Commodore Amiga 600

A karácsonykor szokásos családi programok miatt a gép kipróbálása másnapra maradt, összedugdostam a géphez való eredeti tápegységgel és az egerentyűvel, majd édesanyámék "böhömnagylapostévé"-jére csatlakoztattam. (Szándékosan nem írtam, hogy lcd/plasma-e a tv, mert nem tudom .) Mit mondjak, érdekes volt egy kb. 18 éves gépet (hehe, idén nagykorú a drága ) egy ilyen tv-n használni.

Na, bootol szépen a gép, akkor még nem is gondoltam, hogy miről... 2 GB-os vinyónak gondoltam, két partícióval, egy a rendszernek, egy a cuccosnak. Természetesen nagyon megörültem neki, hiszen a már bemutatott 1200-esem már nagyon várt egy 2.5-ös vinyóra. Gyorsan szétnéztem a workbenchben, felbontás próba (durva, de a tv-n "sima" rca videókábellel próbálva), max felbontás is élvezhető: 1280x512 képpontról beszélünk, "non-interlaced" :-).

Elindítottam pár programot, aztán a családra koncentrálva, pihenőpályára került a gép egy kis ideig. Hazaértünk, gyereket letettük aludni ebéd után, végre remek alkalom, hogy egy kicsit elmélyüljek a gép boncolgatásában. Újból összeálíítottam a gépet, próba következett, és már éppen azon gondolkoztam, hogyan fogok a 2.5-ös vinyóra adatokat pakolni.

Otthoni próba

Eszembe jutott egy régi sztori a következő csemege leírásához kapcsolódóan. Talán valamelyik régi, még Amigás Guruban volt: az egyik srácnak baromi ronda karc volt az Amiga 500-on a Commodore logón. Nagyon sajnálta, hogy ilyen ronda a logó a gépen, míg valaki fel nem világosította, hogy van rajta egy védő fólia, amit le lehet venni, és volt-nincs karc... Nos, ezt azért írtam le, mert a gépem olyan zsír, hogy még a védőfólia rajta van a Commodore logón . A fotón talán nem látszik túl jól, engem mindenesetre nagy örömmel töltött el, amikor kiderült, milyen remek géphez jutottam. Egy-két billentyű egy icipicit már sárgásabb egy kicsit, ezek rendbe rakását valószínűleg a tavaszi szünetre hagyom (mivel lényeges része a fehérítésnek a napfény ).

Nosza, kukkantsunk bele a gépbe is egy kicsit (annak idején egyébként nem volt szerencsém "élőben" ilyen géphez, ezért meg is lepődtem, milyen kicsi is, főleg az AMIGA felirat méretén lepődtem meg). Állapotát a Németországból kapott Amiga 1200-eshez tudnám hasonlítani, sőt talán még attól is jobb, hiszen nincs szétszabdalva az árnyékoló lemez. Szinte patyolat tiszta belül is, nem csak kívülről örvend jó állapotnak. Egy kis porcicamica bujkál a floppyban, de az szerencsére könnyen tisztítható egy erőteljes levegős kifújással. Maga a floppy (Panasonic ju-253-043p) egyébként a neten talált infók alapján "természetesen" gyári, és pc-kben is használatos volt, mindösszesen át kellet jumperelni Amigához.

A fotón már látható az egyik pofaleszakadás okozója...

És akkor elérkeztünk a (számomra) legnagyobb pofaleszakadáshoz: a vinyó helyén ugyanis egy CF to IDE adapter csücsükél, 2 GB-os kártyával, szintén pöppec állapotban, hibátlan IDE kábelen (igaz, inkább a házilag készített 2.5->3.5-ös IDE kábelek szoktak ramaty állapotban lenni, épp a buhera színvonal miatt). Abban a pillanatban megértettem, miért is volt olyan csendes ez a vincseszter . Megmondom őszintén, valós sebességi értékeket nem tudok mondani, nem néztem utána, de rendkívül gyorsan bootol a rendszer, gyorsabban, mint az Amiga 1200 a 3.5-ös vinyóval.

A maga idejében padlót fogtunk volna egy ilyen háttértár láttán...

A tápegység már nem ilyen szép fehér, jóval sárgább (de legalább eredeti és tökéletesen működik), és a doboz méretéhez képest hihetetlenül könnyű, nem olyan, mint az 500-asokhoz való féltégla súlyú.

Ez a fehérebbik oldal, felülről elég sárga már, de majd megkezeljük

Itt pedig a teljes képgaléria: http://picasaweb.google.com/retrocomputer.tux/20101229Amiga600#