreszt ha a szivedre teszed a kezed a munkatarsak 90%-at kurvara nem erdekli, hogy eppen mi van max ha van kis bonusz es eppen azt unneplik csak annyit, hogy akkor megint van egy alkalom es be lehet baszni. 

Mindenki máshogy ünnepel. Nekem nincs bajom a savanyú citromként egy kóla mellett egész este azt figyelőkkel, hogy más hogyan vigad, meg azzal sem, amelyik adott esetben bebaszva búcsúztatja mondjuk az évet. Ez lehet azért van, mert ilyenkor általában nem mással és mások minősítésével foglalkozom, hanem élvezem a partit.

Mondjuk abban egyetértek vele, hogy a fanyalgó buligyilkosok jobb, ha otthon maradnak :D

trey @ gépház

Inkább azzal függ össze, hogy a rendezvényszervezők szeretnek trükközni a folyó borral, csapolt sörrel, gépi kólával. Elég nehéz elkövetni a vizezés nevű mutatványt, ha kérek egy palackos bort, amit előttem nyitnak ki. Vagy egy üveges sört. Vagy egy üveges kólát.

trey @ gépház

Folyó borral, csapolt sörrel, gépi kólával, "vizezéssel", felhaboztatással, még nagyobb céges rendezvényeken sem trüköznek. Nincs rajta akkora hasznonkulcs. Ez a tömegrendezvényekre jellemző. Csapolt sör esetében előfordul, hogy márkásabbnak tüntetik fel annál amit csapolnak, vagy csodacsap van, mert ötféle sör is tud jönni ugyanabból a csapból.
Az igazán nagy lehúzás a töményen és  a primőr, procc piákon van. Palackozott italoknál ott van nyitott üveg=eladott üveg szabály. Megnyittatnak valami drágább italt, kitöltenek egy kört, elviszik az üveget. Jön a következő kör, reccsen az üveg.  Aztán ott vannak koktélozgató munkatársnők, akik igazi aranybányák. Mikor rendelnek egy koktélt és a kedves mixer megkérdezi, hogy mehet-e a az ilyen vagy olyan cucc a koktélba? "Hehehehehe, persze..." És már reccsen is az üveg. Apróbetüsben persze ott van az üvegnyitási díj is.
Örök kedvenc, mikor borvacsorát szerveznek, mert az menő. Aztán meg jön a sokk, hogy minden egyes kinyitott üvegre megy az 1500-2000ft-os palacknyitási díj. És top managementel indulásnál megkostóltatnak 3-4 üveg  "Villányi Hudinit". Extra felárasak a kézművesek, kézműves sör, kézműves pálinka, kézműves kézműves.
Aztán ott van a minőségi kérdés. Erre piac van ráépülve. Mert ugye kevés az igazi töménygourme és a hatodik kör után már mindegy, hogy Black Label vagy Blakk Lable. Lehet beszélni a 30%-os tequilaról vagy a "Findlandia vodkáról", természetesen mindegyik zárjeggyel, előtted bontva. Ez erősen önbizalomnövelő, mikor másnap a kolléga vidáman büszkélkedik, hogy megivott 12 kaktuszlevet és meg sem ütötte. Őt nem, a számla a főnökét annál inkább. Régebben nagyon ment a pezsgő és az ásványvíz hamisítás.
Vannak ilyen apróbb, cukiságok, mint családi vacsinál gyerekmenühöz, 1500 Ft-os welcome drink elszámolva. Aztán catering bérleti díjak, extra kiszolgáló személyzet költsége, "diszkréció díj". A legviccesebb amit láttam, az kimondottan adott cégre szabott terembérlési díj, ami tartalmazott extra takarítást és bútorkár biztosítási díjat.

Komolyabb cégeknél, a fentiek miatt,  jó ideje úgy rendezik, hogy a bemelegítő és egy ital megy cégköltségre, a többit a dolgozó fizeti saját zsebből. Vagy általányt fizettetnek a fogyasztásra. A melós választhat egyféle sört és egyféle bor közül, a többit fizeti magának. Ez csökkenti a lealjasodásból eredő balesetek számát és olcsóbb a cégnek.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Hogyne. Most jött az, hogy meg akartad magyarázni, hogy a savanyú asztali tablettás bor, ami kancsóban ki van téve az asztalra vs. kérek mondjuk egy palack villányi Gere minőségi bort, ott nincs érezhető különbség. Ezt biztos elő tudod adni annak, aki alkalomszerűen fogyaszt bort kólával, de nekem. :D

trey @ gépház

Persze. És egy céges 2-300 fős rendezvényen mindenki gourme anonim alkoholista, kifinomult érzékekkel, akik úgy tesznek különbséget bor és bor közt, mint ahogy az audiofilek is meg tudják mondani különbséget a fali vezeték és a dupla oxigénmentes  kábelen keresztül szóló zene közt. Mondd, te végigkóstolod az összes kinyitott palackot? Csuklóból megmondod a felszopott kézműves sörfőzdék, minden egyes termékéről, hogy melyik az eredeti?Elhiheted, akik ilyennel át akarnak verni téged, nem 20-30 forintos tételekkel fognak átverni.
Ha már ennyire képben vagy bor tekintetében, akkor bizonyára azt is tudod, hogy a kancsóban kitett "tablettás" bor általában egy száraz, könnyű bor ami semmiképp nem üti a felszolgált ételt. Amennyiben a vacsora többféle választható fogásból áll, úgy ez a bor mindenkép valamilyen jellegtelenebb fajta lesz, mert nem ütközhet a felszolgált ételekkel. 
Minőségi bort nem a rendezvényszervezőtől fogsz kapni, mert a minőségi bort te veszed direktben a pincészetből. Pont ezért is kérdezi meg a komoly rendezvényszervező, hogy mik azok a italok amiket te szerzel be és milyen sorrendben szeretnéd azok felszolgálását.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Hát, egy ihatatlan vörös löttyöt, ami max. vadásznak jó kólával, simán megkülönböztetek egy könnyű, de jó évjáratú Portigieser-től, ha már a könnyű jött elő :D

Persze, ezt nem a Tesco-ban vásárolt palackon otthon fejlesztettem, hanem mondjuk eltöltök pár napot Villányban borbirtokokon, ahol végigjárjuk a pincéket, ahol mondjuk egy 6-8 fogásos degusztációs vacsora mellé 6-8 féle bort szolgálnak fel és a sommelier elmondja, hogy mire kell figyelni, mihez mi passzol stb.

Szóval, hidd el, azért ha sokat nem is, valamit talán értek hozzá.

És ez nem a luxusról szól, iható palack bort 2-3000 forinttól már kapsz. Igaz, ebből kijön egy marmonkanna kannás lötty is :D

trey @ gépház

iható palack bort 2-3000 forinttól már kapsz

Import borból kapni jót még olcsóbban is. Olasz, spanyol, portugál borok néha olcsóbbak, mint egy Bock.
Nem vagyok ugyan sommelier, de a múltkor a cimborámat meglátogattam a balatoni nyaralójában és a metróban leárazottan 1500 Ft-ért vásárolt chilei vörös, amit vittem neki, élményben agyonverte az itthoni ,,márkás" rosét.

Azért írtam ennyit, mert ez egy kifizethető szint. Én is ittam olcsóbban már elfogadhatót, de azért nem az a jellemző. Az meg főleg ritka, amikor rendezvényen a kancsóba jót töltenek (parasztnak kólával ez is jó). Tény, hogy a közönség sem hozzáértő általában, vagyis kár is lenne nekik minőségi bort adni, amit úgyis felkóláznak.

Éppen ezért, mivel ezzel tisztában vagyok, nekem nem probléma adott esetben kérni egy üveg olyat, amit ismerek, szeretek, illik a menühöz stb.

trey @ gépház

Ja, azert mondtam, hogy korabban volt ilyen (hogy szabadidoben volt), de nem volt kotelezo, fel 5-kor lelephettem volna. Most is atcsuszhat es szinten nem kotelezo maradni. Evi talan egy alkalom van olyan, hogy ha valaki nem jelenik meg akkor szabadnapot kell kivennie, talan nem is minden evben van igy.

"Már nem csak tehetségekből, de a hülyékből is kifogytunk..."

5 éve megittam egy vagy két sört a kollégákkal, de 

A, otthagytam őket 1 órával később mert 

A1, nem birom az alkoholt 

A2, nem birom elviselni az embereket egy óra után 

A3, megszédültem az alkoholtól és elszakadt a gatyám 

 

Amúgy már szünetre sem járok mert a sok női kolléga által uralt beszéd/forma/stílus csak hasfájást okoz nekem és/vagy értelmezhetetlen gondolatfonalat.

Bezzeg ha próbálok vidámkodni egy friss hajú kolleganôvel, aki nyilván fodrasznál volt, és megkérdezem hogy zárva volt a fodrász - akkor bunkó vagyok sokak szerint.

Valamint ha étkezeskor szabódik egy nő, miszerint nem eszik többet, pedig kívánna, és én erre azt mondom felesleges önmegtartóztatni mert sem értelme sem látszata, akkor megint seggfej vagyok.

Van feleségem. Sokszor mondom neki, hogy nem állitom meg ha menni akar. Nem akar. Valószínűleg ezért:

- fekete humorra hajlamos 

- szeretek masszírozni (addig is hallgat)

- anya nélkül nőttem fel, 1 honapig kibírom kenyéren, vajon, felvágotton 

- minden 2., 3. Mondatára odafigyelek 

- számítógépét karbantartom 

- porszívózok, főzök, mosogatok

Vagy csak szimplan Nutinak itt sokkal nagyobb a szaja, mint otthon. Neked is vannak szerintem olyan haverjaid, akik az asszony tavolleteben eloadjak, hogy mennyire ok hordjak a nadragot, es amikor jelen van az asszony, jon az igenis, dragam.

fekete humor amugy tenyleg eleg erosen ossze tud tartani ket embert, ne becsuljetek ala az erejet. :)

Kicsit az a resze is ertheto, hogy van az az intelligenciakulonbseg, amivel mar kenyelmetlen beszelgetni: amikor a valosagshow-k, netflix sorozatok es love island az egyetlen temaja egy ilyen chit-chat csoportnak, az sokunk szamara baromi unalmas es idegesito. Ami nem volt szep Nutitol az az, hogy ezeket "noi topikokkent" vezette fel, statisztikakat vegtelensegig egyszerusitve, 0-ra es 1-re kerekitve. :)

Az sem kevésbé uncsi hogy kinek a gyereke hogy fosta keresztbe a pelenkát, meg hogy ki hova utazott, vagy az X falábú focicsapat hogyan verte meg az Y falábúakat, vagy a téged soha nem érdeklõ játékban hogyan lehet az ellenfél seggébe hátulról beleszúrni a kardot. Kb. ezek szoktak lenni a témák egy ilyenen. Jobb esetben. Rosszabban a sportbuzista maratoni futó fogja másfél órán át részletezni hogy már majdnem kiköpte a tüdejét a 30. kilométer után, de aztán milyen jó volt neki.

Pontosan, es ebbol legalabb 2 "ferfitopik". :) 

A "ki hova utazott" amugy meg egy picit erdekel is. De kb 3-5 percig, nem 20 percig meselve az elso napot es hatra van masik 9 nap kireszletezni, es kozben masik 3 probal orak ota szohoz jutni. 

De a tobbi felsorolt topik tenyleg csak arra jo, hogy gyakorlo elmebetegek beilleszkedettnek tunjenek, mert nem mernek munkatarsak elott szexualis poziturakrol, fetisekrol, tudatmodositoszerekrol, szelsoseges politikai nezeteikrol, vedett allatok levadaszasarol, szomszed megvereserol es fegyverekrol beszelni. :)

Nézd, alapvetõen mindenkinek megvan a maga mániája. A maratoni futó aki naponta 10 kilométert fut edzésként és a hétvégeken 30-at simán el tudja hinni hogy ez a téma mást is behatóan érdekel. Ami a futós facebook csoportra még igaz is, csak egy céges bulin azért általában nem ilyenek vannak. Én is simán  tudnék beszélgetni órákat a kedvenc startégiai játékomról amit már vagy 10x már végigtoltam lehetetlen szinten, csak átlátom hogy egy 2010-ben kiadott rétegjáték nem biztos hogy mást is érdekel ilyen szinten. Aztán vannak olyan témák amik rengeteg embert érdekelnek, de engem speciel pont nem. A foci soha nem volt téma a családunk férfitagjai között, sem apámat nem érdekelte, sem a nagyapáimat, sem a nagybátyámat, és csodák csodája engem is teljesen hidegen hagy.

És mivel viszonylag kevés a közös témám a szakmán kívül az átlagpolgárral, így rohadtul tudok unatkozni egy idõ után.

Szeretek vitorlázni, ezért minden éves céges rendezvényre elmegyek...

Nem tudom. Igazából olyan környéken élek, ahol egy-egy új ismeretségnél megkapom az alábbi kérdéseket:

- Hova szoktál síelni járni? Vitorlázol?

Ha megfigyeljük ezekben a kérdésekben benne van egy full lekáderezés. Amikor kiderül, hogy egyiket sem művel, akkor e típus elfordul tőlem, mert szinten alulinak érez, akivel neki -aki ugye síel és vitorlázik- semmi dolga. Gondoltam poénból felveszek egy síoverált és csinálok benne egy vitorláson képet magamról a haverjaimmal. Jó poén, mi értjük, csak nem mindenkinek megy át. BTW gyerekkoromban síeltem. Nem vonz. Vitorlás nem érdekel, nem akarok hajót takarítani. Van az a sznob réteg aki vitorlázás címszó alatt kíván dörgölözni, szerencsére csak a hozzá hasonlókkal tud. Kb most elmondtam miért utálom a  Balatont. Nem kívánok a réteg közé keveredni.

Szerintem a vitorlázás nem akkor sport, ha a Balatonra mész egy akkora yachttal, ami meg sem érzi az ott szokásos szelet. A kalóz, az sport. Régebben olcsón is lehetett bérelni (mostanában mintha eltűntek volna), takarítanivaló sincs benne sok. Elég stabil, hogy ne legyen halott, és azért eléggé múlik a sebessége az ügyességeden. Három személyes, nem kell a cég legnagyobb barmával is egy hajón lenni, és ha van szél, van dolga mindháromnak, úgyhogy nem alkalmas sznob dörgölőzésre.

Azért én fel tudtam borítani egy kalózt, nem olyan nehéz az... :)

Plussz a kalóznál a 3-ból 1-nek elvileg kell papír, de ha szervezett is a program (kisérőhajó ... stb.), akkor is jó, ha legalább az egyik tudja, hogy mégis hogy működik. :)

Ezért szokták az ilyen vitorlázásokat nagyméretű túrajachton tartani, ahol 10-12 ember elfér egy hajón + van egy profi hajóvezető. 

én ezt nem sznobságból mondtam - mert én máskor nem engedhetem meg magamnak, de nagyon szeretem a hajókat csak a vitorlást.. kint lenni a vízen megnyugtat és feltölt - nézni, ahogy szeli a vizet, egész nap kint tudnék lenni nem untat. Érezni, ahogy a szél belekap a vitorlába és megindul a hajó..

Gyerekkoromban építettem modellt (0,8m - 1,2m méretre kell gondolni).

Lehet, hogy majd nyugdíjas koromra lesz egyszer..

 

PS:

nem D-betűs cég, S-betűvel kezdődik és van ilyen modem is :-)

Tisztára mint Albi a Munkaügyekből. Ő a wannabe vitorlás, aki egy kibaszott csóró alkoholista, de azt gondolja, ha felvesz egy vitorlás dzsekit meg elsajátít némi szlenget, akkor az általad leírt réteg majd befogadja.

Magam egyébként szeretek vitorlázni, két éve majdnem vettünk is egy kisebb hajót. Közel élünk a Balatonhoz (amit én nagyon szeretek), de így sincs rá elegendő időnk.
Mondjuk a sznob divatvitorlázó réteggel mi sem keressük a kontaktot (és ők se velünk - talán szinten aluli hajókkal mutatkozunk, nem tudom:)). A saját örömünkre csináljuk, nem reprezentálásképp.

Síelni szeretek, de felhagytam vele a sérülésveszély miatt. Egy rossz pillanat, és az egész futószezonom megy a kukába. A túrázással és a kerékpározással együtt. Nekem ennyit nem ér meg.
Lám, lám, a végére kiderült, hogy még csicska is vagyok.

Jah, vannak "rokonok" a Balaton partján. Egyikük most vett egy vitorlást utánfutóval 75 ezerért. Na, jó ... le kell csiszolni, meg festeni, nem is 14 méter hosszú, de virtorlázni lehet vele. Nem mellesleg, az utánfutó megért 75 ezret :D

Szóval, lehet vitorlázni így is, meg a sznob formában is.

trey @ gépház

Nem tudom bennem nem merült ez fel. Van kollégám aki motorozik vele arról beszélgetek van aki high end HIFI-s vele arról - szakmát, napi dolgokat inkább hanyagolom  k.ra unom. Egy ilyen cégen kívüli program sztem erre való, hogy kicsit mást is tudjunk egymásról. Nöi kolleginát -házi nyúlra nem lövünk.

Szerkesztve: 2021. 08. 24., k – 09:50

Sajnos évek óta nem volt ilyen. A legszociálisabb munkahelyi esemény múlt héten volt amikor egyik nap 8-10 ember bejött. Amúgy 0..2 között ingadozik az irodai létszám :)

Amúgy általában birni szoktam ezeket. Van belőle kinos verzió is, persze, például a nagycéges kötelező havi szülinapozás az szokott lenni.

Ha a cég szervezi kötelező jelleggel (évzáró vagy évnyitó), akkor általában elmegyek, ha a cég szervezi szabadidőben, akkor nem megyek, ha mi szervezzük magunknak, akkor mindig elmegyek, mivel a társaságot magunk válogatjuk össze.

Van jó pár kollégám, akinek a társaságát nem vagyok hajlandó elviselni szabadidőmben. Munkaidőben is csak a minimálisra korlátozom ezeket a találkozókat.

Antiszociális vagyok, nem tagadom, nekem nagyon jót tett a covid miatti home-office.

Ez a társaságtól és a rendezvény légkörétől függ.

Amíg egy kis cégnél dolgoztam (és még nem volt családom) rendszeresen (értsd hetente) jártunk ilyenekre. Mert jó volt a társaság, és a rendezvények is.

Most egy multinál, egészen máshogy van. Az itteni rendezvények hát, khhm - a nevetségesen szarrágó, és a szánalmasan gagyi a legjobb szó amit találok rájuk - ezért nem járok arra az évi 1-2 eseményre sem.

Ugyanezt láttam én is. Nagy cégeknél futószalagon gyártják ezeket az eseményeket, kötelező jellegű csapatépités ekkor és ekkor, ilyen és ilyen büdzsével, érezd jól magad kötelezően.

A kisebb cégeknél meg erősebb az önszerveződés jellege, és általában a csapatok, kollegák is közelebb állnak egymáshoz.

Általában én szervezek saját pénzen kóstolós alkalmakat baráti alapon a munkaidő utánra.
Mivel közvetlen utána van, ezért ennyi belefér: ha valakiknek emberileg szimpatikus vagy, akkor ennyit rá tudnak áldozni a csapatra a szabadidejükből,

Deviszont: ha egy cég munkaidőn kívül szervezne valamit kötelező jelleggel, biztos nagyot néznék, az az én időm, nem a cégé.

Nem taszít, de nem minden szervezett program vagy a résztvevők nem érdekelnek.

Sokáig én is szerveztem saját elgondolású, később szavazat vagy többség által kitalált programokat. Többen céges dogozón kívül mást is elhozott volna, amire fel is készültünk. Aztán az esemény napján vagy az esemény kezdésekor mondta le majdnem mindenki. Hát elmennek a pic$äba. Amikor ez a hozzáállás rendszeressé vált teljesen elvesztettem a lendületet a témában.

Amin úgy "muszáj" részt venni, azon megjelenek és semmi több. Engem ilyen rendezésre már nem tudnak rávenni, mert nagyon kínos pillanatokat éltem át többször is. Munkaidőn kívül, pedig hagyjanak lógva.

A szentimentális "munkatársi összefogás" és "jó munkatársi viszony" süketeléssel pedig hagyjanak lógva.

Nem vagyok antiszoc. éppen ellenkezőleg csak inkább szervezek bármit baráti társaságnak és töltöm velük az időt, mint a kollégákkal. Úgy gondolom ők is így tesznek. Ennyi.

Én az ilyen dolgokat a haverjaimmal szeretem csinálni - és ritkán van metszete a munkatársak/haverok halmazoknak.

Mindannyitoknak igaza van.

Annyi, hogy mas az eletciklusa es az eszkalacios gorbeje a cegen beluli baratsagoknak. Sokszor azok lesznek baratok, akik az elso 2-3 evben alig beszeltek egymassal, aztan egyutt mentek egy koncertre.

Ha talalkozol egy idegennel egy kocsmaban vagy egy buliban, egybol mely temakba ugrotok. Olyanokba, amit normalis ember eveket egyutt dolgozva talan felhoz a kollegai elott. Leegyszerusitett, de meglepoen sokakat erinto pelda a tudatmodosito szerek hasznalati szokasai: ejjel kozepen idegennek hamar elkezdik meselni, kollegaval meg mar tizedszerre sorozve talan szoba merik hozni, ha meg nem "mellerendeltek" vagytok, akkor talan meg akkor se.

Munkatarsak eseten tobb a fek es a gatlas, ha masert nem, azert, mert "ezekkel heti 40 orat kell eltoltenem". De altalaban nem csak ezert. Ugyanugy megvan a lepcsozetes bizalomepites, de sokkal lassabban.

Masik kedvencem az idetartozo 30-200 szabaly es kategorizalas, de nem talalom sehol. Szepen levezeti, hogy 30 fo alatt mindenki ismer az irodabol mindenkit es mindenki beszel mindenkivel, 30 fo folott de 200 alatt mar csak 30 fonel joval kisebb csoportokkal vagy koszononel eggyel jobb viszonyban, 200 fo folott meg talan a 2 szomszedoddal beszeltel mar 10 szonal tobbet, es minden nap sorozatban latsz olyan arcokat, akiken gonolkodsz, hogy egyaltalan lattad-e mar.

Nagyban függ a társaságtól. Volt olyan munkahelyem ahova eszem ágában nem volt menni csapatot építeni, a jelenleginél bűnnek érezném kihagyni.

Régen imádtam minden ilyen alkalmat. Decemberben általánba minden hétre jutott egy vagy két buli. Céges és privát szervezésű is. Tavasszal és ősszel-nyár végén is összejöttüünk (az őszin inkább csak egy szűkebb kör).

De kicsit kiábrándultam, egyre ritkábban látogatom ezeket és egyre rövidebb ideig maradok (régen mindig a végéig maradtam, ami sokszor a másnap reggelt jelentette).

Együtt sportolni azért még szoktunk néhány kollégával.

Én azért nem szeretem a céges rendezvényt, mert akkor is dolgozni kell. Projektor, hangosítás, vicces céges fotók vetítése, stb. Múltkor is vacsi közben zavartak meg, hogy cseréljek playlist-et.

Nagy cégnél dolgozom, több ezer ember.

A nagy céges bulikat skippelem, az számomra személytelen, nem élvezem.

A közvetlen kollégáimmal viszont kifejezetten szeretek sörözni menni, mert ott más a hangulat, a főnöknek is könnyebb beszólni, hehehe. :-)

Hát nézzük sorban:

regular team buildings

Ezek jók, magamtól sosem hagytam ki egyet sem - kivéve, ha más előre megbeszélt programmal ütközött. Általában valami közösen kitalált program: paint ball, billiárd, házi szilvapálinkával nehezített gaming valami népszerű fps-el, stb. Inni sosem volt kötelező, megjelenni sem, de nem emlékszem olyanra se, hogy valaki szándékosan kihagyta.

sports events

Ah, focitorna. Éves céges esemény, nem volt kötelező játszani, megjelenni sem, de azért mégis jó néhányon ott voltam. Apropó: ha valami olyan eseményt szerveztek, amin ajánlott volt megjelenni, de aktívan nem akartam benne részt venni, akkor vittem magammal fotós cuccot. Ezzel mindig ki lehetett bújni a kötelezettségek alól. Lásd sárkányhajózás. Nincs az az isten, hogy én nyílt vízre szálljak. Nem is kellett. Mindig örültek, hogy valaki csinál képeket.

charity programs

Hm. Egyszer voltam ilyen szemét szedésen. Lehetett rá jelentkezni. Végén volt bográcsos free food. Kolléga, aki csinálta, jól főz. Persze, hogy elmentem.

birthday celebrations

Ilyen csoportos szülinapi bulin sosem voltam. De mástól sem hallottam ilyenről. (vagy most nem tudom, mire gondoljak). Az, hogy néha vittem be házi sütit a szülinapomon, előfordult. De én mondjuk nem csak a szülinapomon hordtam be ilyet. Aztán ez elmaradt, mert az évek alatt megszaporodtak a laktóz, meg ilyen-olyan érzékenyek a munkatársak között. (meg az ilyen fűevők, hogy nem eszik sütit, ha tojás van benne... "Egyed nyugodtan, nincs benne tojás...", majd miután megette: "...de disznózsírral volt kikenve a tepsi. :P". Lehet utána elment és kihányta, de elég sokáig nem szólt hozzám.)

Kimaradt az év végi kötelező céges party, amin meghallgathattuk a vezér beszédét, kötelező pofavizit volt, mindenféle díjak átadása, majd a kaja után lelécelés.

Az attól függ

 

ha kizárólag csoportos lerészegedés van, az engem nem vonz.

aktív programokra elmegyek, ha az adott tevékenység amúgy is érdekelne

öncélú csoportos jóemberkedés kifejezetten taszít. olyan ez, mintha a főnök kirendelné a csapatát, hogy tüntessék el a parlagfüvet a telkén.

 

Egyébként homeoffice előretörése sok dolgon változtat. előfordul, hogy olyan emberekkel dolgozol hónapokig, akiket sosem láttál személyesen. Ez nem túl jó.

Szerintem egy kutyamenhelyi segitségbe már-már érthetetlen belekötni. Mi az hogy utálod a kutyákat? De nem kell ide kutya, iskolát meg óvodát is lehet charity-ben festeni. Azzal is bajod van? Nem szeretsz segiteni másoknak? Ne utasitgassanak? Mi ennek az elutasitásnak az oka?

Engem súlyosan és maradandóan megsebesitett egy gyerekkoromban, mégsem utálom őket, sőt, most is alszik egy az ágyamon.

Akkor megmondja a cégnek hogy gyerekkori traumából eredő félelme miatt majd a kutyás program után érkezik. Nem nagy ügy.

Szerintem minden ilyet meg lehet beszélni. Esetleg nem kutyázás lesz, hanem valami más. Nekem nem a kutyázás a lényeg itt, maga a charity program nem rossz.

Változó.
Szabadidőmben csak azokkal a munkatársakkal megyek akikkel köcsönösen elviseljük egymást és azonos az érdeklődési kör.
Munkaidőben, evés, ivás, szülinapozás ok. 
Charity, pride és társai még munkaidőben sem. Pusztán csak azért, mert ezek nettó képmutatás minden cégrészéről.
Hiányzik az az opció, mikor cégbuli a munka. Mert ilyen is van. Nem mondom, nem megy néha a munka hatékonyság rovására, de ez a legjobb.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Charity [...] nettó képmutatás minden cégrészéről.

Szvsz kétféle charity van:

  • kimentek valahova enni-inni céges pólóban, alibiből felépítetek egy kerítést, ami persze életveszélyes lesz, és a cég pénzéből fizetett szaki végzi el a munkát (rosszabb esetben jó lesz az úgy!)
  • páran összefogtok, elmentek valahova érdemi munkát csinálni, és a cég jófej, ezért ezt beleszámítja a munkaidőbe

Utóbbi is lehet képmutató, bár itt még nem érzem akkora problémának a "sponsored by" feliratot. Nyilván általában az előbbi a népszerű, nem sok ember szeretne szabadidejében lehúzni egy 12 órás műszakot betegirányítóként onkológián pl., céges logós póló ide vagy oda.

Céges charity ott kezdődik, hogy a cég annyit fizet a melósainak, hogy azok a napi problémáikon kívül, mással is tudjanak foglalkozni. Ez nettóban egy belépőszintű autó árának az 1/6-a körül kezdődik. Alatta csak képmutatás, mert ott segít a cég legkevêsbé, ahol leginkább az ő felelőssége.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Túlzottan össze vannak mosva az események. A csapatépítőket nem kedevelem, bár ezeken volt már egy-két érdekesebb program, egyik sem volt olyan, ami nagyon nem tetszett volna. A céges sportnapon való részvétel önkéntes, ráadásult limitált létszám, aki nem akar, nem megy. Mióta van kerékpár is a sportesemények közt, szoktam menni. A születésnap megünneplése pedig abszolút kicsoportos és önkéntes, nyilván, aki nem akar, nem megy, de jólesik néha kötetlen beszélgetés és sörözés a kollégákkal is.

Szerkesztve: 2021. 08. 24., k – 16:43

(megint vacakol az egerem)

Szerkesztve: 2021. 08. 24., k – 20:13

Egyéb: több kolléga is jelezte már, hogy szívesebben tenné zsebre egy prémium formájában az ilyen eseményekre költött pénzt mint részt venne rajta. Így vagyok én is vele. Jobban örvendenék, ha azt mondanák: "Nesze kis szolga, itt egy ajándék, vásárolj magadnak amit akarsz a karácsonyi italozás helyett."

Welcome to the future, where everyone wants to live in the past.

A 20 ezer is valami, még itt Németországban is. De csinálhatnák másképp is, például vásárolj magadnak egy általuk kiválasztott boltból, a számlát meg kérd a cég nevére. Így mindenki jól jár. Anno ahol dolgoztam lehetett választani: vagy megkapod a nettó összeget vagy elmész bevásárolsz a bruttó összegre és a számlát átadod a cégnek. Az alkalmazottak háromnegyede (jobban mondva a seggnyalók kivételével) inkább valamit vásárolt magának vagy a gyerekeinek a vedelés helyett.

Welcome to the future, where everyone wants to live in the past.

Nekem teljesen semleges a dolog. A kollégákkal nem vagyok haragban. Ha munkaidőben van, és ételt/italt a cég fizeti akkor vonz a dolog, ha meg szabadidő rovására van, és volna otthon mit csinálnom, akkor taszít.

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.

menni kell a kollégákkal bandázni (sokszor a szabadidődben)

En taszitot nyomtam, de csak a megfogalmazas miatt. Tehat, hogy kell es szabadidoben.

Szeretek kollegakkal spanolni, szerintem eleg sok baratsagot is ossze lehet szedni munka kozben, mert mind emberek vagyunk es a munka is csak egy szocalis kor, egy kapcsolati halo a sok kozzul.

Viszont ha valami kotelezo es szabadidoben van, akkor az valojaban nem szabadidoben van, hanem a munka resze es nincs kifizetve. Ha pedig megis ki van fizetve, akkor azt megint mas szempontbol kell nezni; az kb. olyan mintha on-call lenne az ember vagy vallalna azt, hogy idonkent specialis munkarendben dolgozik. Nekem pedig ilyen jellegu dolgok nem erik meg, nem szeretem ha a szabadidom masoktol fugg. Azert szamit az esemenyek surusege is: tehat ha mondjuk 1-2x van ilyen esemeny evente, de cserebe minden mas szuper, akkor meg azt mondom ra, hogy ok, belefer. Viszont ha majdnem havonta szul meg egy ilyet valami HR-es, akkor onnantol bye-bye.

Utálom őket!

A következő nap mindig iszonyat másnapos vagyok... :/

(Tegnap volt a céges nyári buli, jó volt a kollégákat végre élőben is látni. Hajnali 4-re azért sikerült hazaérni).

Kezdtünk olyan du. 1 körül és hát ugye ezzel a társasággal is kell inni, meg azzal is, a product manager folyamatosan hozza az újabb korsó söröket, aztán 6 körül az eseménynek vége szóval vissza a városba, haver hív sörözni, szóval viszem maradék kollégákat is a pubba, pub zár fél 10-kor, szóval menjünk át egy másik helyre, abban a bárban két koktél egy áráért akció van, nem rossz, többiek megunják a hangos zenét éjfél körül szóval ugorjunk fel az egyik kollégához, be van tárazva itallal... na, valahogy így történt :)

Ez ugye csütörtök volt; szerdán kicsit visszafogottabban ünnepeltük a hackathon végét, akkor hamarabb, éjjel 1 körülre haza értem. A product manager ott is ott volt, szóval az italok folyamatosan érkeztek (nem mintha problémám lenne a dologgal).

Előző hét csütörtökön az előző munkahelyemtől vált meg egy ex-kolléga, az ő búcsúztatóját ültük meg. Ott nem lett volna nagy gond, de a Lett ex-kolléganővel elkezdtünk felesezni, és ugyan éjjel 2-re már otthon voltam, de a másnap azért fájt.

Úgy látom sokakat megmozgatott a téma :) Nekem évente 3-4x egy délutáni/esti sütögetés, sörözés, évzáró vacsora, ilyesmi simán és szívesen (ha éppen ráérek). Utazás, ott alvás, hajókázás, együtt sportolás, zöldjófejes szemétszedés stb. meg nem. Remélem ezzel így nem vagyok GYP-s :)

Mindenkinek köszönöm szépen az értékes kommenteket, szavazatokat.

echo crash > /dev/kmem