Sajnos ilyen sok helyen a menedzsment hozzáállása az üzlethez. Amikor recesszió van (vagy csak nem növekszünk annyira, mint behazudtuk), akkor valamit le kell építeni. Az majd a megmaradó dolgozók (nem vezetők) baja lesz, hogy amit leépítettek az valójában hiányzik és az ott maradóknak kell megcsináni/nélkülözni.
Nekünk van olyan ügyfelünk, akit különböző érdekkörök miatt működésképtelenné tettek egy szűk évre. A tulaj (aki egyébként anyagilag már sok-sok éve nem függött a cég napi működésétől) nem küldött el mindenkit arra hivatkozva, hogy nem dolgozhatnak. Inkább egy csomó olyan kiadást szűntetett meg (ideiglenesen), ami egyébként tök fölösleges volt állásidőben (pl. a nehéz terhergépkocsikat kivonta forgalomból és lemondta a biztosítást, így milliókat spórolt, stb.), és a dolgozóknak meg TMKzni kellett napi 2-4-6 órában (8 órás bejelentéssel, teljes fizetéssel, mert ugye a melós nem tehet arról, hogy menedzsment szinten Ő nem tud megoldani valamit). Amire az ügy végre lezárult, és dolgozhattak megint mint annak előtte, akkor minden eszköz top állapotban volt, a telephelyek top állapotban, újrafestve, kipucolva, pl. az IT-t lecserélve, az újba betanultak (termelő/feldolgozó cég, az IT a "szükséges rossz" itt is), stb. A cég azóta is sikeresen működik, nem rokkant bele abba, hogy amikor nem ment az üzlet, nem rúgtak ki mindenkit és nem zártak be mindent. Mondjuk ehhez kell, hogy nincs külső befektető, akinek igérgetni kell, aztán veri az asztalt, ha nem úgy sikerül. Meg az is kell, hogy a nyereség ne legyen elköltve azonnal luxuscikkekre és szolgáltatásokra, hanem legyen ilyen esetre is tartalék (mondhatnénk likviditás).
Na, ilyen cég és vezető kellene több, akkor sikeresebb lenne a gazdaság, mint a tőzsde-meghajtású, növekedési-ígéret alapú, wannabe-managerek által irányított Rt...