8 éve Linuxon...

A dátum, 2006 Március 09 (csütörtök). Ezen a napon láttam először Linux rendszert. Az iskolai rendszergaza épp reszelte az eDirectory-ra a gépírásversenyes dolgaimat, és láttam egy másik gépet, rajta valami fura rendszert. Ez a SuSe Linux 10 volt. Szóba került, hogy mi ez, miért ez van a gépén, és mért nem az amúgy ingyen kapott XP-je stb... Végig dumáltuk a maradék 2 órát.
Akkor még csak betárcsázós netem volt otthon, ami perc alapon számlázott, méghozzá jó sokat... Szóval kaptam tőle egy install lemezt.

Hazaérvén fel is tettem a gépre az XP mellé. Alapjáraton nem hiszek benne, de ez "Szerelem volt első látásra". Csak azt bánom az egészben, hogy nem előbb ismertem meg a kis SuSe-it... Néhány évig aktívan szolgált XP mellett a SuSe. Majd csere, akkor már OpenSUSE 11 került fel tisztán. Home szerver lett. és egy netbook lett XP-vel az állandó gépem, később ez cserélődött notebookra Windows 7-tel és OpenSUSE 11.2-vel, most pedig tisztán OpenSUSE 13-mal fut. (csak VBoxban van egy Win7-em)

Mai napig megvan az akkori gépem, amire felkerült az első Linuxom. Ugyan a funkciója ma már más, de még mindig az eredeti alap alkatrészeivel van felszerelve, és OpenSUSE 11.4 fut rajta. Hamarosan "nyugdíjba" vonul, és már csak dísz lesz, amit néha bekapcsolok nosztalgiázni, hallgatni ahogy a HDD kerreg (hogy hiányzik ez már így SSD-n), végig gondolni miken mentünk keresztül.

Ez alatt megismerkedtem számtalan olyan eszközzel, lehetőséggel, amivel egyébként nem találkoztam volna soha. Megtanultam forrásból programot telepíteni, és alapjaitól felépíteni egy kiszolgálót. Ennek következménye lett, hogy érdekelni kezdett a Webszerkesztés, és alapjáraton a programozás, hálózatos dolgok. Ebben képzeltem el a jövőmet. 16 évesen korrekt életcélja keveseknek van, én rátaláltam.

Az elmúlt néhány (3-4) évben eluralkodott rajtam a mély depresszió. Főként állás híján anyagi és családi gondok miatt. Az állás keresést a közben kialakult, úgynevezett agora fóbiám is jócskán nehezítette. Ennek következtében egy szűk rétegen kívül a társas kapcsolatok előtt valamennyire bezárult az ajtó. Gyakran 3-4 órás toporgás után tudtam kilépni az ajtón, hogy lemenjek boltba (ehhez ma már legrosszabb napomon is 10-20 perc elég). Egy telefon beszélgetés, sőt még egy saját szövegű E-Mail megírása is nehézségekbe ütközött, gyakran napokig tartott, hogy megtegyem, elküldjem. Pl. a HUP regisztrációs mailt is 3 napba telt elküldenem Trey-nek.
Végül eljutottam arra a szintre, hogy már csak egy vékony hajszál választott el attól, hogy egy nap pengét ragadjak, és... Csak az segített ki ebből, hogy minden alkalommal, mikor a Linux mélyére nyúltam, új és új dolgokat tanultam, és ha valamit megoldottam, sikerélményként könyvelhettem el. Ez egy cseppet felfele húzott minden alkalommal. Hisz "Ma is alkottam valamit".

Megfogadtam, hogy nincs HUP, mikor épp kitört rajtam a "szarazélet", de néha azért bekerült néhány poszt. Az okos puskás topicban a "pusztuljon az emberiség" posztom is egy ilyen pillanatomban született, aznap kaptam egy "köszönjük, hogy részt vett a mind 3 megbeszélésünkön, de nem tudjuk alkalmazni" levelet... (Végül is jobb mint a semmi.)

Azóta egy újabb sikert elértem, Novell eDirectory szerver, SUSE Linux Enterprise Server-en, Windows 7 klienssel. Ez a legrégebbi projektem amibe belekezdtem, mióta Linuxozom. és ez épp 8 évvel azután, hogy először Linux került kezeim közé. Igaz sokáig jegelt volt a téma, mert nem értettem miről is van tulajdonképpen szó, de meglett, összeraktam. és nem adom fel, soha!

Egy 8 éve "boldog" Linux nyaggató...

( karesz5613 | 2014. 03. 09., v – 08:52 )

LÁJK. (Vagy ami a hupon a lájk megfelelője...)

Gratulálok! Én kb 2000 környékén kezdtem el ismerkedni alap szinten, úgy emlékszem red hat volt. :)
Viszont a borús gondolataidra reflektálva, próbálj meg hetente legalább kétszer sportolni, ha van rá lehetőséged.
Illetve, ha megteheted, csináld azt amihez éppen kedved van. Ha délben fürödni van kedved, fürödjél....
A legjobb szer a komor gondolatok ellen, a folyamatos elfoglaltság!

üdv Kepe

Az a +1 szokott lenni.
Amúgy nem számolom, de én is több mint 10 éve Linuxon. Valami hatos vagy hetes suse futott a gépemen. Mondjuk azóta haragban vagyunk, de pont most fogok susét tölteni. Természetesen nem magamnak.
A többit is ismerem, a mélydepressziót a gépem csak csökkentette. Némi sporttal szinte meg is szűnt.
☼☆♫♪♫♪☆☼
AGA@
Fork portal és az egyik logóm :)

( gelei v | 2014. 03. 09., v – 12:21 )

Én a Corel Linuxszal találkoztam először, az kb. '99 vagy 2000 környéke lehetett? Nem is tudom pontosan. Majd miután a telepítője a kért dual-boot ellenére sikeresen ledarálta a Windowst a gépemről, további néhány évig a Linux közelébe sem mentem. :D

( notarget (nem ellenőrzött) | 2014. 03. 09., v – 12:40 )

+1

Én 2006 végén kezdtem el szórakozni a Mandrivával, de aztán visszatértem a Windowshoz, mert nem felelt meg az igényeimnek. (Főleg a kedvenc programjaimmal kapcsolatos kompatibilitás hiányzott, meg nem tudtam beállítani a hangot úgy, ahogy szerettem volna.) Tavalyra viszont változtak az igényeim a programokkal kapcsolatban is, és mivel azok közül a többség keresztplatformos (Firefox, Thunderbird, TeXStudio, Freeplane, LibreOffice, GoldenDict), meg a hangot is jobban be tudtam állítani, így könnyű volt véglegesen Linux Mint KDE-re váltani.

Ami a depressziót illeti, nekem is megvolt. Viszont rájöttem, hogy ha a gép előtt ülök, az csak egy egyfajta elmenekülés, a problémák attól még mindig megmaradnak. Nekem igazán a FasterEFT nevű önsegítő módszer segített, aminek köszönhetően teljesen elmúlt a depresszióm. Nem tudom, lehet-e itt reklámozni, szóval egyenlőre annyit róla, hogy ha rákeresel, vannak fent ingyenes videók a YouTube-on és van egy közösség is a Facebook-on „FasterEFT Magyarország” néven. Ha érdekel, privátban tudok segíteni, akár személyes közös foglalkozással is, ahol az általad kiválasztott problémákat tisztítjuk ki.

( dap | 2014. 03. 09., v – 13:16 )

Tyű, nosztalgia!

Én 18, RedHat Linux 4 CD mellékletről, borsodi falu, 1996. A családi háttér nem igazán volt rendezett, a tanulásnak nem nagyon volt kultúrája abban a közegben, de a Linuxra valamiért rákattantam. Először láttam oprendszer forráskódját, meg akartam érteni hogy működik. Egyetlen ismerősöm se értette miért csinálom, de volt BBS, majd lopott modemes internet éjszakánként (max 9600bps) 18h-tól, ahol megtaláltam a közegem. Persze 20-21h mire volt szabad slot és nem foglaltat jelzett. Chaten és fórumokban önkéntes helpdesk, mai szóval "networking", tanulás a Linuxról, keresés az offline felmerült problémákra, stb. Reggel 5.20-kor indulás busszal suliba a városba, többnyire mosott szarként beérkezés, eredményeken meglátszódás.

Utólag elnézve mindent egy lapra tettem fel, ráadásul nem is tudatosan, de bejött, networkingnek hála lett munkalehetőség, 21 évesen elköltöztem, semmilyen papírt nem kértek. Így is kellett 10 év, mire azt éreztem, hogy tényleg kiszabadultam abból a szellemi közegből és másképp kezdtem el gondolkozni a dolgokról.

Sajnos sok múlik a szerencsén - ha nem sikerül internetet lopni (account és vonal), ha nincs a 150ft-os éjszakai internet, ha nem találkozok a Linuxszal a CD mellékletelen, esélyes, hogy egész másképp alakulnak a dolgok. Néha elmélázok azon, hogy az esélyegyenlőség csak lózung, a valóság az, hogy legtöbb embernek sajnos predesztinálva van a sorsa.

Legyen szerencséd neked is!

( joachim | 2014. 03. 09., v – 14:23 )

http://www.youtube.com/watch?v=6kxSrPD__BA

How did I get from depressed to who I am today?
Ami valami olyasmit jelent az én fordításom szerint, hogy - hogyan lettem depressziósból azzá, aki ma vagyok?
Sajnos angolul mondja, de asszem a lényeg így is átjön.

Sok sikert! :)

( kisbetu v | 2014. 03. 09., v – 14:31 )

"Ez a SuSe Linux 10 volt."
Soha nem volt olyan.

( zeller | 2014. 03. 09., v – 18:01 )

SLS disztrib, (30+10 flopi (10 draabon volt a komplett X)), 0.93-as kernel, valamikor az 1993-'94 -es tanévben, a tanszék hallgatói laborjában egy (na jó, 2-3...) gépen fips-szel csaptam le egy pici helyet Linuxnak :)
Aztán egy SZÁMALK tanfolyamhoz már a teljes negyven flopis telepítést végigtoltam egy szerverre, és azon oktattam. Nagyjából húsz éve... (1996-ban végeztek a Információs rendszerprogramozó hallgatóim).

A floppy-s telepítés nekem hálisten kimaradt. Csak egy Win95-öt láttam floppys telepítővel. A 3.11 valamerre megvan mondjuk de már csak HDD-n az a pár lemezkép. DosBox alá lehet is telepíteni szépen ma is.

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64

( lajos22 | 2014. 03. 09., v – 18:23 )

Látom sokan elnosztalgiáztatok. Jó, hogy egy kis pingvines OS nem csak nekem változtatott az életemen.

Ami a depresszió kezelését illeti, arra megvannak a módszereim. Állandóan kitűzött célok, amire annak ellenére, hogy épp felkelni sincs kedvem, rákényszerítem magam. Végül, ha megcsináltam, akkor megvan a sikerélmény, picit javított a napomon. Azt teszem ami épp akkor jól esik. Pl. hajnal 4 kor akarok boltba menni, akkor megyek hajnal 4-kor.

Az egyik (egyben a legnagyobb) kitűzött célom az agorafóbia legyűrése. Ez egy folyamatos harc. Mondhatni háború, saját magammal.
3 éve volt, hogy abszolút nem léptem ki az ajtón hónapokig. Mára szinte minden nap kimozdulok. Sportolok, azaz bringázok 20-50 km-t, mikor értelmes idő van. és eljárok boltba. Szándékosan csak az az napra szükséges dolgokat veszem meg, hogy holnap is muszáj legyen menni. Segít valamennyit gyógyszerek nélkül megoldani, hogy rákényszerítem magam arra, hogy ezt-azt megtegyek.
Ehhez pedig jön még, hogy no alkohol, no cigi. A cigit egyik napról a másikra tettem le, egyszerűen nem volt kedvem venni, és nem vettem. Pedig 5 évig szívtam.

Pl. az előző témám, a Pripjaty-i utazás is ennek egy részeként született, sajnos jegelni kell a balhézás miatt a dolgot, de megfogom tenni. Egy csapat idegennel 15 órát utazni egy "veszélyes" helyre. A józan ész ellen szól, de segít leküzdeni ezt a szart. Nem mellesleg amúgy is megakarom nézni...

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64

A depresszió és a fóbiák jól gyógyíthatóak pszichoterápiával. Viszont ezt sajna nem támogatja a TB (Magyarországon), így csak magánrendelésként érhető el.

----
"Kb. egy hónapja elkezdtem írni egy Coelho-emulátort, ami kattintásra generál random Coelho-kompatibilis tartalmat."
Instant Coelho

Ez így nem igaz.
Mondjuk depresszióval nem tudom, lehet-e. Nekem azt mondták, mikor közöltem a dokival, hogy a "pánikbetegségként" kezelt bajomra nem akarok gyógyszert szedni, hogy három budapesti intézmény van, ahol TB alapon is foglalkoznak pszichoterápiával. Amit megegyeztem, az a Tündérhegy nevű hely, de van a SOTE klinikán is, meg valahol Dél-Budán, a Campona környékén is. Szépséghibája az egésznek, hogy tudtommal több hetes kórházi tartózkodással jár.

Bár a pszichoterápia az egyik, az orvostudomány által legelfogadottabb megoldás az ilyen esetekre, két fő probléma van vele:

  1. A terapeuta elvileg tudja, hogy mi a probléma oka, de azt viszont nem igazán, hogy gyökeresen hogyan lehet megszabadulni tőle mindenkinél.
  2. Azzal, hogy rendszeresen elbeszélgetsz vele a problémáidról, azzal „gyakorlod” azokat. Nem csak annyi, hogy te elmondod többször is, hogy mi történt ezelőtt, hanem ő is javaslatot tesz, hogy „ez biztos azért van, mert…”, te pedig agyalsz rajta egy csomót. Így egyre több idegpálya alakul ki az agyban, ami kapcsolódik a problémához, alátámasztva azt.

Ezzel szemben az a megoldás, amit fentebb említettem, olyan problémákat is segít megoldani, ahol a logikus elme nem tud mit kezdeni, mert érzelmi alapon működik. A hitrendszere szerint a problémák azért tűnnek valódinak, mert benne vagy egy hipnotikus transzban (ez teljesen természetes állapot – akkor is transzban vagy, ha mondjuk elkalandozol valamin, és „nem vagy 100%-ig a jelenben”). Mi annyit csinálunk, hogy belemész egy ilyen rossz transzba, vagyis egy adott problémára gondolsz és felerősíted a negatív érzelmeket, és megtörjük a transzot, visszahozva téged a jelenbe, ezt ismételgetve, amíg el nem múltak teljesen a negatív érzelmek. Így egyúttal átírjuk azt az agyban tárolt információt, ami alátámasztja a problémát, ami elsősorban emlékekből áll. Ezzel gyakorlatilag bármilyen lelki probléma megoldható, mindegy, hogy kiről van szó.

Mindez, amit leírtam, Robert G. Smith-től ered és szerintem biztosan új sokatok számára, de én tapasztalatból mondom, hogy működik, és szerintem van értelme.

Akkor én az elmúlt néhány napban egész napos transzban voltam. :D

...tudod, amikor másnap reggel ledöbbensz azon, hogy előző nap mit műveltél (programozás)...

Komolyra véve: tehát egy ilyen ki-be transzkapcsolgatást az ember önmaga is el tud végezni vagy kell hozzá egy 2nd fél?

-------------
"Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval birkózni a sárban - kis idő múlva rájössz: Ő ezt élvezi..."
Winben blogja

Van a depressziónak egy gyulladáselmélete is. Eszerint nagyon fontos tényezője a depressziónak a helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód. A gyógymód a kevés szénhidrát, több és egészségesebb zsír, és akár otthoni erőedzés.
Érdemes utánaolvasni ezeknek, és kipróbálni, hátha segít.

( winben | 2014. 03. 09., v – 23:26 )

Hát úgy látszik IT területen sok a lelkileg összezuhant ember...

Én 6-7 éve még zenész karriert építettem, zenész karrierről álmodtam..éltem az életem, partyarc voltam, talántalán errefelé ismert ember is, volt fél tucat barátnőm...de azóta aztán most meg itt vagyok az egyetem végén...

3-4 éves aktív programozói tapasztalattal, a szakma iránti töretlen lelkesedéssel és szerintem megfelelő szaktudással, úgy néz ki errefelé mégsincs olyan munkahely, ahol a gyakornoki munkát nem diákmunkaként br600 ft-ért gondolnák. A szociális kapcsolatokban egyre kilátástalanabbnak látom a helyzetet. A korosztályommal nem találom meg a hangot, akikkel meg igen azok meg már családosak gyerekkel és saját "kiépült" egzisztenciával.

És nekem is az egyetlen erőt az élethez a szakma/munka tud nyújtani. Hogy tegyek/alkossak valamit. Mert ha alkotok valamit akkor hagytam valamit a világban és volt értelme annak, hogy élek/éltem...

-------------
"Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval birkózni a sárban - kis idő múlva rájössz: Ő ezt élvezi..."
Winben blogja

A suliba ilyen voltam én is. Mindig a középpontban, volt hogy egyszerre 3-4 lányt fűztem egy időben, sőt, viszonylag könnyen is szereztem a jó jegyeket egy amúgy nehéz gimnáziumban. Mellette rengeteg szabadidős iskolai tevékenység. (lényeg, hogy ne otthon kelljen lenni)
A problémáim pedig nem az IT-s érdeklődésemből fakadnak. A régen is jelenlévő családi problémákra vezethetőek vissza. Sokat változott az elmúlt időszakban a helyzet, mert elkezdtem lezárni a családi kapcsolatokat. Mondhatni kisétáltam a családomból.

Túl sokat én se értek a korosztályomból, vagy a fiatalabbakból. Gondolok itt az állandó hülyére isszuk magunkat dolgokra.

"És nekem is az egyetlen erőt az élethez a szakma/munka tud nyújtani. Hogy tegyek/alkossak valamit. Mert ha alkotok valamit akkor hagytam valamit a világban és volt értelme annak, hogy élek/éltem..."
Ugyanez nálam is a helyzet.

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64

Néha elgondolkodok azon, hogy jobban jártam volna-e, ha két út közül nem ezt, hanem a zenét választom. Éppen ma utasítottak vissza megint egy gyakornoki pozícióból (immár 3. fail), de még mindig azt mondom, hogy ez csak egy átmeneti állapot - abban hiszek, hogy egy jól kereső munkahely és egy biztos megélhetés vár rám a jövőben.

Nem tudom, ha maradok zenésznek mire jutottam volna - a magyar viszonyokat tekintve nem sok esélyem lett volna. A bulikba épp annyira döglenék bele, mint az mostani ülőmunkába, monitorbámulásba, agymunkába és kávévedelésbe.

Nálam a problémák az akkori potenciális menyasszonyom félrelépése okán keletkeztek. Ő vót' a nagyszerelem', amit aztán az élettől kapott tasli szakított félbe...
Remélem azért a családi gondjaid idővel csakcsak enyhülnek. Azért mégiscsak az az origó kellene legyen. :/

-------------
"Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval birkózni a sárban - kis idő múlva rájössz: Ő ezt élvezi..."
Winben blogja

"Néha elgondolkodok azon, hogy jobban jártam volna-e, ha két út közül nem ezt, hanem a zenét választom"
Ha olyan majka féle hulladékot nyomtál, akkor tuti sikered lenne.

"Éppen ma utasítottak vissza megint egy gyakornoki pozícióból (immár 3. fail"
Engem már sokszor elküldtek a picsába, az annyira nem is zavar már, mint az mikor egy mukkot se szólnak, és hetekig várom, hogy hátha. Volt olyan hely, ahonnan 3 héttel később hívtak a 2. körös interjúra...

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64

Igen ezzel nincs is baj. Azzal van, hogy így viszonyul az ember a többihez is. 3 hétig vár, hogy "hátha" aztán akkor hallott utoljára a cégről, mikor kilépett az interjúról (vagy beküldte az önéletrajzot).

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64

És a leggázabb az egészben, hogy még egyetemista vagyok - kéne a gyakorlati lehetőség. Aztán elmegyek egy állásinterjúra és olyan dolgokat kérdezgetnek, amit egy friss végzős egyetemistától biztosan nem lehet elvárni, hogy tudja, mert tudom, hogy a csoporttársaim mit tudnak, meg én mit tudok.

Tehát nem arcoskodásból, de a dolgok régebb óta űzöm, aktívabban csinálom, mert érdekel - szerintem a 3-4 éves programozási tapasztalatom már eleve nem junior szint, mert azokra a kérdésekre, amiket általában kapok junior felvételizőként (úgy, hogy a teszt nem juniornak való) tudom a választ és helyt állok.
Egyetlen dolog, amire tudok gondolni az az - ami a tavalyi második felvételemnél sejtettem, majd egy ott dolgozó haver által nyilvánvalóvá is vált - ezeknek itt az egyetem, folyamatosan frissülő hallgatókkal: olyan lúzereket keresnek, akik hajlandók br600 ft-ért dolgozni, mert muszáj, mert kell a pénz és elég annyi is. Engem meg féléven keresztül tartottak a levegőben, azt kamuzták, hogy leállás van, meg nincs megüresedett pozíció (úgy, hogy közben állásajánlatokat tettek fel a fb oldalukra). Aztán mikor már jobban érdeklődtem haveron keresztül is, hogy mivan akkor behívtak mégegy (!) tesztre, amire rákamuzták, hogy valahány százalékos lett és ők nem kívánnak ezért alkalmazni.

Úgyhogy ez egy ördögi kör. Kezdőt komoly cég nem feltétlenül vesz fel, csak tapasztalattal rendelkezőt. A kezdő nem tud hol kezdeni, mert a kezdőkre specializálódott cégek csak kihasználnak és nem vesznek fel egy (még mindig röhej szintű bérigénnyel sem), mert úgyis fog jönni valaki, aki még kevesebbet kér.
Lassan nekem is kezd már ebből elegem lenni...

-------------
"Mérnökkel vitatkozni olyan, mint disznóval birkózni a sárban - kis idő múlva rájössz: Ő ezt élvezi..."
Winben blogja

Nem véletlenül nem írom be az önéletrajzomba, hogy pályakezdő vagyok (bár nem is tudom mi tartozik pályakezdő kategóriába, évek óta ugyanazt csinálom, amire egyes helyeken nem felelek meg). Rögtön 2x-3x annyit hívnak be. Igaz, hogy a tesztek 90%-a hót nem az adott pozícióról szól, de általában megtudom csinálni. Mégis miután megvolt a leellenőrzés, hogy merre melóztam eddig, valahogy hirtelen "nem volt megfelelő" a teszt...

A legszebb az volt, hogy egyszer kerestek egy cégtől, bementem, megvolt a teszt és az ellenőrzés, majd lepattintottak, hogy nem volt elég jó. Nem sokkal később ugyanabba a pozícióba behívtak megint. Megcsináltam megint a tesztet, újra lepattintottak. Ezek után harmadjára is meghirdették a pozíciót és kerestek megint. Ekkor elküldtem a picsába az illetőt a telefon végén. Most kíváncsi vagyok, mert negyedszer is felkerült a pozíció, keresnek-e vajon. Megint elküldeném a picsába a céget, vagy lazán 1 millát mondok bérigénynek.

--
Fontos! Ha berágok, nem feltétlen személyed ellen szól...
openSUSE 13.1 x86_64