Méreteire jellemző, hogy valóban egy nagyobb ruhásszekrénnyi helyet foglalt el, működtetéséhez pedig egy kisebb szobát kellett biztosítani. Az egy tonnás súlya szintén lenyűgöző volt. Adattárolási képessége azonban a napjainkban már szinte elenyészőnek számító 5 megabájtot tett ki. Az 5 megabájt adat rögzítésére ötven darab, egyenként 60 centiméter átmérőjű mágnesezett vaslemezt használtak, amelyek percenként 1200 fordulattal működtek. A készülék olyan zajt csapott, hogy a kezelők kizárólag fülvédőben tudtak mellette dolgozni.
A merevlemezt havonta 10 000 márkáért lehetett kibérelni és 1961-ig gyártották. Maga az ötlet egyébként már az 1950-es évek elején megszületett, ám a gyakorlati megvalósítására egészen 1956 őszéig várni kellett. A háttértárolókat végül az IBM schönaichi (Németország) laboratóriumában alkották meg. Az egyes lemezeket egy porszívó-alkatrészekből épített vákuumos fordítóeszköz segítségével tudták egymáshoz illeszteni.
Az IBM adatai szerint a 350-es típusból végül összesen körülbelül 3000 darabot gyártottak. A problémát azonban nemcsak a bonyolult gyártás, a működés közben fellépő nagy zaj jelentette, hanem a 12 kilowattos fogyasztás is. Ennek ellenére a 350-es marad a mai merevlemezek nagyapja.
Forrás SG.hu
http://www.sg.hu/cikkek/47196/50_eves_a_merevlemez
- o_O blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 678 megtekintés