Beszámoló folytatása

Tévedtem.... Trieszt nem egy pici kis aranyos tengerparti városka... Majdnem kétszer akkora mint Győr … és majdnem akkora mint Szlovénia fővárosa Ljubljana.
Ezt még ötvözni kell az olasz közlekedési morállal...
Így aztán forgalom elöl elzárt területen parkoltunk, mentségemre legyen mondva vettem parkolójegyet becsülettel :)
Ebédeltünk egyet … azt sem tudom hogy hol... utána kell néznem. Az biztos híres épület lehetett mert a turistacsoportokat hozták oda idegenvezetéssel... Jó sok nassolni valót kaptunk.. édességet, ropit, kekszet
Lényeg hogy még vissza fogok menni Triesztbe.. De akkor amikor az lesz az úticél..

Postojnai barlangba is elmentünk. Szép, gyönyörű.
Nem gondoltam hogy Aggtelek után még lehet mutatni mást is.
LEHET. Rá kellett döbbennem. Ritus először félt mert neki olyan volt mintha egy mesébe csöppent volna ahol titkos kastély van.
Aztán kicsit módosítottam a gondolatmenetén. Mondtam hogy inkább nézze úgy mintha hatalmas torták lennének ahol a tejszínhab kicsit olvad. Becsületére legyen mondva hogy a közel 2 km-es túrát kis apa nyakában való cipeléstől eltekintve végigcsinálta.
Német nyelven kértük az idegenvezetést itt is. Előttünk ment az olasz csoport... Érdekes volt látnom hogy az olasz idegenvezető mikrofonnal beszél... egyértelmű hisz az olaszok temperamentumát átkiabálni képtelenség.

Nem tudom hogy Ritus mennyire fog visszaemlékezni a kirándulásra... de biztos hogy a közös élmény meghatározó.
Vettünk a sószüreten sós csokoládét. Érdekes és egyben finom is. Meg is ettük az egész táblával.
Ritus mondta hogy reméli ahol a szószüret lesz ott lesz delfin show is. El kellett magyarázni neki, hogy a delfin show és a tengeri só az két külön fogalom.

GPS mondta hogy térj le jobbra. Rácsodálkozott lányunk hogy miért kell mindig jobbra vagy balra térdelni. Ő úgy értette hogy Térdelj jobbra :)

Magyaráztam neki hogy most megyünk a szerpentinen.. DE anya, szerpentin Szilveszterkor van...
Ezt a különbséget is tisztáznom kellett :)

Megtapasztalhatta hogy délután tudtunk a tengerből kagylókat, csigákat, szivacsot, szép köveket szedni... Reggel nem tudtunk... hisz annyira kinn volt a víz a lépcsőknél.
Mesélgettünk neki az apály és dagály jelentségről amit megtapasztalhatott.

Élvezte hogy másféle növények vannak a parton. Pálmafa törzse milyen szőrös a nálunk lévő gesztenye fákhoz képest. Rengeteg termést szedtünk.

Úgy gondolom hogy mindenki jól érezte magát a kiruccanáson.

Mivel a szlovén autópálya matrica fél évre szól, rövidebb távra nincs, ezért még visszamegyünk Ljubljanába egyszer. Olyan kis élhető fővárosnak tűnik.

Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni segítségükért, a támogatásukért a magyarországi Szlovén Főkonzulátusnak. Ők is hozzájárultak kikapcsolódásunk sikeréhez.