A szikra

 ( Chain-Q | 2017. március 1., szerda - 3:15 )

A semmi közepén új dimenzió villant, majd irtózatos sebességgel tágulni kezdett. Mindent beragyogó plazmája gyorsan hűlt, majd anyaggá szilárdult. A fiatal idő kozmikus homokszemei lassan őrölni kezdtek, és egy új univerzum vette kezdetét.

Az anyag lassan örvénylett, majd fellobbantak az első csillagok, hogy aztán milliárdnyi társuk kövesse őket. Pislákoló fényükkel kozmikus tüzijáték szikráiként ragyogták be a sötétséget. A milliárdnyi csillag körül naprendszerek formálódtak, melyek körül a maradék por és gáz bolygókká állt össze, változatosabbnál változatosabb formában hordozva a kozmosz legnagyobb ígéretét.

Egy jelentéktelen csillag körül keringő porszemnyi bolygón valami másként alakult. Mire a fiatal univerzum viharai néhány milliárd év alatt lecsillapodtak, az új jövevény, az élet is felnőtt, bonyolult és változatos fajokkal hódítva meg először szülőotthonát a tengert, majd a szárazföldeket is. Viharos gyorsasággal fejlődött, mintha alig várná, hogy végre feltehesse magának a legnagyobb kérdést.

A fiatal főemlős a sötétben ült és az éjszakai eget bámulta, ahonnan közönyösen hunyorogtak rá vissza a távoli csillagok. "Egyedül? Vagy valaki, odafent?" formálta meg primitív agya először a kérdést, amely aztán gondolat-ősrobbanásként söpört végig a faján. A mindenség felfedezése utáni vágy, mint a lét új dimenziója. Ezernyi generációval később, civilizációt építő leszármazottai elérték a bolygójuk holdját, majd a szomszédos égitesteket is, hogy aztán szinte egy szempillantás alatt benépesítsék a galaxis csillaguk körüli szegletét. Tudósaik és filozófusaik, legjobb gondolkodóik próbálták magyarázni, honnan jött és merre tart az univerzum amiben élnek. Sok évezrednyi felhalmozott tudásuk azonban elveszett, amikor a végtelen idő végül eljárt a fajuk felett is.

Billiónyi év telt el. A csillagok és galaxisok generációi jöttek és múltak. Az univerzum egyre sötétebb és hidegebb lett, majd lassan, nagyon lassan ellobbant az utolsó, szívós, apró csillag is. Korábbi óriás testvéreinek sötét mementóiként a fekete lyukak még egy darabig uralták a teret, hogy aztán felfoghatatlanul lassan elpárologva átadják a helyüket az örökre táguló végtelen semminek.

---

A halomba hordott, szakadt téridő mellett két fényes alak ácsorgott. Az egyikük kezében kozmikus tűzkövek, amiket egymáshoz csapkodva próbált tüzet csiholni, hogy lángra lobbanthassa a halmot. A szikrák mint megannyi ősrobbanás hullottak a kezétől, hogy aztán vadul pörögve-forogva alig néhány pillanat alatt vesszenek a sötétségbe.

- Már megint nem gyullad meg ez a szar. Mondtam, hogy ne hagyd kint az esőben. - vetette oda a tűzköves a másiknak.
- Ááá gyere, hagyd a francba, majd holnap elégetjük. Különben is hétvége van. Inkább igyunk valamit. - javasolta amaz.
- Jó. - sóhajtotta az első válaszul - De most te fizetsz.

A tűzkövek közül kihulló utolsó szikra a téridőhalomra hullott. Ott pislákolt még egy darabig, azután lassan kialudt, és végleg elenyészett.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Az első Clarkos, a második Bradburys.

Nincs második, egy történet van. :) Amúgy nem ihlette meg semmi, csak volt ez az ötletem már régóta, és tegnap olyanom volt, hogy így "kijött". Gondoltam hogy sci-fi iróknak már eszébe jutott, de nem mindegy? Csak egy blogpost akart lenni, nem szépirodalom.

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-

úgy értettem első rész, második rész és dicséretnek szántam :) szép.

+1 :D (Néhány mondatot kerekíteni kellene és máris megvenném a novelláskötetet. ;) Hajrá! Tecc! )

Nekem nagyon tetszett :)

+1

Tetszik :)

Oh hello :)

Ha! Idaig nagyon szinvonalas. Ha a kovetkezo mondatban -persze csupa nagybetuvel- megszolalna a HALAL, elhinnem hogy eredeti Terry Pratchett.

Astfgl átkémlelt az örvénylő gázködökön. Legalább a jó helyen van. Pont az a lényeg a világ végében, hogy véletlenül sem mehetsz rajta túl.
Az utolsó néhány zsarátnok kialudt. Az idő és a tér némán összeütközött és összeomlott.
Astfgl köhintett. Olyan rettenetesen magányos érzés, amikor húszmillió fényévre vagy otthontól.
- Van itt valaki? - tudakolta.
IGEN.
A hang pont a füle mellett hangzott föl. Még a démonkirályok is megborzonghatnak.
- Úgy értem, rajtad kívül - mondta. - Láttál valakit?
IGEN.
- Kit?
MINDENKIT.
Astfgl fölsóhajtott. - Úgy értem, valakit mostanában.
EGY IDEJE MINDEN NYUGODT - felelte a Halál.
- A francba!
VALAKI MÁSRA SZÁMÍTOTTÁL?
- Azt hittem, esetleg itt lesz valaki, akit Széltolónak hívnak, de... - kezdte Astfgl.
A Halál szemgödre vörösen villant. A VARÁZSLÓ? - firtatta.
- Nem, dém... - Astfgl elhallgatott. Addig, ami több másodperc lett volna, ha még létezett volna idő, a rettentő gyanú állapotában lebegett.
- Ember? - hörögte.
EZ KISSÉ LIBERÁLIS ÉRTELMEZÉSE A SZÓNAK, DE NAGYJÁBÓL IGAZAD VAN.
- Hát, itt kárhozzak el... - kezdte Astfgl.
ÚGY TUDOM, MÁR MEGTÖRTÉNT.
A Démonkirály kinyújtotta reszkető kezét. Növekvő dühe elnyomta stílusérzékét; vörös selyemkesztyűi szétrepedtek, amikor a karmok kilökődtek.
És aztán, mivel sosem jó ötlet olyasvalaki fonák oldalára kerülni, akinek kaszája van, Astfgl elbúcsúzott: - Elnézést a háborgatásért - azzal eltűnt. Csak amikor úgy ítélte, már a Halál szerfölött éles fülének hallótávolságán kívül jár, csak akkor üvöltött föl dühében.
A semmi kigöngyölte végeláthatatlan hosszát a huzatos téren át az idők végezetén.
A Halál várakozott. Egy idő múlva csontujjai dobolni kezdtek kaszája nyelén.
Sötétség csobogott körülötte. Még csak végtelen sem létezett többé.
Megpróbált elfütyülni néhány népszerűtlen dallamfoszlányt a foga közt, ám a hangját egyszerűen elnyelte a semmi.
Vége az örökkének. Minden homok lepergett. Megfutották a nagy versenyt az entrópia és az energia között, és végül is az esélyes lett a győztes.
Talán ki kellene élesítenie a pengét újra?
Nem.
Nincs sok értelme, valójában.
Az abszolút semmi óriási zagyvalékai nyúltak el abba, amit a távolnak nevezhetnénk, ha még létezne a téridő vonatkoztatási rendszere, hogy értelmet adjon az olyan szavaknak, mint "távol".
Úgy tűnt, nincs már sok teendő.
TALÁN IDEJE, HOGY MÁRA BEFEJEZZEM A MUNKÁT, gondolta.
A Halál megfordult, hogy távozzon, de amint megtette, meghallotta a neszek leghalkabbikát. Az volt a hangnak, mint egyetlen foton a fénynek, oly gyönge és elhaló, hogy teljesen hallhatatlanul tűnt volna el egy működő világegyetem lármájában.
Egy parányi anyagdarab volt, amint a létbe csöppen.
A Halál odament érkezési helyéhez és figyelmesen megnézte.
Egy gemkapocs volt az [12].
Nos, kezdetnek megteszi.
Újabb pukkanás hallatszott, amely egy kis, fehér inggombot hagyott enyhén pörögve a vákuumban.
A Halálban kissé fölengedett a feszültség. Na persze, bele fog telni némi időbe. Lesz egy intermezzo, mielőtt ez az egész elég bonyolulttá válik gázködök, galaxisok, bolygók és kontinensek létrehozásához, nem is beszélve a parányi dugóhúzó alakú izékről ide-oda tekergőzve nyálkás tavakban és azon tűnődve, vajon ez az evolúció megéri-e az uszonyok meg lábak meg izék növesztésének fáradságát. Azonban egy megállíthatatlan trend kezdetét jelezte.
Más dolga sincs, mint hogy türelmes legyen, és ahhoz nagyon ért. Hamarosan lesznek élőlények, fejlődve, mint az őrült, szaladgálva és kacagva az új napfényben. Kifáradva. Megöregedve.
A Halál hátradőlt. Ő aztán várhat.
Akármikor lesz rá szükségük, ő ott lesz.

12. Sokan azt hiszik, hogy hidrogénmolekula kellett volna legyen, de ez ellentmond a megfigyelt tényeknek. Mindenki, aki lelt már egy mindaddig ismeretlen habverővel beékelt ártatlan konyhafiókra, tudja, hogy a nyers anyag ugyancsak fejlett formákat öltve ömlik folyamatosan az univerzumba, rendszerint hamutartókban, vázákban és kesztyűtartókban csöppen a létbe. Alakját a gyanakvás eloszlatásához választja, és közönséges megnyilvánulásai a gemkapcsok, a gombostűk az ingek csomagolásából, a központi fűtés radiátorainak apró kulcsai, az üveggolyók, a zsírkrétadarabok, a fűszeraprító eszközök rejtélyes alkatrészei és régi Kate Bush albumok. Hogy mért teszi ezt az anyag, nem világos, ám az egyértelmű, hogy Tervei vannak.

-Pratchett, Erik

--
A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess? - Wargames

" egy új univerzum vette kezdetét."
És ezzel eggyel növekedett a poliverzum számossága.

Jaj... De a pozitívum, hogy én legalább nem vagyok sorszámmal bejegyzett GoboLinux felhasználó. :P

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-

De ez az állításod nem mondja ki, hogy nem használod ;-)

... hát most lebuktam! (Nem.)

-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-