KDE Plasma 6.4

Értem, de te azért megcsillogtattad a bölcsességed az Internet Explorer-rel, amiről szó sem volt. Az enyém lehet nem érdekel, de legalább a témához kapcsolódott. Ugyanis abban a szisztémában, amit vázoltam, ha elszaródik mondjuk a képernyőzár (ami eleve kisebb eséllyel is fordul elő, mert egyszerűbb kód), akkor nem kell arra várni, hogy a kódfejlesztő nagyurak végre kihozzák rá a javítást, hanem
1) vagy magunk javítjuk meg, mert kis kódbázis, kb. fél-egy ezer sorosok ezek a moduláris alkalmazások, minimális függőséggel (xlib, xbc maximum, legrosszabb esetben xinemara, vagy hasonló), tehát nem reménytelen még egy amatőrnek se belepiszkálni a kódba, hogy jó legyen. Nem mondom, hogy garantált, de nagyobb eséllyel abszolválható.
2) vagy egy huszárvágással, azaz a konfigfájlban egy sor cseréjével lecserélik valami másik, hasonló zárra, és megy tovább a móka, elég csak a WM konfigját újratölteni, ki sem lépni, vagy ki sem kell jelentkezni.

Ezzel szemben egy ilyen KDE-s kód, még egy SDDM-es loginmanageres kód is olyan komplex, hogy nem tudja akárki patkolni, csak a hivatásos fejlesztőkben tudsz bízni, rájuk kell várni. Elvileg lecserélni le lehet, de nem sokan vállalkoznának rá, mert az is komplexebb művelet. Gnome alatt még rosszabb, mert ott annyira szorosan összeintegrálták a legutóbbi Gnome-ot a systemd-vel és a GDM-mel, hogy szándékosan ne is menjen azok nélkül.

Egy ilyen zároló alkalmazás rettenet egyszerű, lényegében csak kitakarja a képernyőt, kikapcsolja az egeret opcionálisan, és elnyeli az összes inputot, egyedül az alfanumerikus karakterekre, meg Caps Lock-ra szűkítő a kört, hogy be tudd írni a jelszót. Persze a nagy DE-k nem így zárolnak, hanem a login managerre dobnak vissza. Ennek megvan az előnye, nem kell külön kódot implementálni, plusz ha zárolás helyett át kell jelentkezni másik felhasználóval, akkor nem kell kijelentkezni még előtte.