aspire e1-530

a procihűtő csak idább-odább pörög fel, az aktív használat során csak ritkán, míg jelentősebb (grafikai- és processzorigényes) terhelés esetén néha hallat magáról, nagyjából pár másodperces halk zümmögést kiadva magából.

az optikai meghajtó tálcájára mintha nem szántak volna megfelelő mennyiségű időt, mert ha koppanásig kihúzod, akkor is picit be kell bújtatni a lemezt a gépházba, hogy az egyébként pattanós karmokba a lemez illeszkedjen. a tálca külső szélén ráhagyással helyezték el a nagyjából 1 cm szélességű díszcsíkot, nyilván ennek a rovására került beljebb a lemez bölcsője.
az usb portok közül kettő jobb oldalt, míg egy (ez az usb3) a bal oldalon kapott helyet a hdmi mellett. ide pakolták az ethernet aljzatot is. említésre méltó, hogy itt nem kell hajtogatni füleket, mint az asus néhány hasonló kategóriás laptopjain, ennek a masinának megvan a normális magassága, az ethernet dugó akadék nélkül bedugható.
biztos ami ziher, egy vga aljzatot még idepakoltak.
jackdugó helyét is a bal sarkon kell keresni, ez ilyen kettő az egyben megoldás, de ez nálam nem lesz használatban, úgyhogy erről ennyit.

a procihűtés a bal oldalon, elég széles ugyan, de azért mindenkiben felmerül a kérdés, ha azon a részen a gép alján meg csak egy 2cm x 2cm méretű, vékonyan kivagdosott kis rácsot lát, milyen lehet a levegőáramlás. főleg, hogy a gép alján lévő gumipapucsok alig néhány milliméter magasra emelik a gépet az asztallaptól...

a masina felső műanyagháza szintén fényes, de szerintem nem arra a 37ezerszer újraöntött (elégetett), kopogós szirszar műanyagra emlékeztet, mint a lenovo szintén alsókategóriás laptopjain lévő... a billentyűzet nem a klasszikus alsó-acer megoldása. itt a műanyag ház kisség süllyesztett, minden gomb külön lyukban csücsül. hogy mennyire bírja a folyadékot, azt nem tudom, de bizonyára a süllyesztés miatt bőséggel megállhat rajta bármilyen rádöntött lötyi (emlékeztet a benzinkutaknál hasonló módon kivitelezett elfolyás-gátló placcra).
előnynek tartom, hogy a backspace, enter és a jobb oldalon lévő shift gombok nagyobbak, könnyű rátalálni sötétben is (tapasztalat).
a megszokott helyen található az fn gomb, melyet párosítva a nyílgombokkal szabályozható a fény- és hangerő, vagy a numpad felső sorában elhelyezett médiagombok (play/pause, stop, rew, fwd), vagy a funkciógombokra rajzolt wifi ki/be, sleep, képernyő ki/be touchpad ki/be, hang ki/be opció.
nekem még szokni kell a numerikus paddal ellátott billentyűzetet (laptopon), mivel ilyen nekem még nem volt. kicsit tartottam tőle, de úgy érzem, hamar megszokható.

sarkalatos pont: a touchpad.

szerintem pont megfelelően nagy méretű, bár alsó-asus és alsó-lenovo mutatott valamivel nagyobbat, igaz azok kevésbé voltak ennyire összehangolva a gép kinézetével. a toshiba alsóján pl ettől sokkal kisebb volt, viszont dekoratív sarkokat alakítottak hozzá.
maga a touch felület érdesített, ezzel viszont nagyot hibázott a gyártó, mert amíg nem kopik be, addig (akár kétujjas, akár egyujjas) görgetésnél ötletszerűen elszalad a több képernyőoldalnyi tartalom az éppen scrollozott irányba... ez részemről 1 minusz pont, teljesen felesleges érdesíteni, télen sem fog lecsúszni róla az ujjacskám.
az egérgomb (mind az egy) matt felületű, középen megtámasztva, finom nyomásra rövid úton érkezik a mikrokapcsolókhoz. ez tetszik, sokkal könnyebbnek érzem, mint az elmúlt pár év hasonló kategóriás termésén lévő gombokat.
itt jegyezném meg, hogy a lenovo alsóiban azt a hulladék megoldást láttam, amit kinyírsz pár hónap nyomkodás után, aminek eredménye a gomb besüllyedése. rontja az összképet, esetleg kényelmetlen lehet. azt nem mondom hogy ezzel nem fordulhat elő ilyen, de a rövid útnak köszönhetően, amit a gomb megtesz lefelé, bizonyára nem lesz annyira szembetűnő az az egy darab milliméter, ami esetleg kikopik.

kibontás után hosszú ideig kerestem az akkut, mert ami a kezembe akadt először, arról azt hittem, hogy egy szép ajándéktoll díszdobozban. aztán rájöttem, hogy azt nem szokták színes zacsiba csomagolni, így tehát nagyot néztem, mikor tudatosult bennem: ez a vékony rúd az akku. wtf?
ennek ellenére a gyártó jóslatai igazolódni látszanak: három és fél órát képes hajtani a gépet.

az elején lévő kártyaolvasó mellett kapott helyet négy darab led, melyekből kontrollálható a bekapcsolás, a lemezhasználat, a wifi és a töltés. so-so, optikai tuningnak felfogható. a billentyűzet felső sora fölött bal oldalra rakták a ki/be gombot, ez is kissé szokatlan, de rátalálni, végre nem süllyesztett vagy szintbe hozott megoldás.

a kíváncsiság megöl, hogy az alján lévő különajtó alatt, ami a kaszni brutálisabb bontása nélkül leszedhető, mi rejlik... ha csak a ramslot-ok, mint az asus-nál, akkor minusz öt pont, mert az acer már évek óta megengedi, hogy garanciavesztés nélkül cseréltess merevlemezt, csak annyit kért mindig, hogy bízd ezt a tevékenységet számítógép-szervizre.

a biosban opcióként használható/mellőzhető az uefi és secureboot, ha valaki erre rá van izgulva, lehet vele pöcsölni. egyébként rém egyszerű és fapados a menüje, nagyjából mint egy szuzuki műszerfala, de talán ez így van jól.

összképben nekem nem volt rossz bolt, marhára sokat filóztam először a toshibán, aztán a lenovón, mígnem összegyűlt annyi input, hogy maradtam acer-nél.
munkám alapvetően nem gépigényes feladatokból áll, az általános géphasználati cselekményeken túlmenően ssh ablakok tömkelegével van dolgom, phpmyadmin és hasonló történetekkel élem mindennapjaimat. hobbyproject jellegű bash/php kódolásom (vagy inkább csak annak tűnő szkriptelésem) pedig megint nem kíván túlsok teljesítményt a masinától, szóval nekem ez a kétmagos történet bejött, a masina minden tulajdonsága megfelelő választásnak bizonyult.

remélem sikerült valamelyest mérvadó információval szolgálni azoknak, akik hasonszőrű piszlicsáré feladatokra keresnek óccó, de használható gépet.