'Nem választott vezető, hanem érdem alapján (az érdem itt a megszerzett képzettség).'
Olvass, ne csak írj (ez most rád vonatkozik) : "A 'sem az Isten és a király hatalmazta fel ... hanem érdemük szerint a nép fiai/lányai' parasztvakítás már régen lejárt lemez. Ezekkel az érvekkel próbálta átmenteni magát a francia ancien régime is, hivatalra változtatva a földbirtokot és professzori oklevélre a nemesi kutyabőrt."
'Egy mosógépszerelő lánya ugyanúgy lehet nyelvtudós, mint ahogy én is orvos leszek, ha végeztem'
Ma már talán, de a XIX. században, amikor a francia ancien régime hivatalra váltotta a korábbi pozícióját erre sokkal kisebb volt az esély. Azóta már nyilván felállt az új tagságú Földrajzinév-bizottság. Szerintük pedig úgy helyes repülőtér neve ahogy most van. Mivel ők a Földrajzinév-bizottság igazuk is van, hiszen helységnév ügyben tévedhetetlenek.
'Ha professzor leszek, mert továbbképzem magam, és én döntök majd bizonyos dolgokról a szakterületemen belül (ne kerüljön rá sor, de ha mégis úgy adódna), mondjuk a te kezelésedről, akkor azt bízzam rád, mert a kezelés legyen azoké akik betegek?'
Rád is vonatkozik: egy feudális oktatási rendszerben szocializálódott ember számára ezt nehéz elfogadni, manapság egy beteget érintő kérdésben a beteg dönt. Úgy hívják ezt betegjogok, szoros kapcsolatban áll az alapvető emberi jogokkal. Ha egy beteg visszautasít egy kezelést, akkor azt akarata ellenére nem lehet végrehajtani rajta. Akkor sem ha az orvosi kezelés elmaradása egészsége romlásához vagy akár a halálhoz vezet. Ettől csak nagyon ritkán, kivételes esetekben lehet eltérni. A leggyakoribb 'kivétel' ha a beteg nincs eszméleténél (baleset miatt), vagy döntési képessége korlátozott. Természetesen a beavatkozás elősegítése érdekében mesterségesen nem szabad előidézned az eszméletlen vagy zavart állapotot, mert végén a beteged hozzám jön majd, hogy jól bepereljen. :-)