"Kötelezővé teszik a szabványos dokumentumformátumokat"

LibreOffice, OpenOffice.org

"Egy december 23-án kelt határozatában a szabványos dokumentumformátumok és a nyílt forrású irodai szoftverek használatát rendelte el az államigazgatásban a kormány. [...] az intézmények elméletileg továbbiakban is használhatnak Microsoft Office-t, amennyiben a OOXML formátumot választják dokumentumcserére. [...] A nyílt és szabványos dokumentumformátumok használata mellett a határozatban a kormány azonban kiállt a nyílt forrású irodai szoftverek mellett is: a kabinet felhívja a minisztereket arra, hogy a felügyeletük alatt álló szervek csak műszakilag vagy gazdaságilag indokolt esetben, illetve nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettség teljesítése érdekében szerezhetnek be nem nyílt forráskódú irodai szoftvereket. Ezzel a kormány lényegében száműzte a közigazgatásból a Microsoft Office-t és megágyazott a nyílt irodai szoftvereknek."

A teljes cikk itt olvasható.

( traktor | 2012. 01. 02., h – 17:07 )

Epp most akartam bekuldeni, bar en mashol talaltam meg, de ez most mindegy is.
Szemely szerint ennek sokkal jobban orulok, mint a korabbi Microsoft szerzodes megszunesenek, nem mintha azt nagyon tamogattam volna, de a hirtelen dontes sok iskolat fog kellemetlen helyzetbe hozni. Ez a mostani dontes kevesbe latvanyos, hosszu tavon azonban sokkal meghatarozobb lehet.

Nem. De legalább át kellene látnia az illetékesnek az átállás folyamatát és annak nehézségeit.

Ami itt tapasztalható az elmúlt napokban, számomra azt jelzi hogy ilyen "áttekintés" nem volt, minden érintett (admin/iskola) csak a döntés _után_ értesült a dologról.

Szerinted ennek így kellett történnie? Te, mint FSF aktivista tudtál erről előtte?

Nem a döntés ellen szólok, hanem annak előkészítése és közhírré tételének módja, időzítése ellen. Ahogy ezt már nem egy érintett is megfogalmazta.

--
Sent from my hand

Valóban váratlan lépés volt. :) Európa fejlettebb államai már megtették ezt. Ha egy jósnő azt mondta volna tavaly ilyenkor, hogy ez itthon is megtörténik, nem hittem volna, úgy reagáltam volna, hogy "nálunk? ilyet? kizárt!". Mondjuk még azt sem hittem volna el, hogy a kifutó A6-osokat új A6-osok helyett olcsóbb Superbekre cserélik.

( timi | 2012. 01. 02., h – 17:26 )

Fúj! Ez is egy lépés a szakadék felé!
:-)

( dorsy v | 2012. 01. 02., h – 17:29 )

Kivancsi vagyok a kedves kepviselo urak miben mentenek majd az IPadjeiken.
Egyebkent meg a legtobb esetben nem is ertem miert kell a szovegeket tulcsicsazni, legtobbszor a plain text is boven eleg volna. (es itt most nem a reklamanyagra ertem, hanem a belso kommunikacio egy eszkozere, tehat iksz munkatars megirja a mondandojat ipszilon kolleganak)

( Boobek | 2012. 01. 02., h – 17:29 )

Azért itt a Microsoft is megágyazott a korrupcióval, egyéb politikai örökségekkel együtt. Kiváncsi vagyok hány helyen indokolják majd meg az Ms Office használatának nélkülözhetetlenségét.

Pl.: "Kell, mert eddig is ebben volt az xy program, és drágább lenne átírni, mint 10 licenc."

Egyet értünk abban, hogy van aki akarja. De ahány szervezet, annyiféle akarat. Ha nem lesz szigorúan, becsületesen ellenőrizve az indok, akkor megtörténhet bármi. No de tényleg nem tudom pontosan mi folyik állami körökben, csak azt tudom/gondolom, hogy a magyar állam, mint szervezet nem a legjobban szervezett..

( nagysa v | 2012. 01. 02., h – 17:30 )

Meg akartam nézni az eredeti cikket, de ez fogadott :(

"Sajnos a kérést most nem tudjuk teljesíteni. Valamilyen probléma lépett fel az adatbázis lekérdezés során."

( bastya_elvtars | 2012. 01. 02., h – 17:31 )

Bárcsak a szoftverlicencen múlna... na de hagyjuk.
"no video codec le a win32vel", de "Gentoohoz lehet meg tul fiatal vagy"

( horvatha | 2012. 01. 02., h – 18:02 )

Nem rossz. Csak legyen kitartás 2-3 évig, amíg az átállás megtörténik.

Meg persze, jó lenne, ha a Kormány valami tanácsadó testületet vagy mit is létrehozna, ami segítené az átállást.

( Exit | 2012. 01. 02., h – 19:11 )

Kérdés: A múltkori hír óta valamelyik intézményben foglalkoztak már a felmerülő feladatokkal?
Tehát mondjuk érintett iskolában megvitatták e a rendszergazdák az igazgatójukkal a kérdést, esetleg született e már döntés vagy terv. Vagy egyelőre még vihar előtti csend?

Tudom ünnepek voltak meg nagyon év eleje van, de a határidő is elég szoros. Ha van itt érintett, érdekelne (csak kíváncsi vagyok) a véleménye/tapasztalata.

Igen. Tervek készítése van folyamatban különböző esetekre. Mi a minimális szükséglet, mi lenne az ideális, és mit jelent anyagilag a mostani állapot tartása.
Januárban tervek szerint még szó lesz róla, utána rohamléptekben migrálások és telepítések.
--
Discover It - Have a lot of fun!

( fidusz | 2012. 01. 02., h – 20:20 )

"A német külügyminisztérium például idén úgy döntött, kliensgépekről száműzi a Linuxot és fokozatosan visszaáll Windowsra, illetve Microsoft Office-ra."

Idén? Már tegnap (Újév napján)is dolgoztak a német külügyminisztériumban, vagy annyira friss a HWSW, hogy már egy mai döntést is beépítettek a délutáni cikkbe? Vagy netán erre a tavalyi cikkre akartak utalni?

( uid_4263 v | 2012. 01. 02., h – 21:10 )

Súlyosan erősödő forint mellett esetleg tudnék neki örülni. De ne vigyük tovább ezt a szálat, kérem senki se kommentálja! :)

--
http://neurogadget.com/

( PDA_FAN | 2012. 01. 02., h – 23:21 )

Ha már ilyen szépen alakulnak a dolgok, tudja esetleg valaki, hogy a LibreOffice vagy az OpenOffice telepítés menetét hogyan lehet előre gyártott konfig fájlból vezérelni? Úgy, mint ahogy néhány Ms terméknél lehet gyártani az msi telepítő mellé mst kiterjesztésű konfigfájlt, és azzal paraméterezve a telepítőt meg lehet neki mondani, milyen komponensek, milyen beállításokkal települjenek.
Bogarászom már egy ideje a fórumokat, de eddig nem találtam megoldást.
Előre is köszi.

A kötekedés-detektorom bejelzett. Most az a kérdés, hogy a rendszergarázda képes-e akár egy scriptben efféléket leírni?

yum install libreoffice-{calc,writer,impress,langpack-hu}

Továbbá akar-e, képes-e egyszer mindent beállítani, majd az így kialakult konfigurációs állományt szépen bemásolni automatikusan a user profile-okba?

tr [:lower:] [:upper:] <<<locsemege
LOCSEMEGE

Pedig ez egy létező igény, és bizony itt nagy az elmaradás a MS termékeihez képest.

Előző életemben adminisztráltam egy közepes méretű desktop linux installációt, úgy kb 30 gépre kell gondolni. Bár nem konkrétan az OOo-val (ahhoz már nem volt türelmem), hanem sima Gnome-mal voltak masszív küzdéseim. A végén sajnos tényleg az a megoldást vált be, hogy minden beállítás változtatás után kézzel diffelés és az összes gépre konfigfájl patcheléssel lett szétküldve a változtatás. Rosszabb esetben már eleve a konfigfájl szerkesztéssel (és freedesktop.org-os vegyes minőségű lerások bújásával) kezdődött a dolog, mert amit be akartam volna állítani, azt GUI-n nem is lehetett. Egy bloody mess az egész, kb a windows-on a registry turkálással egy kategória.

Ennél azért a Windows group policy rendszere kb 3 nagyságrenddel kulturáltabb, pláne, hogy pl az office is rendesen integrálódik ebbe a rendszerbe.
---
Internet Memetikai Tanszék

Ez azért disztribúció- és alkalmazásfüggő, mindkét rendszeren (jó, winfoson egyetlen disztribúció létezik, ugye).

Pl. az, amit én használok, rendelkezik ún. package flagekkel. Ezekkel megmondhatom, hogy az adott package-ből milyen funkciókat kérek bekapcsolni, és miket meg nem (pl. legyen-e a php-ban vagy az exim-ben mysql támogatás). Persze az már az adott package maintaineren is múlik, hogy csinál egy buta package-et, amin semmi nem állítható, felrakja az adott alkalmazást, oszt csókolom, vagy az alkalmazás által lehetővé tett feature-öket külön-külön bekapcsolhatóvá teszi. Meg persze ha az alkalmazásban semmi lehetőség nincs az adott feature ki-bekapcsolásához, akkor megint csak "így jártunk".
Az is szokásos, hogy a nagyobb, több részből álló package-eket szétszedik n db külön részre, a megfelelő dependenciákkal.

A gnome-nál nem tudom, hogy mit szerettél volna, igazából az a része, ami központilag tekert kéne legyen, az inkább az xorg.conf-ba való cuccok (az nem is a gnome-hoz tartozik), a saját desktopján meg mindenki a saját szerencséjének kovácsa, de azok a beállítások amúgy is a user home-jában vannak...

XMI szerintem a desktop adminisztrációjáról beszélt. Linux-Firefox alatt hogy raksz ki egy könyvjelzőt úgy 500 ember böngészőjébe, hogy azt letörölni ne tudják? Hogy tiltasz le bizonyos asztalikörnyezet-beállításokat központilag, már a telepítés után, esetleg az 500 gépből csak 150-en? GConfban sok minden megoldható (bár félek, hogy amit Gnome 2-höz megtanultam, értsd, random blogokról összegugliztam, azt elfelejthetem a gnome3-unity-whatever környezetben), de hogy csinálod meg ugyanezt sok gépre?

A GConf a registryre távolról, hunyorítva hasonlít, de a group policy helyett mi van hasonlóan kényelmes dolog? További probléma a GConf-fal, hogy sokkal kevesebb program használja, mint a GPO-kat. GPO-val Internet Explorer, Office és sok más nem MS program adminisztrálható, Linux alatt meg épp csak a böngésző és az irodai szoftver (LibreOffice, Thunderbird) nem illeszkedik az asztali rendszerbe.

A desktop linux sajnos ilyen téren nem sokat fejlődött, mert a kockák hobbirendszeréből a magánemberek, kisvállalkozások rendszerévé fejlődött, az ilyen enterprise feature-ök nagyon hiányoznak.

Egyfelől értem, hogy miről beszélsz, másfelől nem értem, hogy miről is beszélsz.

Azok a dolgok, amiket említesz, azok nem valid üzleti felhasználási igények - UNIX világszemlélet szerint. Ugyanakkor tökéletesen valid üzleti felhasználási igények Winfos világszemlélet szerint.

--

Az egész problémakör ott kezdődött, hogy egy teljesen más számítógép-koncepcióra épül a két op.rendszer.

A Winfos klasszikus koncepciója: "enyém az egész számítógép, minden az enyém rajta, én használom egyedül, és azt csinálok rajta, amit csak akarok". Ezzel szemben a UNIX koncepciója az volt, hogy a gépen egyszerre sok felhasználó lakik, a nekik allokált kis szemétdombon azt csinálnak, amit csak akarnak, egymást viszont nem buzerálhatják; a közös erőforrásokat a rendszeradminisztrátor által megengedett keretek között abuzálhatják.

Mindkét op.rendszerre az ott megszokott világképhez illeszkedően kezdték az alkalmazásokat megírni. A Winfosos alkalmazások írói pl. olyanokat képzeltek, hogy minden gépen van C: meghajtó (amit így is hívnak), és oda a program írhat, azon belül bárhova. A UNIX-os alkalmazások írói meg azt gondolták, hogy vannak a gépen felhasználók, többen is, és minden felhasználó csak a saját home-jába írhat alapból, meg a /tmp-be, ráadásul ezek helyét nem is hardkódoljuk a programba, úgyis ott vannak environment változókban.

Aztán persze jöttek az "üzleti" felhasználások, és kiderült, hogy a Winfos alapkoncepciójába nem illeszkedő dolgokra is volna igény, bármennyire is hangoztatta Billy, hogy márpediglen egy gép - egy felhasználó - egy szemétdomb. Csak sajnos az addigra megírt csillió alkalmazás áthekkelése nélkül a koncepcióban alapvető változtatásokat nehéz volt megcsinálni. Volt is sírás-rívás pl. a felhasználó fogalom bevezetésekor, sok program még most sem érti, hogy mi az: nincs a felhasználónak joga bármelyik könyvtárba írni. Az alkalmazások íróit lassacskán rábírták a felhasználók meg az újabb és újabb op.rendszer verziók kötöttségei a változtatásokra, de sokatmondó az a tény, hogy 10 Winfos alkalmazásból 9-et nem tudsz a saját home könyvtáradba telepíteni. Ellenben a UNIX rendszerekkel, ahol ez a szám pont fordítva van.

Az "egy gép - egy felhasználó" alapötlettel az a gond, hogy nincs inherens jogosultság-koncepció a rendszerbe beleálmodva, ennek az összes alkalmazást is át kéne hatnia ugyanis. Ezt pótolták - utólag - ezzel a group policy nevű hekkel. A hekk nem is sikerült olyan rosszul, csak vannak mellékhatások, mint pl. az, hogy a rendszer nem 100%-os, azaz ha felvarázsolok egy random nekem tetsző binárist a gépre, akkor az simán leszarhatja a group policy-t, lévén az egy user-oldali korlátozás-gyűjtemény, nem kernel által kikényszerített jogosultságrendszer.

A UNIX-féle világrendben nem akarok olyan faszságokat, hogy a user ne tudja a böngészőjében a bookmarkot kiszedni, vagy ne tudja a háttérképet kicserélni. Mert a user bedühödik, felrak a home-jába (vagy ad abszurdum: ír) egy másik böngészőt (vagy másik window manager-t), oszt majd abban azt csinál, amit neki jólesik. Ha korlátozásokat akarok berakni, pl. hogy mit nem tölthet le, akkor azt a hálózatra rakom (tűzfal, proxy, stb.), és nem a böngészőt (meg a 42 csillió másik ilyen funkciót betöltő progamot) hekkelem széjjel.
Alapvetően amíg másokat nem bánt, addig nem érdekel, hogy a saját cuccai között mit csinál. Asztalikörnyezeti beállításokba nem akarok beleszólni, amíg az nem érinti a többi felhasználót - de akkor meg amúgy is root jogok kellenek a változtatáshoz, tehát ott a kernel ezt megoldja. A user szinten tekerhető dolgokat meg úgy tekeri magának szét, ahogy neki jólesik, legfeljebb nem tudja majd használni a rendszert, de ez legyen az ő baja.

A nagyvállalati desktop management meg sajnos ott kezdődik, amire te azt mondod, hogy A UNIX-féle világrendben nem akarok olyan faszságokat, hogy a user ne tudja...

Ha a windows-t akarják leváltani szabad szoftveres alternatívával, akkor sajnos a szabad szoftveres alternatívának ugyanazt a use-case-t le kell tudni fedni, amit eddig a windows fedett le. Ellenkező esetben egy szomorú kudarctörténet lesz az egész...

Értsd meg az én példámat. Egy egyetemi laborról volt szó, ahol mindenféle gyakorlatok vannak. Minden 2 órában másvalaki ül a gép előtt. A helyi sajátosságok miatt nem volt megoldható, hogy mindenkinek saját accountja legyen. Viszont tiszta lappal kell indulni, amit az egyik megváltoztat a beállításokon az nem szabad, hogy a következő delikvens belépésekor is úgy maradjon. Valamint meg kellett oldani ilyen apróságokat, mint pl. a segédanyagok/tantárgy weboldala bookmarkban legyen, a Places menüben az a könyvtár legyen kiemelve, amiben a feladathoz szükséges fájlok/virtuális gép található, screenshot egy gombra ki legyen téve, felesleges dolgok ne legyenek a menüben, admin felhasználó ne látszódjon (hallgató úgy sem tud belépni rá, de azért próbálkozik és aztán panaszkodik, hogy nem megy neki), vmware workstation működjön, de a licensz kulcsát ne tudják elolvasni, compiz legyen teljesen tiltva (ez 2009-ben volt, akkor keményen fagytak a gépek 3D gyorsítástól) stb. stb.

Amúgy pedig egy rendes LDAP-alapú roaming user profile-t megoldani sem tűnt túl egyszerűnek (bár bevallom ebbe végül nem fektettem sok időt). NFS-re mountolt /home sem lett volna túl jó ötlet, mert jellemzően 30+ GB-os virtuális gépeket kellett futtatni.

Szóval elég sokmindent meg kellett oldani, 0-ról kellett kitalálni, amit windows alatt a GP alapból jól lefedett (volt egy windows-os labor is, azt egy kollégám működtette, illetve néha én is).

Asztalikörnyezeti beállításokba nem akarok beleszólni, amíg az nem érinti a többi felhasználót
Igen, csak ez nem mindenhol van így, hidd el, hogy vannak helyek, ahol bele kell szólni. Nagyobb helyeken az alkalmazottak dolgoznak, az IT-nek meg az a feladata, hogy a seggük alá tolja a munkaeszközt. Nem szabad a userek idejét rabolni azzal, hogy nekik kelljen dolgokat beállítgatni a gépen. Tudom, persze a realitás az, hogy szeretnek belenyúlkálni...

A user szinten tekerhető dolgokat meg úgy tekeri magának szét, ahogy neki jólesik, legfeljebb nem tudja majd használni a rendszert, de ez legyen az ő baja.
Szerintem te is tudod, hogy ilyenkor mi történik... telefon felvesz, IT száma tárcáz, "- Nem működik a gépen, azonnal jöjjenek fel, mert nem tudok dolgozni"
Compiz beállításokkal pl mostanában elég könnyű unity-s desktopot totál szétverni. Sokat kellett nyomoznom, hogy melyik conf fájlba mi kéne kerüljön, hogy vissza tudjam hozni egy ismerősöm gépén a user accountját. Hogy egyáltalán bármilyen window manager elinduljon neki...

Mert a user bedühödik, felrak a home-jába (vagy ad abszurdum: ír) egy másik böngészőt (vagy másik window manager-t), oszt majd abban azt csinál, amit neki jólesik.
-> Mandatory access control és máris nem teheti meg. Malware elleni védelem szempontjából sem volna hülyeség, csak a Linux desktop egyelőre nincs annira célkeresztben, hogy ez napi szinten probléma legyen.
---
Internet Memetikai Tanszék

Végülis tulajdonképpen ez lett. Mondjuk nem a $HOME, hanem az egész OS úgy került le a gépekre, hogy NFS-en volt egy netboot-os mesterpéldány, ami felbootolt az összes gépen, majd saját magát lemásolta a helyi diszkekre és utána már onnan indult.

Ez mondjuk kb 30 perc alatt történt meg az összes gépre, ha valamit gyorsan kellett patchelni, akkor csak egy-egy fájlt szinkronizáltam le a home-okba (vagy ahova éppen kellett).

Lehetett volna még finomítani rajta, csak elég korlátozott volt a ráfordítható időm. Sajnos sok időt vitt el, hogy a gépek egy részén pl az X rendszeresen fagyott, a kernel pánikolt és mindenféle devel verziójú drivereket kellett folyton vadászgatni, hogy valamelyest jól működjön. Ja és ezek Lenovo gépek voltak, Intel integrált grafikus vezérlővel, nem a hardverrel volt a baj.
---
Internet Memetikai Tanszék

Ha a windows-t akarják leváltani szabad szoftveres alternatívával, akkor sajnos a szabad szoftveres alternatívának ugyanazt a use-case-t le kell tudni fedni, amit eddig a windows fedett le. Ellenkező esetben egy szomorú kudarctörténet lesz az egész...

Simán lefedi ugyanazt a use-case-t. Csak másképp (=jól) kell gondolkodni. Sőt, megfordítom: egy halom use-case van, amit történelmileg sose tudott a Winfos normálisan lefedni (szemben a UNIX-szal), és mégis erőltették (ennek klasszikus példája volt a terminál szerver).
Az nem megy, hogy a use-case-hez megkeresem a legjobb Winfos megoldást, majd egy-az-egyben ugyanazt akarom implementálni UNIX-on. Ugyanez persze fordítva sem menne...

Értsd meg az én példámat. Egy egyetemi laborról volt szó, ahol mindenféle gyakorlatok vannak. Minden 2 órában másvalaki ül a gép előtt.

Ideális a példa. UNIX-on ezt secperc alatt meg lehet csinálni, 100%-ban korrekt megoldást elérve. Winfoson nincs rá 100%-os megoldás, csak a group policy-val lehet bűvészkedni, aztán mindig lesz valaki, aki talál egy rést a pajzson. Persze ez az az op.rendszer, ahol egy nem 100%-os megoldásnak is illik örülni :)

A UNIX-os megoldás lényege, hogy a user a saját home-jában azt csinál, amit akar, majd kilépéskor (vagy belépéskor) az egész home-ja megy a levesbe, és visszaáll egy default, amit persze egyszer neked kell összeraknod. Olyat is lehet, hogy óra végén indul a takarítás, azaz óra elejétől a végéig van home-ja, partizánkodhat, a következő user pedig megint a nulláról indul. Mivel alapból a usernek nincs írási joga a home-on kívül máshova, nem tudja a rendszert elbaszni (ellentétben a Winfossal, ahol így még az átlagos alkalmazások sem működnének, ergó kénytelen leszel jogokat osztani, amit utána kurva nehéz kordában tartani).

A default-ként odamásolandó konfigot meg elő lehet állítani másik userként, a dolog így nagyon kényelmesen menedzselhető. A vmware kicsit érdekessé teszi a dolgot, de ott meg az a "megoldás", hogy a vmware tud olyat, hogy readonly a diszk image (tehát nem is kell másolgatni), és vagy csak a változásokat menti a usernek (amit majd a home-mal együtt letúrunk), vagy eleve csak valami temp fájlba dolgozik, ami a vmware leállításakor törlődik.

Amúgy pedig egy rendes LDAP-alapú roaming user profile-t megoldani sem tűnt túl egyszerűnek (bár bevallom ebbe végül nem fektettem sok időt).

A roaming profile egy elbaszott, szar ötlet volt billyék részéről.
A shared home a korrekt megoldás, amit UNIX-on egyetemi laborban már akkor használtunk, amikor még Win95 se létezett...

NFS-re mountolt /home sem lett volna túl jó ötlet, mert jellemzően 30+ GB-os virtuális gépeket kellett futtatni.

Most őszintén: ha Winfoson a user profile-ba raksz 30+ GB-os virtuális gépeket, akkor roaming profile-lal szerinted mennyi idő lesz egy be- és egy kijelentkezés?

Ellenben segítek: UNIX-on van olyan, hogy az egyik alkalmazásom az egyik gépen fut, a másik alkalmazásom meg a másikon, és mégis ugyanazon a desktopon vannak egymás mellett az ablakaik, és meg nem mondod funkció alapján, hogy melyik honnan jön.
Meg persze vannak a remote desktop megoldások is, amit mondjuk Winfoson is tudsz használni, de azok már messze nem teljesen transzparensek.

Igen, csak ez nem mindenhol van így, hidd el, hogy vannak helyek, ahol bele kell szólni. Nagyobb helyeken az alkalmazottak dolgoznak, az IT-nek meg az a feladata, hogy a seggük alá tolja a munkaeszközt. Nem szabad a userek idejét rabolni azzal, hogy nekik kelljen dolgokat beállítgatni a gépen. Tudom, persze a realitás az, hogy szeretnek belenyúlkálni...

Hát, ez UNIX-on megintcsak szokott működni - ellentétben a Winfossal.

UNIX-on az van, hogy általában a programok default beállításai használhatóak (nem állítom, hogy mindé az, de a nagy többségé igen), a felhasználóknak default beállítással odaadhatóak. Winfoson az van, hogy a desktop defaultok az r=1bit home userekre vannak méretezve (színes-csili-vili kinézet, nem mutatjuk meg a kiterjesztést, mert még rájössz, hogy a három ugyanolyan nevű fájl között mi a különbség, menu delay = 400ms, animations on), amik az átlag irodai felhasználók 99%-ának nem kellenek, ellenben a 60-80%-át irritálják, vagy csak szimplán rabolják az értékes munkaidejüket. Ez miatt halál logikus, hogy egy normális rendszergazda más defaultokat szeretne adni az embereinek, ne egyesével szopjanak már vele.
UNIX-on közel nincs ekkora igény erre - másfelől pedig mivel minden beállítás text fájlban van, meglehetősen egyszerű azokat átírni, majd 500 gépre disztributálni. Harmadrészt amit nem tudsz egyszerűen megtenni Winfoson (pl. for every user: edit registry in user profile), azt egy pár soros shell script megcsinálja UNIX-on.

Szerintem te is tudod, hogy ilyenkor mi történik... telefon felvesz, IT száma tárcáz, "- Nem működik a gépen, azonnal jöjjenek fel, mert nem tudok dolgozni"
Compiz beállításokkal pl mostanában elég könnyű unity-s desktopot totál szétverni. Sokat kellett nyomoznom, hogy melyik conf fájlba mi kéne kerüljön, hogy vissza tudjam hozni egy ismerősöm gépén a user accountját. Hogy egyáltalán bármilyen window manager elinduljon neki...

Ez a történet velem egészen biztosan nem fordulhatott volna elő. :D

Compiz, meg a hasonló csili-vili fosok pl. nem lennének a gépen, ha a user nem maga tartja karban (ha meg igen, akkor meg adjon saját magának supportot :)

Ugyanez a probléma Winfoson is egy létező gond, azzal a különbséggel, hogy ott az elbaszott user profile-t leginkább letörölni lehet, vagy minimum a teljes user registry-t felülvágni. UNIX-on azért elég hatékonyan meg lehet találni a user home-jában azokat a .config könyvtárakat, amik az adott részhez tartoznak, és egy jól irány rm -rf csodákra képes. Így legalább csak az adott programhoz tartozó beállítások vesznek - nem az egész user registry komplett.

És persze a group policy nem ad erre a problémára sem 100%-os megoldást, így bármennyire ügyes policy-t sikerül faragni, időnként jönni fognak a felhasználók az elbaszódott user registry-jükkel...

-> Mandatory access control és máris nem teheti meg. Malware elleni védelem szempontjából sem volna hülyeség, csak a Linux desktop egyelőre nincs annira célkeresztben, hogy ez napi szinten probléma legyen.

Ha a gépet használni is szeretnénk (pl. egy darab böngészőnél vagy célalkalmazásnál többre), akkor a mandary access control reálisan nem megvalósítható. Nem tudsz annyi emberi erőforrást belerakni, hogy az eredmény elég jó legyen (vagy túl szélesre tárod a kaput, vagy a valós felhasználásnál is mindig policyba ütközés lesz). A gondolat amúgy jó (lenne), de sajnos még egy átlagos irodista is túl sok mindent használ.

Szerintem kicsit eltérünk a témától.

Most elmagyaráztad nekem azokat a megoldási lehetőségeket, amiket én is megcsináltam / végigpróbáltam / elterveztem de végül nem jutott rá idő.

A téma nem erről szól, én is tudom, hogy meg lehet oldani, mert megoldottam, még 2009-ben. A probléma az, hogy meglehetősen sokat kellett nyomoznom, illetve 0-ról kitalálnom, mire a felsorolt sok apróságot sikerült mind megcsinálnom.

Erre kéne valami megoldás, ami ennek az egésznek (vagy legalábbis egy jó részének) a központi felügyeletét megoldja, valamint jól bővíthető ha éppen nincs készen ami neked kell. Erre hoztam példának a GP-t. Nem mondom, hogy tökéletes, nem mondom, hogy nem lehet másképp (sőt), de _valami_ kéne helyette, ami nem 0-ról írt teljesen custom shell scriptekből áll. Már nem ott dolgozom ahol ezt csináltam, és igen nagy szívás volt átadni másnak a megcsinált rendszer működtetését. Pedig igen sok dokumentációt írtam róla.

Voltak ilyen szabványos remote management WBEM/CIM/WS-Man megoldások, amik megint csak windows alatt vannak jól implementálva, Linux alá elég alpha állapotú félkész toolok vannak csak (Sblim, openwsman). Ezekből pedig ki lehetett volna hozni valamit.

Van aztán Chef, Puppet és hasonló toolok (sőt talán inkább programnyelvnek nevezném őket), amik elvileg ilyesmire vannak kitalálva, sőt megközelítésben szerintem jóval a GP előtt járnak, és jobban illeszkednek a Unix-os filozófiához. De pont a Gnome, Firefox, Thunderbird, OOo stb alkalmazások heterogén és agyonkomplikált konfigurációs fájljai miatt nem lehet értelmesen használni őket erre a célra, illetve óriási munka, mert megintcsak 0-ról kell neked felépíteni mindent.

Az kéne, hogy valaki karolja fel végre ezt a problémát és kezdjen egy olyan disztribúciót csinálni, amiben össze van lőve minden ahhoz, hogy központilag felügyelhetőek legyen a _desktop_ alkalmazások. Nem igaz, hogy nincs rá piaci igény és technológiai alap is van bőven.

Compiz, meg a hasonló csili-vili fosok pl. nem lennének a gépen
Próbáld meg kikapcsolni mondjuk egy Ubuntu 11.10 alatt. Guglizni nem ér. Kiváncsi vagyok hány WFT hangzik el, mire sikerül.
---
Internet Memetikai Tanszék

Erre kéne valami megoldás, ami ennek az egésznek (vagy legalábbis egy jó részének) a központi felügyeletét megoldja, valamint jól bővíthető ha éppen nincs készen ami neked kell. Erre hoztam példának a GP-t.

A felvetésedet jogosnak tartom, azt viszont nem, hogy GP megoldja a problémát.

A firefox, thunderbird, oo, acrobat reader pl. pont ugyanúgy nem támogat semmilyen ilyen megoldást linuxon, ahogy a GP-t sem támogatja.

Az kéne, hogy valaki karolja fel végre ezt a problémát és kezdjen egy olyan disztribúciót csinálni, amiben össze van lőve minden ahhoz, hogy központilag felügyelhetőek legyen a _desktop_ alkalmazások. Nem igaz, hogy nincs rá piaci igény és technológiai alap is van bőven.

Be kéne látni, hogy ehhez kellene az alkalmazások gazdáinak támogatása, a meló egy részét nekik kell elvégezni. Azaz nem elég egy valakit rávenni erre, hogy a piaci igényt fedje le (ez valószínűleg simán menne), hanem ezen felül még egy halom alkalmazást tákolgatót is rá kell venni, hogy minimum ne tegyen keresztbe ennek, azaz ne váltogassa verzióról verzióra a konfigurálási opciókat, dokumentálja őket, stb.

Compiz, meg a hasonló csili-vili fosok pl. nem lennének a gépen
Próbáld meg kikapcsolni mondjuk egy Ubuntu 11.10 alatt. Guglizni nem ér. Kiváncsi vagyok hány WFT hangzik el, mire sikerül.

Nyilván nem ragaszkodnék a zubuntuhoz, van még csillió másik disztribúció.

Az is igaz, hogy egy xdm + twm, xdm + fvwm2 rávarázslása biztosan nem tartana nekem fél napig, gugli nélkül ;-)

Amúgy azt gondolom, hogy az ilyen jellegű desktop felhasználásnál a disztribúció választása egy nagyon fontos kulcseleme a feladatnak: ezzel lehet leginkább minimalizálni a belefektetendő emberi munkát. Azokat nem tudom megérteni, akik a disztribúció választását más szempontoknak (pl. melyik a trendi, melyiket imádja a haver, melyiket hívják debiannak stb.) vetik alá.

hogy minimum ne tegyen keresztbe ennek

Ebben egyébként egyetértünk. A Suse korábbi próbálkozásai a yast-ra alapozott megoldásokkal azért voltak nekem ellenszenvesek, mert csak "yet another layert" húzott fel az egész fölé, másrészt elég sokszor ütötte meg magát az ember vele és kénytelen volt kézzel kikerülni.

A baj, hogy szerintem kb esélytelen, hogy ne tegyenek keresztbe. Mindenki ragaszkodik a saját szisztémájához és nem szempont, hogy bármit stabilan tartsanak.

Nyilván nem ragaszkodnék a zubuntuhoz
Alapvetően itt arra a - szerintem igencsak rossz irányba mutató - tendenciára akartam felhívni a figyelmet, hogy egyre inkább kiveszik a választási lehetőséget a user kezéből. Ha nem akarod újracsomagolni a fél operendszert, akkor kénytelen vagy együttélni a plymouth, compiz és hasonló csicsás bugforrás szarokkal, mert mindenféle dependency kiépült ezekre. Sajnos nemcsak Ubuntu specialitás.
---
Internet Memetikai Tanszék

Én ezt úgy csinálnám meg, hogy a user home-ját LVM partícióra tenném, és ezt minden belépésnél automatikusan átkapcsolnám snapshot módba, majd kilépésnél eldobnám a snapshot-ot. Kell-e ennél korrektebb megoldás? (Láttam, hogy Windows alatt hogy küzdöttek ezzel a régi főiskolámon... Hardver PC védelmi kártya, meg miafene... A Linux alapból tudja.)

Te a Unix filozófiát emlegeted, én pedig példaként a Firefoxról beszéltem. Remélem nem mondok azzal nagyon újat, hogy a Firefox, Thunderbird, Gnome, KDE és társai (azaz a Desktop Linux nevezetű szoftverkörnyezet, mert desktopról beszéltem) nagyon nem a unix filozófiát követi. Alig dokumentált nagy bináris fájlban tárolt bookmark+history+beállítások, egy szintén egy fájlban tárolt mailbox, egymásra épülő absztakciós rétegek sora (linux hangrendszer, desktop hardverkezelés), ezek mennyire követik a unix elveit??

Ha a példámban említett Firefox a unix filozófiát követné, akkor a /etc/-ben csak root-ként módosítható beállításai, könyvjelzői lennének, a historyt, könyvjelzőket sok kis szövegfájlban tárolná (ugye, mint az iexplore.exe...), és a Unix jogosultságkezelésének alávetné magát.

és a Unix jogosultságkezelésének alávetné magát

Nincs más lehetősége, így aláveti magát. :)

Egyébként nem így van. A /etc-ben a system wide konfiguráció, aztán a $HOME-ban az egyéni, így volna korrekt. Így, hogy csak az utóbbi van, sem veszítünk sokat.

tr [:lower:] [:upper:] <<<locsemege
LOCSEMEGE

"A /etc-ben a system wide konfiguráció, aztán a $HOME-ban az egyéni, így volna korrekt."

Ezt akartam kifejezni, csak nem sikerült. Például a cégnek új webes alkalmazása lesz, és akarsz rakni rá egy könyvjelzőt a júzereknek, úgy, hogy az ő régi könyvjelzőik is megmaradnak, de amit te kiraksz, azt ne lehessen letörölni. Vagy: a céges oldal cookiejait mindenképp el kell fogadni minden júzer böngészőjének. Vagy egy böngészőkiterjesztést mindenkinek kötelezően telepíteni vagy épp a telepítését megtiltani.

Sajnos itt a uxix "a home mappáján belül mindenki azt csinál amit akar amíg a többiek erőforrásait nem veszélyezteti" elv egyszerűen nem ad választ a valós problémákra. Hogy pl az össze vissza állítgatott Firefoxok miatt téged fog a júzerek 50%-a, hogy nem működik, holott csak az ő böngészűjük van elállítgatva. Vagy, ha téged vesznek elő, mint IT menedzsert, mert a kórházból érzékeny adatok szivárognak néhány júzer által feltelepített extensiöntől...

Ha a Firefoxnak lenne system wide és user konfigurációja, a system wide prioritást élvezne, és ráadásul az egész dokumentált és szöveges lenne (nem tízmegás places.sqlite), akkor máris alkalma lenne a Firefox-Linux a 20 főnél nagyobb szervezeteknek is.

A webes alkalmazást azért említettem, merthogy mivel ma már majdnem minden webes, ezért a windows környezet hiánya már nem is lenne probléma. Az igazi akadály inkább a központi mendzselhetőség teljes hiánya.

Pontosan, nagyjából nekem is ezek a megfigyeléseim. Egyébként szerintem is igaz az, hogy a desktop managementet tipikusan a disztró készítőnek lenne a feladata beletenni, de se Ubuntu(/Debian/Mint) se pedig RHEL(/CentOS/Fedora stb) oldalon nem találtam ilyesmit. Talán a Suse környékén lehet valami, de lehet, hogy csak reménykedek, mert nem ismerem eléggé...
---
Internet Memetikai Tanszék

> és bizony itt nagy az elmaradás a MS termékeihez képest.

Ez azért elég bicskanyitogató lol.

- Winfoson van a registry turkálás,
- van az %APPDATA%
- van progi amelyik WINDIR-be pakol,
- van olyan amelyik maga mellé (ProgFiles-ba) fossa a fájlokat.

Ezzel szemben Linuxon kapsz egy valami.conf állományt a home-odba és be van állítva a progi.

--
GPLv3-as hozzászólás.

1. Turkáltál már úgy istenigazából a Gnome-* .conf fájljaiban? (itt is eléggé szét vannak szórva a fájlrendszerben dolgok)
2. Használtál már Group policy-ket? Én most kifejezetten olyan szoftverről beszélek, ami rendesen integrálva van a GP rendszerbe - hogy ontopic legyek - pl MS Office-ról.

Melyik volt az egyszerűbb?

Igen, természetesen előfordul, hogy win alatt sem működik valami out of the box, és ilyenkor előkerül a KB olvasgatás és registry bántás. Viszont a group policy az alap beállítanivalók nagy többségét lefedi, míg linux alatt minden desktop-hoz kapcsolódó beállításnál nyomozni kell.
---
Internet Memetikai Tanszék

A LibreOffice telepítője is MSI, sőt a 3.5-től kezdve kizárólag MSI lesz, elmarad az NSIS előtelepítő és a saját setup.exe. Az MSI természetesen tetszés szerint konfigolható, betöltöd akár egy Orca-ba, és megnézed, hogy miket lehet állítani. Olvasni is lehet ezekről a weben, pl. itt: http://lodahl.blogspot.com/search/label/installation

( Zokomov | 2012. 01. 03., k – 01:01 )

Amerre én jártam közigazgatásban már mindenhol OpenOffice-t / LibreOffice-t használnak.

Valamikor a Microsoft Works után kezdtek átállni amikor váltottak a Windows 98-ról, eleinte Windows XP-re, majd Ubuntu Linuxra.

Windows 7-el meg Microsoft Office 2007-el, esetleg 2010-el nem is nagyon találkozni, csak mindenhol Ubuntuval meg OpenOffice-al.

( Csab | 2012. 01. 03., k – 05:17 )

Attól tartok, hogy az OOo és az MS office nem igazán konkurrens termékek és ez az OOo minőségén is meglátszik.

A Chrome rendkívül jót tett a Firefoxnak, mert az IE sem volt igazán vetélytársa.

Nekem inkább úgy tűnik, a két csomag lefedi a piacot, vagy ez, vagy az, de a verseny minimális. A váltás drága ezért mozgás nincs ezen a részen.

Kellene egy OOo-val 100%-ig kompatibilis versenytárs is, mondjuk amelyik 10-szer gyorsabb.

( gabrielakos v | 2012. 01. 03., k – 08:26 )

Nagyon-nagyon helyesnek gondolom.
Közvetlen rokonságomból van példa arra, hogy mennyi szívás van a különböző Microsoft verziókból is akár egy iskolán belül. Arról nem is beszélve, hogy tán ha lesz egy ilyen átállás, akkor lesz valami oktatás is, mert borzalom, ahogy a (tökmindegy melyik) excelt is használják.

Volt olyan táblázat, ahol space-eket raktak a számok közé (ezresével) ami ettől szöveg lett, és nyilván nem lehetett szummázni. Hát összeadta számológéppel, és odaírta (szintén ezresével space-el). Nem egyszer. Százszor. És rinyálnak hogy úristen mennyi túlóra...

40 tonnas porollyel kell tarkoncsapni az ilyet addig, amig meg nem tanulja, hogy kell hasznalni. Anyam sosem tanult semmi ilyet, gimiben igazgatohelyettes es egy Officet tud kezelni. Olyan lett, mint en, panaszkodik nekem allandoan a tanarokra, hogy miket csinalnak, es egnek all tole a haja es hogy neki kell kijavitgatnia a faszsagaikat. Sajnalom ot...
--------------------------------
http://r1pp3rj4ck.wordpress.com/

( rooivalk | 2012. 01. 03., k – 08:46 )

Viktor kiosztott megint egy sallert. Sajnos ennek is meglesz a böjtje, "szövetségeseink" ezért is benyújtják majd a számlát, jön majd a leminősítés és a levél, hogy ezzel Mo. súlyosan korlátozza a Microsoft alapvető szabadságjogait...

Pedig már 5 éve is megérte volna a váltás.

Linux alatt ugyan sokat kell pepecselni, de azt zömében magyar kft-k csinalják, szóval a veszteség csak látszólagos. Mert ugye a szarrá adóztatás miatt visszajön a pénz zöme, az MS licensz meg 100%-ban távozik.

A csóri brazilok, afrikaiak is olcsóbban jönnek ki Linux buherálással, csak a gazdag hülye magyaroknak volt tuti ez az üzlet.

( bitvadasz | 2012. 01. 03., k – 09:57 )

Szinte hihetetlen, hogy nem álltak meg az OOXML formátum kijelölése előtt.
Így - ha betartják - nem lesz olyan MS Office cucc amit nem lehet normálisan meg nyitni OO-ban vagy LO-ban.
Mellesleg az "msoffice hibatűrése" a hozzám került "word" doksiknál az OO-nak nagyobb, mint az LO-nak.

( tamsa | 2012. 01. 03., k – 12:22 )

Hát azért ez kicsit öngólnak látszó égi tünemény,
mert:
1.) nem hiszem, hogy felmérték milyen alkalmazások és megoldások készültek a M$ Office eszközeire
2.) nem hiszem, hogy OOXML kimenetet produkáló M$ termék annyira elterjedt lenne a közszférában

így szinte jósolható a kérvények özöne.

Ha nincs pénz az oktatásban, akkor pénz nélkül oldják meg.

Recsken rengeteg pedagógus ült és a 17-18 éves fiúknak órát tartottak a kőfejtés szünetében.

Nem rinyáltak, hogy rosszak az oktatási feltételek, hanem tették a dolgukat. Ha nincs pénz MS-re, akkor oldják meg nélkülük.

( PDA_FAN | 2012. 01. 03., k – 21:14 )

Köszönöm a hozzászólásokat. Valóban, az ORCA a triviális megoldás.

Röviden még annyit, hogy a szóban forgó gépeken van és lesz is Ms Office 2003, és az odf formátumok megnyitására kísérleti jelleggel SUN Odf plugint használtunk, de ez egyrészt memóriazabáló, másrészt a licenszelése is megváltozott. Viszont teljes Lo/Oo teleptést sem akarunk, mert pazarlásnak tűnik 400 mega csak arra, hogy a közigazgatásból jövő elmés leveleket megnyitni és konvertálni tudjuk.