A nap képe: 20 MB-os hordozható merevlemez 1985-ből

Ez inkább csak emberi természet. A mai hardver hiába milliószor gyorsabb, meg milliószor több benne a kapacitás, lehetőség, az emberek ezt nem arra használják, hogy minden milliószor gyorsabb legyen, hanem többet várnak, több kényelmet az egésztől, és a komplexitási fokot is milliószorosára emelik. Ami valahol indokolt is lehet, mert pl. a komplexitást indokolja, hogy ma minden neten lóg, multitasking, multi processzoros, stb., így egy rendszer eleve nem lehet olyan egyszerű, mint mondjuk egy 40 évvel ezelőtti, egy feladatos, offline DOS, vagy egy C64 ROM Basic és Kernal (nem elírás). Ami nekem ezzel gondom van, hogy ma már úgy emelik a komplexitást, hogy nincsen rajta tényleges nyereség, inkább csak a mesterséges elavultatást, fejlesztői lustaságot, és felhasználóknak végletekig lebutítást hoz magával, de a produktivitást, hatékonyságot nem emeli.

Az még, hogy valami olcsóbb, meg belefér a zsebbe, nem jelenti a rövidebb élettartamot. Mert ne feledjük, hogy kisebb, olcsóbb, de pl. a fogyasztása se nagy, nem melegszik, nem folyik át rajta sok áram, emiatt a chipeket, kondikat se teszi ki nagy stressznek, így tarthat tovább meghibásodás nélkül. Ami sokkal inkább hátránya ennek az olcsó miniatürizálásnak, hogy a termékek már nem javíthatók. Egy filléres SoC chip egy nyákon, nincs mit rajta javítani, eleve minden oda is van forrasztva, meg egy chipbe integrálva, ha elromlik, a kukába lehet kidobni, és venni másikat, szintén fillérekért. Míg ezeket a régi batár, tank méretű cuccokat, mint amit a cikk is bemutat, még lehetett javítani, mert diszkrét alkatrészekből álltak.