Két yes implementáció

#include <stdio.h>
#include <malloc.h>
#include <string.h>

int main(int argc, char **argv) {
        char *msg = _alloca(256); // malloc(256);
        char *p;
        int i, l = 0;

        memset(msg, 0, 256);
        
        if(argc == 1) {
                strncat(msg, "y", 1);
        } else {
                for(i = 1; i < argc; i++) {
                        l += strlen(argv[i]) + 1;
                        if(l >= 256) {
                                break;
                        }
                        strncat(msg, argv[i], strlen(argv[i]));
                        strncat(msg, " ", 1);
                }
                l = strlen(msg) -1;
                p = msg + l;
                if(*p == ' ') {
                        *p = '\0';
                }
        }

        while(1) {
                printf("%s\n", msg);
        }
}

Ez volt az első implementáció. Hátránya, hogy korlátos, nem tud 256 byte-nál nagyobb sztringet kezelni.
Azután gondolkodtam, és megszületett a yes2:

#include <stdio.h>

int main(int argc, char **argv) {
        int i;
        if(argc == 1) {
                while(1) {
                        printf("y\n");
                }
        } else {
                while(1) {
                        for(i = 1; i < argc; i++) {
                                if(i > 1) {
                                        printf(" ");
                                }
                                printf("%s", argv[i]);
                        }
                        printf("\n");
                }
        }
}

Kicsi (majdnem negyede az első verziónak a lefordított bináris), gyors. Ha még gyorsabbá akarnám tenni, akkor be lehetne tenni egy else ágat az argc == 2 esetre (ekkor ugyanis csak egy paramétert kell végtelen ciklusba kiíratni, kiesne a for ciklus).