A számok bűvöletében

Nagyon sok internetes fórumon (itt, a HUP-on is) már sokszor tapasztaltam, hogy egyesek egy adott kérdéssel kapcsolatban leírnak egy konkrét számot. Ha valaki rákérdez arra, hogy ez a konkrét szám honnan származik, akkor az esetek nagy többségében nem kap érdemi választ. Kaphatnának válaszként egy linket, egy tanulmány címét, egy kutatási jelentés iktatási számát, esetleg egy közvélemény kutató cég címét, de általában semmit nem kapnak. És most nem az olyan kezdetű mondatokra gondolok, hogy ”szerintem a ...”, mert ekkor már a mondat elejéből kiderül, hogy csak egy hasra ütésből származó számról van szó.
Ennek az iskolapéldája (bár ezt még nem láttam a HUP-on: ”Az ember az agyát csak 10%-ban használja ki.” Még soha, senki nem tudta megmondani, hogy mikor és hol végezték a vizsgálatokat, hol publikálták ezt az eredményt. Mindenki csak odáig jutott el, hogy ezt ő hallotta, és teljesen biztos hogy igaz az állítás. (Ezzel kapcsolatban örömmel veszek miden konkrét linket.)

( tomaza | 2010. 01. 09., szo – 16:37 )

itt a bizonyíték: ha használnád a maradék 90-t, nem kérdeznél (?) ilyen ökörségeket :D

( Kuvik | 2010. 01. 09., szo – 21:52 )

Ez a jelenség a differenciált gondolkodás hiánya. Sajnos én is sokszor találkozok vele és idegesít. Közeli rokona a végtelen és egyetemes emberi hülyeségnek.

Ez egyébként szerintem arra vezethető vissza, hogy sokan nem akarják, vagy nem tudják felfogni, hogy a világban tapasztalható dolgok többnyire igenis összetettek, és nem lehet mindent egy olyan kijelentő mondatba összesüríteni ami történetesen még a fakocka bonyolultságú kis világképükkel is konzisztens.
Még rosszabbul esik, ha ilyen megnyilvánulásokat értelmes(nek gondolt) embereknél látok.

Egyébként az agyas példa jó. Ilyenkor vissza kell kérdezni, hogy csókolom, miben teccik érteni azt a 10%-ot? A butábbaknak fel lehet kínálni a térfogat és a felhasznált energiamennyiség/teljesítmény opciókat, a kevésbé reménytelen eseteknél a lista bővíthető azzal a kérdéssel, hogy esetleg FLOPS-ban, vagy SPECint-ben értették-e. :)

( gretstomi | 2010. 01. 10., v – 09:21 )

Az agyról jórészt fogalmunk sincs, hogy mit csinál, és teljesen biztosak abban sem vagyunk, hogy amit tudunk, hogy csinál, azt hogy csinálja... :)
Egy része van feltérképezve, illetve annyit tudunk, hogy pl látásnál az agy egyik része aktívabb, mint a többi, és megvizsgálva egy csomó mindent az agyunk nagy része látszólag nem csinál semmit...

Egyébként nemrég volt egy hír egy egyéves gyerekről, aki agy nélkül született, csak agytörzse van, így vegetatív funkciókra képes csak...

off: persze sokan élnek agy nélkül: politikusok, ügyvédek, stb :)) csak ez nincs bizonyítva :)

( lguru | 2010. 01. 10., v – 17:03 )

Számvakság című könyvben hosszú oldalakon keresztül olvashatunk a szerzőt (jogosan) idegesítő elnagyolt, gondolkodásmentes kommunikációról. A probléma legalább akkora, mintha a szóhasználat hiányosságaival példálóznánk: statisztikához botfülüek vagyunk(=manipulálhatóak könnyedén), a nagy számokat képtelenek vagyunk felfogni (=röghöz kötött gondolkodás), nem tudunk különbséget tenni az átverés és a hozzáértés között, stb.

Ez jónak tűnik. Felveszem a kívánságlistámra a könyvet. A rövid leírás zseniális:
"Egy furcsa számvetés szerint a gyerekeinknek nincs idejük iskolába járni. Idejük egyharmadát ugyanis alvással töltik, ez évente nagyjából 122 nap. Idejük egynyolcadában esznek (úgy három órát naponta), ez újabb 45 nap egy évben. Az idő egynegyede, körülbelül 91 nap, elmegy a nyári szünidőre és egyéb vakációkra, 104 nap pedig egyszerűen hétvége. Ez pedig már összesen annyi, mint egy év - hát ki tud így iskolába járni?"

-----
Dropbox tárhely igénylése: https://www.getdropbox.com/referrals/NTI2MzM2MjA5