Pedig pacifista vagyok

Pedig pacifista vagyokKolléga nyomorára reflektálva:

Ezzel az egésszel az a baj (már párszor kifejtettem itt is), hogy mindenki így áll neki, és a fogyasztót semmi sem védi. Gyakorlatilag minden szolgáltató, kereskedõ, bank, biztosító, akármi azt csinál veled, amit akar. Ez különösen a bankokra és biztosítókra igaz. Az, hogy te vásárolsz tõlük valami szolgáltatást, vagy terméket, k*rvára nem érdekel senkit, mert elõbb-utóbb úgyis meg kell venned.

Tehát a piaci verseny ebben az országban azt jelenti, hogy a fogyasztó fogja be a retkes pofáját, fizessen, ha kell neki az a sz@r, vigye a fenébe, és soha ne jusson eszébe akármi miatt esetleg még megnyikkanni is, mert utána még õ fogja magát kínosan érezni, a kereskedõ meg nagy ívben sz@rik az egészre, lobogtat mindenféle paragrafusokat, amit annak idején szeretett ngyjaink a multiknak benyalva jól elrendeztek.

Össefoglalásképpen: úgyis mindenki a te pénzedre utazik, lehetõleg úgy, hogy semmit se kelljen cserébe nyújtania. Panaszra, jogorvoslatra lehetõség nincs, marad a bosszankodás, a megaláztatás (= mikor a pofádba röhögnek), stb.

Ja, sajnos kimaradt: ebben a tekintetben különösen érdemes megemlíteni a közözemi szolgáltatókat, akik a rohadt csekkjeiken fenyegtõzni azt tudnak, de a rájuk kötelezõ érvényû rendelkezéseket b@sznak feltüntetni, röviden szólva megfélemlítenek.

Ja, és még: ilyen helyzetben sajnos nem lehet mást csinálni, mint az ember az mondja, hogy nem, hogy szól a fõnöködnek, hogy kérem a panaszkönyvet, és hogy most azonnal rendõrt hívok. Ez szintén egy tetû dolog, de én már beleuntam, hogy az egész országban hülyének nézzenek, ezért inkább veszekedek néha.

.

Kolléga nyomorára reflektálva:

Ezzel az egésszel az a baj (már párszor kifejtettem itt is), hogy mindenki így áll neki, és a fogyasztót semmi sem védi. Gyakorlatilag minden szolgáltató, kereskedõ, bank, biztosító, akármi azt csinál veled, amit akar. Ez különösen a bankokra és biztosítókra igaz. Az, hogy te vásárolsz tõlük valami szolgáltatást, vagy terméket, k*rvára nem érdekel senkit, mert elõbb-utóbb úgyis meg kell venned.

Tehát a piaci verseny ebben az országban azt jelenti, hogy a fogyasztó fogja be a retkes pofáját, fizessen, ha kell neki az a sz@r, vigye a fenébe, és soha ne jusson eszébe akármi miatt esetleg még megnyikkanni is, mert utána még õ fogja magát kínosan érezni, a kereskedõ meg nagy ívben sz@rik az egészre, lobogtat mindenféle paragrafusokat, amit annak idején szeretett ngyjaink a multiknak benyalva jól elrendeztek.

Össefoglalásképpen: úgyis mindenki a te pénzedre utazik, lehetõleg úgy, hogy semmit se kelljen cserébe nyújtania. Panaszra, jogorvoslatra lehetõség nincs, marad a bosszankodás, a megaláztatás (= mikor a pofádba röhögnek), stb.

Ja, sajnos kimaradt: ebben a tekintetben különösen érdemes megemlíteni a közözemi szolgáltatókat, akik a rohadt csekkjeiken fenyegtõzni azt tudnak, de a rájuk kötelezõ érvényû rendelkezéseket b@sznak feltüntetni, röviden szólva megfélemlítenek.

Ja, és még: ilyen helyzetben sajnos nem lehet mást csinálni, mint az ember az mondja, hogy nem, hogy szól a fõnöködnek, hogy kérem a panaszkönyvet, és hogy most azonnal rendõrt hívok. Ez szintén egy tetû dolog, de én már beleuntam, hogy az egész országban hülyének nézzenek, ezért inkább veszekedek néha.

Pedig pacifista vagyok.