ruczati blogja

Költözés

Vicces dolog ez így egyben, hogy karácsony, meg ügyelet (lol:), meg költözés: A lakás szanaszét, a dolgok n-ed részre még nincs dobozban, dobozért el kell menni, közben a vizesekkel egyezkedni, takarítani az új helyen (a kéró szanaszét), közműveket intézni, melózni, készülni újév, venni valahol lime-ot és egyéb komponenseket (31-én molyirtót akarok inni, meg sört, de az 1szerű), villamos szerelvényeket vásárolni+felszerelni, szerszámkészletet nemelfelejteni, mert itthon 1 csaptelepet le kell szerelni, venni sört, törődni családdal, okmányirodát intézni gázártámogatásért (= átjelentkezni), jogsit megújítani (pár napja lejárt), dobozt hozni, csomagolni, nemveszekedni, elmenni inni egyik (szerda) este, mert éppen lesz, aki vigyáz kisfiúra, adsl-t megrendelni új helyre, konténert soxeméttel elvitetni, itthonszemetetkiszórni, garázstkiganézni, kihagytam valamit? :)

Már most ezt most meg már miért, backer? (dráma 1 felvonásban)

Már most ezt most meg már miért, backer? (dráma 1 felvonásban)

Szóval az egész ott kezdődik, hogy itt van nejem édesanyja (aki nem képzett ennyire a magyar nyelvet illetően, vagy csak egyszerűen jobb szereti a köznapi terminusokat, annak anyósom), én meg n napja egyfolytaban egy call center költöztetésén és újraírásán dolgozom. Szóval itt van mutter, aki tud vigyázni kisemberre (http://barnabas.balna.hu, bár lenne rajta némi befejeznivaló), tehát menjünk el inni.

Csendes gepet otthonra

Csendes gepet otthonraNemi utanajaras es penzkidobalas utan vegre teljesen osszeallt az itthoni gepem. A legnagyobb nyugot a
http://hup.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=2877&sid=705c021…">csendesites jelentette , amin sikerult vallalhato eredmennyel tuljutni.

A vegso fazist a videokartya (FX5200, jovanna, ez volt a legolcsobb opengl-es karty) lehalkitasa jelentette, mert elkepesztoen szolt rajta az a vacak kis 54mm-es ventillator is. Tehat vettunk ra meretben megfelelo northbridge hutot, ami passziv, viszont olyan forro lett mar tegnap a hutoborda, hogy mas megoldas utan kellett neznem.

A mas megoldas egy Arctic Cooling vga huto jelentette, amibol volt is boltban, nem is volt draga (4000), csak eppen a regebbi FX kartyakra nem lehetett felszerelni. Az elado viszont megsajnalt (amugy is tok rendesek), es eloastak a rakibol ennek a silencer nevu hutonek egy regebbi, kelloen poros valtozatat. A port lefujva es a csomagot kibontva raprobalas (kozben hoztak egy fx5200-t is), jonak talalas, orules, megveves.

Tehat most itt a kartya, meg a huto: 1

Gondoltam, ha mar itt vagyok, csinalok egy kepet egy masik kedves szerzemenyemrol, egy Thermaltake procihutorol, amiben az az erdekes, hogy passziv, es csak 8000 forintba kerult: 2

Ez egy heatpipe cucc, szepen latszik is a 3 rezcso, a kek racson keresztul meg a nagy rez tomb, ami a procira van rogzitve. Baloldalt a ket fuggoleges csik a Geil ramok.

Ez itt a videokartya meg az Arctic huto beszerelve: 3

A kovetkezo kep a tapot szeretne megmutatni, ami szinten egy csendes fajta, nevezetesen egy Enermax. Most gyakorlatilag csak azt hallani (meg talan a diszkek morgasat). Baloldalt egy szinten Arctic ventillator, ami nem is megy, mert nincs ra szukseg. Viszont ha megy, akkor kek led van benne, es allatul nez ki. Tehat:4

Es ime az egesz, a kihajlo dolog egy ilyen ajtofele, amire vegso esetben diszket (mint most), meg tovabbi ventillatort lehet rogziteni: 5

Most tehat boldogsag van, meg csond, mehet a gep egesz nap, hurra. Asszem megyek is dns-t bugozni, mert eltuntettem ma a domajnomat.

Tragikomedia 2 reszben

Tragikomedia 2 reszbenSzereplok:

Pénztáros

Anyuka Kisfiúval

Fullajtár

Én

Az elsõ rész

Anyuka kipakolja a kocsijának tartalmát a Pénztáros pultjára. Pénztáros szépen leolvasgassa õket, majd számol a gép. Anyuka nézegeti a végösszeget, majd kifogásolja, hogy a blokkon szereplõ 2 tétel, nevezetesen 2 játék ára nem egyezik azzal, amit az újságban meg a polcokon látni.

Pénztáros telefonál. Fõhõsünk türelmesen várakozik, sodor egy cigit, néz ki a fejebõl, tízig számol lassan. Pénztáros telefonál, legalábbis a nézõ azt hiszi, hogy telefonal. Hõsünk vár, immár kevésbbé türelmesen. Pénztáros telefonal. Anyuka a Kisfiút próbálja rávenni, hogy viselkedjen kisfiúhoz illõ módon, és ne hordja oda a meg nem vásárolt termékek pult végén sorakozó hordáit. Pénztáros telefonál. Hõsünk vár, kezd elfogyni a türelme.

Az idõ telik.

Hõsünknek elfogy a híres türelme. Láthatólag zaklatott idegállapotban felkapkodja a pultrol a félig kipakolt cuccok egy részét, mely sört, pelenkát, joghurtot es pár kisebb vacakot foglal magában, majd dühösen es tüntetõleg a kosaras pénztárhoz áll sorba (Queued, Call Center zsargonban). Pénztáros telefonál, közben a szitkokat szóró tekintet elkerülésén fáradozik, szemlátomást rettenetes rutinnal.

Hõsünk sorra kerül (gyorsan), bepakolja a cuccot egy szatyorba (a sört meg a pelenkát nem, mert terjedelmesek). Fizet (nem túl sokat, a szintén aznap vásárolt proci hûtõ többe került), majd távozik (Dequeued). Magában átkozza a kiszolgáló személyzet fel es lemenõ rokonságát, mert ostoba dolgok miatt elraboltak az életébõl cirka 15-20 percet, amit éppen a családjával is tölthetett volna, például hazaér fürdetésre, játszik kicsit az emberkével, vagy akármi. Szomorú, mert ostoba emberek ostobasága miatt 15-20 percet egy haszontalan, kilátástalan szituációban kellett töltenie, amit, ha nagy duzzogva nem próbal legalább félig megoldani azzal, hogy másik pénztárat keres, az áruház kiismerhetetlen rendszerében összevissza odahányt, de szívének vagy szükségleteinek kedves lévén mégis kiválasztott termékek egy részét hátrahagyván is. Szomorú, mert a félig megszerzett javak veszendõbe mentek, vagy ha a javak nem is, de a megszerzésükre fordított idõ biztosan.

Második rész

Anyuka még mindig viszi vállán a keresztjét, vagyis csendesebb hadakozást folytat a Pénztárossal. Valahol mélyen azért mar Õ is sejti, hogy ebbõl a szituból egyvalaki jöhet ki jól: az Áruház. Anyukát csalódás éri: az Áruház mindenható vezetõi megkönyörültek rajta, és a meghirdetett áron juthat hozzá portékájához, melynek kapcsán biztosan komoly erkölcsi gyõzelmet könyvelhet el magában, és feltehetõleg semleges reakciókat az otthon a televízió elõtt ülõ férjétõl. Anyuka végül megvásárolja a szóban forgó termékeket, lassan elkezd örülni, és távozni készül.

Ekkor hõsünk visszaballag a bent hagyott, amúgy száz forintot tartalmazó bevásárlókocsiért, azt szépen kitolja, és menet közben tájékoztatja a Pénztárost arról, hogy most azonnal szeretne beszélni a fõnükével, ha nem elérhetõ, vagy nem méltóztatik a tetves bevásárlókhoz leereszkedni, akkor annak a fõnökével, de mindenesetre egy olyan élõ személlyel, aki a parancsnoki feladatokat látja el e hatalmas, mégis visszataszító szégyenteljes csatatéren.

A Pénztáros telefonhívásának engedelmeskedve hamarosan megérkezik a Fullajtár, egy cirka 22 éves, szõke hajú, mosolygos ifjú hölgy, aki megkérdezi, mi a probléma, vélhetõen ami miatt el kellett hagyni biztonságos kis kuckójat az emelti irodák egyikében, félbehagyni az aktualis szappanoperák és egylemezes gagyizenekarok körüli események megtárgyalását azzal a szimpatikus fiatalemberrel, aki átjött hozzá saját, két ajtóval odébb lévõ irodájából azzal az ürüggyel, hogy igyanak egy kávét, és azzal a céllal, hogy lehetõleg ezt a számára szemrevaló, aranyos teremtést rávegye valami olyasmire, ami bár ellenére nincsen, de kifejezetten szükségere sem, s amit a leányzó meglett korára tekintettel immár a törvény sem tilt kifejezetten, majd túltevén magát a felsorolt tevékenységek félbehagyása miatti hangulatingadozáson, hõsünket végighallgatván a történtekrõl, mosolyogva és minden bizonnyal ennek megfelelõ lelkiállapotban annyit mond csak:

Ez nem a mi gondunk.

A Kisfiú Anyuka társaságában távoznak, Pénztáros egy kézi spriccelõ és egy tisztának nem nevezhetõ rongy segítségével megpróbálja a pénztárgép futószalagjáról eltakarítani a nap nyomait, mint egy jó gépész, vagy esztergályos, aki a nap végén szépen fényesre glancolja a masinát, amivel a napi betevõ falatjára valót megkeresi.

Mindenki boldog.

Hõsünk az áruházból kilépve azonnal cigarettára gyújt, kicsit még morog magában, beszórja a cájgot a kocsi csomagtartójába, majd hazafelé veszi az irányt.

Ráadás

Hazaérvén felesége nem ugrik a nyakába, de nem is kérdezi, mi tartott eddig, csak csókot ad, majd megjegyzi, hogy biztosan kellõen fáradt.

-Mi történt veled ma?

-Semmi. Semmi sem változott tegnaphoz képest.

(Cora, Budakalász, 2004. december 16. 19 óra 39 perc)

Tegnaphoz képest semmi sem változott.

Rejtély a fürdõszobában

Rejtély a fürdõszobábanRemélem mindenkit kellõen metafizikus hangulatban fog találni ez a bejegyzés, ugyanis rettentõ furcsaságokat tapasztalok mostanában.

A dolog úgy egy éve kezdõdött, amikor beköltöztem a frissen kitatarozott lakásba, leraktam a cuccomat, bementem a faluba és bevertem egy csomó sört, majd szépen (?) hazajöttem, majd fogat mostam, és elájultam.

A furcsaság a fürdõszobában ért, és eleinte nem is igazán tûnt fel, vagyis nem gondolkodtam rajta, csak csodáltam, mert alapvetõen szép. Majd egyszer csinálok róla ilyen digitális képet, és jól beposztolom ide. A furcsaság magyarázata az utóbbi néhány napban kezdett foglalkoztatni, ami valahol érthetõ is. Maga a fogmosás egy elég mechanikus tevékenység, már olyan értelemben, hogy nagyon nem kell rá odafigyelni, csak csinálni, mert nyilván mindenkinek megvannak a jó kis technikái, meg mozdulatai, hogy a fájós fogakat minél kevésbbé érje az az undok fogkefe. Nekem például most kezd egy rossz lenni, amit a doki (aki mellesleg telefon-mûszerészbõl avanzsált fogdoktorrá: végül is valahol rokon szakmáink vannak) meg is jósolt egy fél éve, hogy mire visszamegyek lecsekkoltatni, addigra úgyis kezelni kell.

Szóval mosom a fogamat, és a szájban képzõdõ habbal igazából nem is nagyon szoktam foglalkozni, mert vagy még alszok, vagy már alszok, vagy még az ebéden jár az eszem, mikor fogat mosok. A minap megnéztem a habot, amit kiköpök a szájamból, és rájöttem, hogy a jelenség érdekesebb, mint gondoltam.
Történetesen arról van szó, hogy a mosdó belülrõl kellõen nedves fogmosás közben. Máskor is nedves, mert a fürdõszoba alapvetõen párás helyiség, ami azért nem jó, mert a penészgomba könnyen megtelepszik bárhol, különösen azokon a helyeken, ahol hideg van, és le tud csapódni a nedvesség. Nekem nincs ilyen bajom (éppen), mert tatarozás elõtt az északkeleti fal nagy részét lekentem jó kis gombaölõ vegyszerrel. Ja igen, meg a hõhíd is tud csinálni gombatelepet, ahol kialakul. Olyankor szigetelni kell szigorúan kívülrõl.

Tehát nedvesség a mosdó belsejében, fogmosás, arc megtelik habbal, köpés, hab beleesik a mosdóba. És a hab-pacni kerülete mentén a nedvesség szépen kezd elhúzódni a habtól, mintha félne tõle, és odébb húzná az arcát (a nedvesség). Nagyon szép fraktálmintát kaptam. További hab-cseppekkel növeltem a lefolyó felé kúszó habszigetet, ám egy ponton megállt a nedvesség távolodása, vagyis mintha valami konstans, vagy akörüli értéket venne fel a "demilitarizált zóna" szélessége.

Persze egybõl az jutott eszembe, hogy biztos a fogkrém anyaga elszívja a vizet a mosdóból, de ennek szerintem folytatódnia kellett volna, amint a fogkérmhab utánpótlást kap a szám felõl, de nem ez történt. Lehet, hogy a mosdóban lévõ nedvesség vastagságától függ a dolog, merthogy az igazából csak egy pára-film, ami ott van.

A jelenséget megerõsítette feleségem is, aki szintén ugyanazt a mosdót használja fogmosásra. A kísérlet reprodukálhatósága végett: Blendamed Herbal és Elmex (zöld) fogkrémekkel idéztük elõ a jelenséget. A mosdó egy ikeában kapható 55 centis vályú, fehér színû. Persze itt lehet, hogy szükség lenne egy csomó egyéb paraméterre is (páratartalom, vízhõfok, keménység, miegymás), de azokkal nem szolgálhatok.

Ennyit a rejtélyrõl (t.i. hogy mi okozza ezt), várom az észrevételeket, hogy másoknak sikerül-e a kísérlet, és milyen eredménnyel.

Hát akkor megyek is.

Pedig pacifista vagyok

Pedig pacifista vagyokKolléga nyomorára reflektálva:

Ezzel az egésszel az a baj (már párszor kifejtettem itt is), hogy mindenki így áll neki, és a fogyasztót semmi sem védi. Gyakorlatilag minden szolgáltató, kereskedõ, bank, biztosító, akármi azt csinál veled, amit akar. Ez különösen a bankokra és biztosítókra igaz. Az, hogy te vásárolsz tõlük valami szolgáltatást, vagy terméket, k*rvára nem érdekel senkit, mert elõbb-utóbb úgyis meg kell venned.

Tehát a piaci verseny ebben az országban azt jelenti, hogy a fogyasztó fogja be a retkes pofáját, fizessen, ha kell neki az a sz@r, vigye a fenébe, és soha ne jusson eszébe akármi miatt esetleg még megnyikkanni is, mert utána még õ fogja magát kínosan érezni, a kereskedõ meg nagy ívben sz@rik az egészre, lobogtat mindenféle paragrafusokat, amit annak idején szeretett ngyjaink a multiknak benyalva jól elrendeztek.

Össefoglalásképpen: úgyis mindenki a te pénzedre utazik, lehetõleg úgy, hogy semmit se kelljen cserébe nyújtania. Panaszra, jogorvoslatra lehetõség nincs, marad a bosszankodás, a megaláztatás (= mikor a pofádba röhögnek), stb.

Ja, sajnos kimaradt: ebben a tekintetben különösen érdemes megemlíteni a közözemi szolgáltatókat, akik a rohadt csekkjeiken fenyegtõzni azt tudnak, de a rájuk kötelezõ érvényû rendelkezéseket b@sznak feltüntetni, röviden szólva megfélemlítenek.

Ja, és még: ilyen helyzetben sajnos nem lehet mást csinálni, mint az ember az mondja, hogy nem, hogy szól a fõnöködnek, hogy kérem a panaszkönyvet, és hogy most azonnal rendõrt hívok. Ez szintén egy tetû dolog, de én már beleuntam, hogy az egész országban hülyének nézzenek, ezért inkább veszekedek néha.

.