Common People

I wanna live like common people
I wanna do whatever common people do
Wanna sleep with common people
I wanna sleep with common people
Like you
Oh what else could I do
I said I'll, I'll see what I can do

I took her to a supermarket
I don't know why
But I had to start it somewhere
So it started there
I said pretend you've got no money
She just laughed and said
Oh you're so funny
I said; yeah
I can't see anyone else smiling in here
Are you sure?

You wanna live like common people
You wanna see whatever common people see
Wanna sleep with common people
You wanna sleep with common people
Like me
But she didn't understand
She just smiled and held my hand

Rent a flat above a shop
Cut your hair and get a job
Smoke some fags and play some pool
Pretend you never went to school
But still you'll never get it right
'Cause when you're laid in bed at night
Watching roaches climb the wall
If you called your dad he could stop it all, yeah

You'll never live like common people
You'll never do whatever common people do
You'll never fail like common people
You'll never watch your life slide out of view
And you dance and drink and screw
Because there's nothing else to do

Sing along with the common people
Sing along and it might just get you through
Laugh along with the common people
Laugh along even though they're really laughing at you
And the stupid things that you do
Because you think that poor is cool

(...)

-------

A blogbejegyzés apropója, hogy épp a pubból (ma este már a másodikból) jövök, és pont ez a szám következett a Spotify-on a listában, mikor hazaértem. És ez elgondolkoztatott...

Nehéz lesz ezt szavakba önteni (mert, ugye a pub-ból jövök. A másodikból...!). De mielőtt nekikezdenénk az egésznek...:

• Amennyire értem (kötelező szerénység letudva), a szöveg a második-/sokadik generációs "gazdagok" (középosztály+) egyes tagjairól szól. Nyilván, ha te magad jutottál el a nincstelenségből valahova, és/vagy nem jellemző rád a fentebbi attitűd, akkor rád ez nem vonatkozik (ld.: "She told me that her dad was loaded", "Because you think that poor is cool")

Aki nem ismerné: ez egy elég népszerű pub zene, amit általában zárás előtt fél-1-2 órával előbb tesznek be (mikor már mindenki elég ittas), és általában az egész pub elkezd együtt énekelni, és összekapaszkodva táncolni; egyszóval nagyon hangulatosak a hozzá kötődő emlékeim.

Másik kulturális háttér info: a pub a tradicionális söröző a UK-ben, de a (nagy)városokban bejöttek a bar-ok is. A pub ismérve (nagyvonalakban, és általánosságban), hogy régiesen néznek ki: a berendezés, és a törzsközönség is. És amikor azt mondom "régies", akkor nem arra gondolok, hogy a bútorzat '70-as évekbeli, meg a vendégek is... hanem arra, hogy a modern bar-hoz képest tradicionálisabb a hely, és a bár által vonzott középosztálybeli tábor helyett, valószínűleg munkásosztálybeliek látogatják inkább...

...és véletlenül én is pont a pub-ok lazaságát és közvetlenségét szeretem inkább (legalábbis itt, Manchesterben: ha lemegyek egy random pub-ba, biztos, hogy el tudok beszélgetni valakivel, ha akarok), mint a bárok üvöltő zenéjét, és a kommunikációra képtelenséget. Szóval én inkább pub-ba szeretek járni.

Ez magával hozza a fent említett számot, és azt is, amire végülis ki akartam térni ebben a blog bejegyzésben.

-------

Szeretem magam "átlagembernek" gondolni; majdhogynem a munkásosztály részének, hiszen én is eladom a lelkemet a vállalatnak, meg 8 óra munka, meg én vagyok a szellemi munkások gyártószalagos biorobotja, meg minden, és csak úgy hozta a sors, hogy én épp ebben a szakmában kötöttem ki, ami épp hiányszakma, és épp most sokkal többet fizet, de...

...ez nem teljesen igaz.

Ebbe most nem mennék bele, mert nem ez a lényeg. Hanem az, amit nemrégiben olvastam a helyi újságban. Dióhéjban: Manchester növekszik; gazdagabb lakóövezetek jönnek, szegényebb lakóövezetek mennek...

(A szóban forgó szegényebb övezet nincs messze tőlem, és nem; nem szívesen járnék arra este egyedül... de valószínüleg jó eséllyel (elképzelhetően?) semmi bajom nem lenne akkor se, ha éppenséggel arra járnék...)

A lentebb linkelt cikkből idézvén + a topic apropója:

"I fear we're going to be pushed out."

"The pubs were our social gathering places," she explained. "It was where we got to know new neighbours".

"We don't really get to meet the new people now. That's been the biggest change around here."

(https://www.manchestereveningnews.co.uk/news/greater-manchester-news/ar…)

Sok minden van még, amit ki lehetne fejteni (és szeretnék is, alkalomadtán)...

De a lényeg:

szerintem nagyon fontos, hogy a munkásosztály, és az értelmiség valahol tudjon vegyülni. Imádom a helyi pubom törzsközönségét, hiszen rendes(?), törvénytisztelő emberek , és szerintem ők is tisztelnek, sőt, kedvelnek engem...

De ehhez (többek közt) nyitottság, őszinteség, és alázat szükségeltetik...