A Paradicsom tigrisei

(bocs a tördelésért)

–

Jó napot kívánok!

–

Üdvözlöm, miben segíthetek?

–

Jó napot… a kiadvány miatt jöttem…

–

Folyóirat! Igen, tessék parancsolni!

–

…szóval bedobták ezt az önök… izé… ügynökei…

–

Prédikátoraink!

–

… prédikátorai a postaládámba tegnap, munkahelyen voltam, mikor hazaértem,
akkor láttam meg, bele is olvastam, és hát…

–

Kiváló! Kérdése van a folyóiratunkkal kapcsolatban?

–

… régebben csak a képeket nézegettem benne, de most volt ez a cikk
az Örökös Paradicsomról, és hát nagyon megtetszett …

–

Örökkévalóság Paradicsoma. Uram, ezt teljesen meg tudom érteni!
Minden felelősen gondolkodó embernek el kell jutnia élete folyamán arra a pontra, mikor
a világi …

–

… és ahogy itt a vadállatok
békésen heverésznek az őzek mellett, és a cikk is írja, hogy
teljesen szelídek, és már régen leírták, füvet fognak enni hús
helyett …

–

Igen, pontosan így szólnak a
jövendölések, ahogy a Szent Iratokban is …

–

… és én ezt a kis csíkosat
néztem ki magamnak, és tudni szeretném, meg tudnám-e előre rendelni.

–

Parancsol?

–

Ezt a kis tigrist itt, látja? A
kisfiú mellett. Amelyik olyan édesen püföli a labdát.

–

Ööö, igen, uram, de …

–

Tudja nekem is van unokám, várjon,
meg is mutatom a fényképét, most lesz négy éves, szóval a Tibike
mellé szeretnénk valamit, mert a Bundás nemrég eltávozott az Örökös
Vadászmezőkre. És jó lenne ha a Tibikére vigyázna valami, mert azért
elég bolond az a környék néha, de csak ott tudtak telket venni a
vejemék, tudja, szerelő a PAGÁZ-nál.

–

De uram, én azt hiszem, hogy ön
valamit félre …

–

Igen, olvastam a cikkben, hogy ez
csak a Végítélet után, meg még majd előtte a bűnösök visszamennek
mély-alvásba, de nézze, én egész életemben dolgoztam, fizettem az
adót, még azokkal a rohadt kommunistákkal is próbáltam türelmes
lenni, szóval gondolom én már csak nem fogok gazembernek számítani,
nem lehetne egy kis kivételt tenni?

–

Nézze mi csak terjesztjük a Jó
Hírt, nem mi …

–

Gondolom, már úgyis elkezdték őket
idomítani, hiszen itt írja a cikk, hogy „hamarosan” jön
az Örökös Paradicsom, akkor már nem vacakolhatnak ezzel sokat, igaz?
Akkor meg csak lehetne egyet kicsit előbb kikérni, nem? Most minek
vegyek addig egy kutyát, ha aztán meg úgyis a tigrisek … Meg
a Tibike miatt is …

–

Uram, attól tartok itt valami
félreértés van. Mi csak …

–

Szóval a tigrisek nem magukhoz
tartoznak?

–

Sajnálom, de ezeket a próféciákat
maga az Mindenható fogja beteljesíteni, amikor eljött az idő.
Beleértve a tigriseket is.

–

Hát ez pech. Akkor ha jól értem,
nem lesz tigris.

–

Sajnos nem tudok segíteni. Hacsak…

–

Igen?

–

Mit szólna egy hörcsöghöz?

–

Hogy mondja?

–

Az Örökkévalóság Paradicsomát nem
mi hozzuk el, de a Végítélet Bestiáit egyházunk tagjai készítik fel
az Ítélet Napjára. Ez a munka már tavaly elkezdődött, volt is róla
egy cikk néhány hónapja …

–

Igen, rémlik valami …

–

… és szerencsére
városunkban folyik a Gyilokhörcsögök felkészítése, belőlük tudnánk
egy példányt felajánlani.

–

És egy ilyen gyilok-izé tud úgy
házat őrizni, mint mondjuk egy kutya?

–

Teljes mértékben.

–

És nem veszélyes a gyerekre?

–

Egyáltalán nem. Nézze, uram, nekem
is két kislányom van, az Úr áldásából a feleségem most várja a
harmadikat, és két Gyilokhörcsög őrjáratozik a kertben. Eddig semmi
gondunk nem volt, nagyon türelmesek a gyerekekkel, és
kevesebb probléma is van velük, mint előtte a kutyával. Például,
sokkal ritkábban kell utánuk szedegetni, ha érti, mire gondolok. Más
testvérektől is hasonlóan jó tapasztalatokat hallok vissza, szóval
bátran merem ajánlani!

–

Nagyszerű! Akkor hogyan …

–

Adok egy címet, ide legyen szíves
elmenni, és itt a testvérek mindenben segíteni fognak.

–

Köszönöm! És mennyibe fog kerülni?

–

Fizetséget nem fogadunk el, de egy
méltányos összegű adományt szívesen veszünk, tudja, az etetésük és a
kiképzés …

–

Természetesen, ezt megértem.
Köszönöm még egyszer, viszontlátásra!

–

Igazán nincs mit. Ja, és az oltási
bizonyítványt mindenképpen kérje el, néha elfelejtik odaadni!

–

Köszönöm, viszlát!

–

Viszontlátásra!