Az új kollegina :)

Új rendszert vezettem be az irodában. Munkakezdés elején aki jön hozzám dolgozni kap egy papírt a nevével ellátva. Amikor valami negatív megjegyzést tesz magára az illető akkor húz egy vonalat. Munkaidő végén ellenőrizzük hogy ki hányszor próbálta elhitetni magával hogy ő béna, semmit sem ér... stb. stb.
Bevált a módszer. A héten már csak napi 1 alkalommal volt negatív jelző.
Érdekes ahogy az emberek nem is veszik észre amikor saját maguk önértékelését csökkentik. Ahelyett hogy nőne az önbizalmuk csak vélt negatívumokat mondják ki..
No ennek vége :))
Én nem hagyom. Nálam nincs helye a depinek, önsajnálatnak :)

Betti olyan aranyos lány/nő. Együtt voltunk középsuliban kollégisták. Okos és szorgalmas is volt.
Majd együtt is dolgoztunk bár más osztályon egy multi cégnél. Emlékszem rá annyira szép terhes kismama volt. Olyan kis formás hasival. Mindig mosolygósan. 7 és fél éve ennek.
Megszületett a kisfia Ákos.

Betegen született. Kettő kromoszómája a fogantatás pillanatában felcserélődött. Értelmi fogyatékos lett a kisfiú. Betti élete itt megváltozott.
Tényleg nem is kérdeztem tőle hogy ír/t e naplót. Biztos megrázó élmény lenne visszaolvasni hogy min megy át egy anyuka a felismeréstől az elfogadásig. Elfogadni a megváltoztathatatlant.
Orvosról orvosra járni. Czeizel doktornál is jártak aki végül is megállapította a betegséget.
Most 7 éves a kisfiú, napi 120 km-t utazik naponta hogy oviba járhasson. Még nem beszél.

Betti szeretett volna visszamenni dolgozni a céghez ahonnan szülni ment. Kétszer is próbálkozott, de mindhiába.
Persze sosem fogják megmondani neki szemébe hisz precedens értékű perre is sor kerülhetne ebből, de Ákos miatt nem mehet vissza.
Nekik olyan ember kell aki nem fut haza hanem simán túlórázik. Egyik alkalommal 4 műszakos munkarendben is ajánlottak fel neki állást ennél a cégnél ahol fele fizikai munka lett volna. Elvállalta. NA ná hogy meggondolták magukat.

Én felvettem. Napi 4 órában. Egyenlőre elég neki ennyi. (szerintem) Nem beszélve arról hogy neki is vissza kell szokni a munka világához.
Megadtam az esélyt neki. Ha 3 év múlva lejár a Gyese hátha szívesebben visszaveszik a céghez ahol most már jó magas fizetés járna neki. Ha meg nem is megy oda vissza és azt sem bánom.
Kedvelem őt, jól kijövünk.
Holnap nem jön mennek terápiás lovaglásra.
Megbeszéltük hogy én is egyszer elmegyek velük az oviba, persze hogy érdekel.
Micimaci óvodának hívják ahova Ákos jár. Betegségenként vannak külön a gyerekek. A bagoly csoportban vannak a mozgáskorlátozottak. Azért bagoly, mert ők a nagyon okosak.
Vannak a down kóros gyerekek, az autisták és szellemi fogyatékosok. Malacka, zsebibaba, és tigris csoportok vannak.
Olyan meglepő volt számomra hogy Betti férje is mennyire hálás volt azért mert azt mondtam hogy elmegyek velük az oviba. Nem is értem. Mi ebben a különleges illetve miért kell ezért hálát érezni.

Remélem Betti mellettem visszatér a normál kerékvágásba :)

( bolond | 2008. 05. 06., k – 22:29 )

Miért reméled? Lehet, talál valami sokkal jobbat a normális kerékvágásnál. :)

:)

( electron | 2008. 05. 06., k – 22:35 )

"Nem is értem."
Az a tapasztalatom, hogy ezt az egész "más" világot csak olyan értheti, aki benne van/volt, akár egy rokona révén. Enélkül elenyésző azok száma akik egyáltalán belegondolnak néha ilyenbe.

( kikke | 2008. 05. 06., k – 23:35 )

Valamelyik nap azon gondolkodtam hogy leírom egy abszurd esős reggel történetét - a te optimista történeteid stílusában - amikor is egy útkereszteződésben lecsapott minket az iskolába menet - a gyereket nyakig - sárral egy autó, mire az megállt, kiszállt a vezető, gyakori hajbókolások közepette elnézést kért és természetesen vállalta a tisztíttatás költségeit... Persze egy szó sem igaz a történetből, csak az esős reggel és a sárral lecsapás, de ha te írnád, elhinném.
Azt tapasztalom hogy a csodák valóságosak, és azokkal történnek meg akik nem zárják ki a lehetőségét. Bettinek például te vagy a csoda.
Most jut eszembe, a múltkori Csernus, milyen volt?
--
the tide is turning

( styg v | 2008. 05. 07., sze – 07:00 )

Mindig is az volt a véleményem: mindenkinek csak annyit kell megtennie, amire lehetősége van. Nem kell megváltani a világot, nem kell keseregni a globális felmelegedéstől kezdve az iraki háborúig. Csak ahol te vagy, tedd meg azt, amit módodban áll.

Jó (néha) látni, hogy ezt más is így gondolja.

( gkaroly v | 2008. 05. 07., sze – 08:42 )

Ildikó!

Ahogy elolvastam ezt a blogbejegyzést, nagyon elgondolkodtam, és megérintett jószándékod, és egyáltalán, a hozzáállásod a fogyatékkal élők és hozzátartozóihoz. Mivel (tudod) én is mozgássérült vagyok, szüleimnek is sok-sok lemondással járt az élet, és bizony anyura is néztek már nem egyszer furcsán, mikor kijelentette, hogy Ő bizony dolgozni szeretne, de vagyok én, stb... Azzal, hogy Bettinek megadtad az esélyt az újrakezdéshez, illetve a folytatáshoz, az csak téged minősít, maximálisan pozitív értelemben. Örülök, hogy még vannak olyan igazán jó emberek is, mint Te.

Egy dolgot már én is tapasztaltam: Ha valakivel jót teszel, az előbb-utóbb "megtérül" (sicc!). Szerintem érted, mire gondolok.

Charlos
-- http://www.uvegcsont.hu -- / -- http://gkportal.uvegcsont.hu --
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán érdekes, az a szemnek láthatatlan. - by A Kisherceg

Kedves gkaroly!

Néha elgondolkodom hogy mire is jó az internet illetve mit hozott az életembe pozitivumot.

Többek között téged is. Nagyon jó hogy lehetőséget kaptam arra hogy általad láthatóvá váljék hogy mit is éreznek akik valami problémával születtek.
Írhattam volna hogy többek között Neked (is) köszönheti Betti azt hogy nálam dolgozik. Valahol így is van.
No persze nagyban dominált az is hogy gyerekkoromban is ismertem őt, tehát nem zsákba macska volt a karaktere.

Betti annyit mondott egyszer hogy amikor panaszkodik neki egy anyuka akinek egészséges gyerek született annak legszivesebben felajánlaná hogy 1 napra költözzön ki hozzájuk és élje át azt amit ők.

Azaz igazság, hogy sokkal több ember kellene, mint Te is vagy. Mert az, hogy valaki hogyan, és mennyire tudja tolerálni, a fogyatékkal élőket, az erősen felfogás kérdése (is). Egyre inkább tapasztalom azt, hogy akinek van a környezetében fogyatékkal élő, teljesen másként gondolkodni, mint egy olyan, akinek nincs. Ami engemet illet, úgy fogom fel, hogy bár az élet keserű, és nehéz, de minden nap 1 ajándék. S tudom, hogy Betti is így érzi.

S hogy én pozitívum lettem az életedben, arra most így nem is tudom, mit mondhatnék. A megtisztel az talán nem ide való, inkább örömmel tölt el, hogy így érzed.

Charlos
-- http://www.uvegcsont.hu -- / -- http://gkportal.uvegcsont.hu --
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán érdekes, az a szemnek láthatatlan. - by A Kisherceg

Megkérdeztem.
Péntekenként van az oviba náluk kutyaterápia. Labrador kutyusok vannak.
Figyi! tudod mi a kérdésem?
szerinted a kiképzett terápiás kutyák elkóborolnak a szomszédba?
BEttiéknek még a háza körül nincs kerítés ezért is nem mertek még kutyát venni.
ÉN valahogy úgy gondolnám hogy ezek a kutyák nem azok a kóborló kutyák bár nem tudom.
Rá tudnál erre kérdezni?

Teljesen mindegy milyen kiképzett egy kutya, ha nincs kerítés akkor így is úgy is arra fog sétálni amerre ő akar. Én jó pár éven keresztül mentőkutyáztam, háznál képeztem kutyákat, stb. de nem tudok olyan módszert amivel erre be lehetne tanítani a kutyát. Egyébként egy kutya a gyerek mellé akkor a legjobb ha sülve főve a gyerekkel van és nem csak akkor ha a szülők úgy gondolják. Egy kutya nagyban hozzá tud járulni a sérült gyerekek fejlődéséhez és szocializálódásához, bár erről nagyon sokat (köztük orvosok és védőnők sem így vélekednek). Ha valami kérdésed vagy kérésed van akkor írjatok levelet vagy hívjatok fel telefonon. Amiben tudok segítek.

És végül egy kis Ön imádat, bemásolom neked életem első saját kutyával végzett terápiás foglalkozásáról az élménybeszámolómat:
""Sziasztok!

Nos átestünk a tűzkeresztségen. Kicsit féltem ettől a mai délelőttől de a vártnál sokkal jobban sikerült! Közös megegyezésre és a gyerekek örömére folytatni fogjuk a dolgoz és rendszeresen fogunk terápiázni járni!

Nos akkor nézzük mit tettünk ma:

6:30 -kor keltünk, a reggeli cigaretta után Bukta szépítkezése következett majd pedig a szükséges cuccok összepakolása. Nem volt nálunk semmi, extra, csak a plédje, 2játéka, póráz, szájkosár, lábtörlő rongyok és nekem egy váltás cipő.
10:00-körül indultunk autóval útnak, sikeresen el is kavarodtunk egy kcsit aztán az iskolát felhívva telefonos segítséget kaptunk így már egyszerűbb volt a dolog!
10:35-re értünk oda a megbeszélt 10:00időpont helyett de ez a sikkes késés a helyismeret hiánya miatt hanyagolható.
Rövid ismerkedés után elkezdtük sorba végig járni a termeket a gyógypedagógusunk segítségével. Kb. a 3adik teremig jutotunk ahol már nagyobb gyerekek voltak itt már Bukta pihenhetett egy kicsit és nem kellet az állandóan őt simogató kezektől tartania. Aztán délkörül átmentünk a felső tagozatba (ha nevezhetem így) itt már teljesen nyugodtak voltak a gyerekek. Rövid rendezkedés után a gyógypedagógus kiépített nekünk egy kis akadály pályát a tesi teremben. Egy libikóka, egyhíd és egy bújós/ugrálós akadály került felállításra. A libikókán a szélességéből adódóan sajnos nem tudtunk átmenni (kb. 8centi széles volt), a hidat gyönyörűen vettük kétszer is. Az utolsó akadályon pedig igazából csak átudrani sikerült mert kúszáshoz túl alacsony volt ugráshoz viszont pont elég
Az akadály pálya után újabb csoportok jöttek simogatós terápiára, sokat játszottunk, kapott Bukta egy kipukkant focilabdát. Ugattunk fel személyeket, rengeteget integettünk.

A nap nagy teljesítménye az utolsó 30percben következett be! Az egyik gyerkőc (a betegségének a nevét nem tudom) mikor indultunk haza, odajött hozzánk lelült a kutya mellé majd érthetetlen szavakat mondott (illetve kettő kivételével lehetett érteni ez a "hülye" és a "malyom") majd egyszer csak elkezdett sírni Bukta felált odament hozzá a gyerkőc pedig megülelte és kb. 20pecen keresztül el sem tudtuk rángatni a kutya mellől. Azt hiszem ekkor voltam a legbüszkébb a kutyámra amióta megvan.

Végül 1órakkor jöttünk el, és megegyeztünk, hogy amikor tudunk jövünk. "

Várom a véleményeket az Állatterápiás topicban! Bukta mindenes kutya! Most már Terápiás kutya is! Egy menhelyes kutyából! "

-> http://www.jat.hu/ JAT.HU Tanácsadó és Szolgáltató Iroda <-