Meggyőződésük

Ma két nő beszélgetettem egymással.... na jó hárman voltunk ... egymást erősítették a következő dologban.
Egyik hölgy nagyon szeretne kisbabát, gyermeket. A srác akivel kapcsolata van, nem túl ambíciózus srác. Inkább öntörvényűnek nevezném. 37 éves.
A nők meg vannak győződve arról hogyha megszületne a kisbaba akkor a srác megváltozna. Apává válása megával hozná a változását.
Véleményetek?

Hozzászólások

A srác a 37 éves? Mit csinál (mármint munka)?
A változás szerintem mindenféleképpen változást hoz, de hogy milyen mértékűt, fene se tudja. Ki kell próbálni :D

Erre igy, a korulmenyek ismerete nelkul valaszolni szinte nem is lehet. Valami valtozas biztos hogy lenne, jo esellyel a srac megorulne a hajnali ebresztesektol, es ez is egy valtozas.

Csunyan hangzik, de kimondom: aki csak ezert szeretne gyereket, az inkabb ne szuljon. Vagy akarjon gyereket azert, mert akar egy gyereket, vagy ne akarjon gyereket. A gyerek nem statusszimbolum, es nem pszichoterapia.

Raadasul egy ontorvenyu embernel... hat... maradjunk abban, hogy keteselyes a dolog.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

A nők meg vannak győződve arról hogyha megszületne a kisbaba akkor a srác megváltozna. Apává válása megával hozná a változását.

Így van. Ezért is neveli oly sok észkombájn egyedül a gyerekét.

No rainbow, no sugar

+1
Ellenpéldát tudok hozni máris: Összejöttek, srác eléggé kószálós volt. "Majd a gyerek otthon tartja" mondta a nagyi. Nem. Bírta egy hétig, aztán elkezdett kocsmázni (addig nem tette, leszámítva az eseti haveri sörözéseket), egyre gyakrabban ért haza ittasan, aztán jött az első pofon az asszonynak. Végül elváltak.
Inkább legyen közös megegyezés. Ha a fickó nem akarja, akkor a nő döntsön, melyik kell neki.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

"Ha a fickó nem akarja, akkor a nő döntsön, melyik kell neki."

Ja, ez kurva jo otlet, KIVEVE hogy a gyerek fejlodeset nem vetted szamitasba.

--------------------------
The OOM killer is like a surgeon that amputates the limb of a man to save his life: losing a limb is not a nice thing, but sometimes there is nothing better to do.

"Understanding the Linux Kernel" on page frame reclaiming

Csatlakozva a kétkedők táborához, szerintem is erősen kétesélyes a dolog.
Ha a hölgy abban gondolkodik, hogy "elfelejt" védekezni és kész tények elé állítja a srácot, gondolván, hogy ettől megváltozik... Szóval ha így képzeli, inkább beszéld le az ötletéről, mert csúnya vége lehet és még a srác életét is elcseszheti vele.

Ha egy pasi gyereket akar egy nőtől, akkor elveszi feleségül. Minden más esetben csak a lány fejében él az a kép amiről álmodik és nem a valóságban.

Ezt én ilyen határozottan nem merném kijelenteni. A gyermekvállaláshoz nem egy házassági szerződés a legfontosabb, hanem mindkét fél egyöntetű akarata ez irányba. A papír tökéletesen másodlagos.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

A papír tökéletesen másodlagos.

Izé... láttál már nőt közelről?
Ott ugyanis baromi komoly defektus van a csaj agyában, amelyiknek tényleg mindegy, hogy elveszik-e feleségül vagy sem. Az, hogy mit mond egy csaj e témában, abszolut másodlagos, azt sem lehet elhinni nekik ha éppen igazat mondanak.

Azert, mert te nem erted a noket, meg nem kellene altalanositani. De ebbe itt es most nem szeretnek belemenni, vegyuk ugy, hogy nem mondtal semmit.

Szerintem pont a par tagjainak az akarata szamit. A papir legfeljebb megpecsetelheti a szandekot, de egy nyamvadt A4-es papir nem fog ket embert osszekotni. Na, jo, ha csikokra vagjak, es kotelet fonnak belole, esetleg. De maskeppen aligha.

Ha ket ember szereti egymast, akkor az papir nelkul is szerelem, meg papirral is az. Ha ket ember nem szereti egymast, azt a papir se fogja szerelemme konvertalni.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

A házasság nem csak egy nyamvadt A4-es papír. Szégyen, nem szégyen, férfi létemre én is házasság-párti vagyok, és sok mindent nem értek a nőkben, de a házasság utáni "vágyat" megértem.

Objektíven nem lesz tőle semmi változás, igaz. Nem lesz több pénz, nagyobb ház, nem fogják egymást jobban szeretni (utálni) a felek.
Viszont gondolj bele: milyen házban laknál? Egy lepukkant, csúnya színűre festett, stb., vagy pedig egy jól karbantartott, szép színűre festettben? Objektíven itt sincs semmi különbség, ráadásul, mikor benn vagy, akkor a csúnya külsőt amúgy sem látod, mégis szerintem mindenki ugyanazt választaná.

Meg a legfontosabb: a házastárs (férj, feleség) sokkal "szebben" hangzik, mint a (bejegyzett) élettárs :)

A legtobben amugy is ugy utalnak manapsag a hazastarsukra, hogy "a parom", szoval ott igazan mindegy a papir lete avagy nem lete.

Nyilvan nem szeretnem azt mondani, hogy a hazassag rossz avagy szuksegtelen, csak azt probalom sugallni, hogy legfeljebb tarsadalmi elvaras lehet a hazassag ket szerelmes kozott, semmint kotelezo.

Oszinten szolva egyebkent en egy foldszintes kis hazikoban laknek olyan helyen, ahol a homerseklet mindig 16 es 26 fok koze esik, es kozel van a bolt. Minden mas mellekes szamomra. Persze, en igenytelen vagyok.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

Nálam nem (csak) társadalmi elvárás. Persze nyilván társadalmi eredetű maga a házasság intézménye.

Szerencsére egy normális családban nőttem fel, rokonok családjai is normálisak.
Amikor szüleimmel mentünk valami olyan helyre, ahol egyikőjüket nem ismerték, a hivatkozás mindig úgy volt, hogy a "nejem", a "feleségem", a "férjem" (persze mindegyik a megfelelő személytől :) ), olyat sose hallottam tőlük, hogy a "párom". A páromat szeretném én is a feleségemnek vagy nejemnek "nevezni", nem pedig "csak" páromnak.

Ez tipikusan az ahány ház, annyi szívás esete :)

ha megszületne a kisbaba akkor a srác megváltozna. Apává válása megával hozná a változását.

felejtos

en eleve nem vallalnek be gyereket attol, akit mar elore alkalmatlannak tartok a taszkra...

Diktatorok kezikonyve

De igen, csak a példában épp a hím... (majdnem azt írtam, hogy a hímtag :D) szóval a hímnemű tag az, aki alkalmatlannak tűnik és olyan volt, mintha a hölgyemény helyébe képzelted volna magad.
Azt meg férfi ésszel... Lassan húsz év alatt rájöttem, hogy esélytelen megérteni azt, amit női logikának hívnak. ;)

`...a hímnemű tag az, aki alkalmatlannak tűnik...´
Mitől tűnne alkalmatlannak? Mert nem akar gyereket?
A mi esetünk a párommal egyébként nagyon hasonló (10 éve jól megvagyunk), ő akar gyereket én meg nem.
És nem azért mert alkalmatlannak tartom magam a gyereknevelésre, hanem egyszerűen csak nem szeretném felforgatni a környezetem.
Szép nyugodt életem van, amibe egyáltalán nem hiányzik a gyereksírás, a pelenkázás, a zsírkrétarajzos falak, meg az összes többi bosszúság...

--------------
“If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”

Szerintem egyre többen vannak akik felvállalják főleg férfiak hogy köszönik de ők jól elvannak így. Nincs szükségük gyermekre.
Luther kedves, érthető is. én megértelek.

De feltételezem, te is megérted párodat és nem csodálkozol ez azon ha mondjuk elhagy. Hisz eltérnek a jövőről alkotott elképzeléseitek.

Lehet, hogy a történeted (negatív) hőse is pusztán csak élni szeretne és egyelőre nem vágyik többre az élettől...
///////
Igen, egy ilyen összeegyeztethetetlen jövőképben erre lehet is számítani.
--------------
“If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”

Gondolom azért mert ezen az egy ponton kívül megfelelek neki és ő is megfelel nekem.
Tudom, hogy ez egy sarkalatos kérdés egy nő életében, de nem érzem, hogy szükségem lenne az életem felforgatására.

--------------
“If there were no hell, we would be like the animals. No hell, no dignity.”

,,Gondolom azért mert ezen az egy ponton kívül megfelelek neki és ő is megfelel nekem."

Eddig rendben is van. De nem ő lesz a hibás ha szembe jön vele valaki aki ugyanúgy megfelel neki, de még gyereket is szeretne.

Olyan sok férfi van, nehéz elhinni, hogy ne találna kompromisszummenteset magának.

Van egy ilyen mondas hogy jobban megbanod amit nem teszel meg mint amit igen...

--------------------------
The OOM killer is like a surgeon that amputates the limb of a man to save his life: losing a limb is not a nice thing, but sometimes there is nothing better to do.

"Understanding the Linux Kernel" on page frame reclaiming

A fene tudja. Neha pont a kellemetlen valtozasok hoznak pozitiv dolgokat. Raadasul a gyerekvallalas nem kizarolagosan bosszusag, sok orom is jar vele. Nem akarlak rabeszelni, de az semmikepp se jo, ha csak az egyik oldalrol vizsgalod a kerdest, objektiv eredmenyt kapni nem fogsz.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

Vagyis nincs. (Btw nem azt kérdeztem fel tudsz-e tenni 2 további kérdést.)

A gyerek tenyleg csak bajjal jar?

A kutya/macskatartás se csak rózsaszín álom és simogatás amit a reklámokban látsz.

Hanem oltás, almozás, kajáltatás, nevelés, szobatisztáztatás(vagy ennek kinti variációi) meg oltás, almozás, gyógyszerek, meg kajáltatás, meg miskároltatás, meg ápolás, meg kajáltatás, meg sétázás/nevelés és simogatás nap mint nap, óráról órára ha tetszik, ha nem. Ha jól csinálod egyre kevesebb gond lesz, de attól még ugyanúgy beeshetnek betegségek, balesetek, váratlan helyzetek amitől majd szénné parázhatod magad ha akarod, ha nem.

Ilyesmi a gyerekvállalás is csak mindez hatványozottan, ráadásul itt nem feltétlen fajtagyőztes szülőktől származó egyedeket kell a szárnyad alá venni, hanem azokkal a problémáktól fog az esetek nagy részében szenvedni amitől te is a párod is és esetleg a családokban lappangó egyéb rokonok is rendelkeznek. Persze vannak jó tulajdonságok is, de ha mindketten szemüvegesek vagytok akkor a gyereketek is az lesz és így tovább a genetika megannyi aljas és apró meglepésével amire NEM LEHET felkészülni - ráadásul vannak kinövős és lappangó korszakok- , és itt még mindig csak a tervezésről beszélünk nem pedig arról a kilenc hónapról amit majd MINDKETTŐTÖKNEK végig kell csinálni - plusz arról az X (hó)napnyi időszakról sem amit a próbálkozásokkal fogtok eltölteni, mert ez sem röcre megy mint a filmekben - valamint az utána lévő egy-másfél évnyi geci nehéz időszakról sem amit nem lehet megúszni.

És ha ezzel meg is vagytok, akkor a szarvakaráson, oltásokon kívül még nem sok minden történt az igazi nevelés, gondoskodás csak ezután fog kezdődni, járás, beszéd, szobatisztaság olyan könnyűnek tűnik a filmeken csak éppen az a napi 50 biliztetés valahogy nem kívánkozik képernyőre. Nagyon viccesnek tartom a homoszexuálisok gyerekvállalási igényét - gyereket a gyerekboltból of course -, érdekes módon egy olyat sem hallok aki azt is bevállalná, hogy sérült, beteg gyereket is felnevelne csak legyen neki, míg ha neked jut ez a sors akkor a legtöbb amit tehetsz, hogy még vastagabb páncélt növesztesz és a napi fohászok számát megtízszerezed. Félreértések elkerülése miatt: nem vagyok ilyen helyzetben, nem ezért írok erről.

Anno volt egy film, ha jól emlékszem ilyen sérült(depis?) embereket próbáltak visszahozni az életbe, ott mondták nekik:

- először tartson valamilyen növényt, utána mondjuk egy halat akváriumban, ha ezek még mindig élnek 1-2 év után akkor meglehet próbálkozni kutyával, macskával és ha ezek is mennek éveken át akkor lehet gondolkodni egy gyerekről is. Addig inkább legyen depis.

No rainbow, no sugar

Tiszta hülye vagyok.
Van egy kutyánk, és örülök, hogy van. Sőt, ráadásul nem is fajtagyőztes szülőktől származik (egy sima, egyszeri keverék), és képzeld, a bolhacsípésre allergiás is. Szemüvege még nincs :) Minden évben oltatni kell, chip is kellett neki, kaját is venni kell neki, a legyilkolt macskatetemeket nekünk (vagyis inkább nekem) kell utána eltakarítani, de valami érthetetlen, teljesen logikátlan okból örülök a kutyának.
Vagy lehet, hogy nem is hülye vagyok, hanem csak egyszerűen mazochista?

>kaját is venni kell neki, a legyilkolt macskatetemeket nekünk (vagyis inkább nekem) kell utána eltakarítani
>de valami érthetetlen, teljesen logikátlan okból örülök a kutyának.
>vagy lehet, hogy nem is hülye vagyok, hanem csak egyszerűen mazochista?

Hol írtam, hogy elmebetegnek nem tartanak állatot?

No rainbow, no sugar

Egy különbség van: mi van, ha mindkét szülő elveszíti a megélhetését és ott állnak x darab kiskorúval?
Egy kutyát, macskát, ha nehéz szívvel is, de bead az ember egy menhelyre. Na de egy gyereket vagy pláne többet...
(jó, én születésem óta pesszimistán nézem a világot)

1. A szülőknek általában vannak szülei (a "kiskorú" nagyszülei) vagy egyéb barátok/rokonok, akik valamiben tudnak segíteni.
2. Általában a megélhetés (gondolom, a munkára gondoltál) elvesztése nem feltétlen jelent azonnali halált.
3. Vannak "népcsoportok", ahol ez egyáltalán nem jelent gondot (még akkor se, ha az "x darab kiskorú"-ban az x-et római számnak gondoltad :) ).
4. Az emberrel mindig csak rossz dolgok történhetnek?
5. Nagy szerencséd, hogy szüleid nem így gondolkodtak, mert különben te se lehetnél ;)

És akkor fel se menjek a hegyre?

Ennyi erővel ki se menjek az utcára, de ha mégis, akkor tudatosítsam magamban, hogy bármikor elüthetnek, a biciklimből bármikor kicsúszhat a kerék, és orra esek, stb. Ne menjek tengerpartra, mert a szemembe kerülő sós víz kimarja a szememet, a napon leéghetek, ami a rossz nyelvek szerint a bőrrákot előidézheti, stb.
Sőt, maga a munkám (tanár) is veszélyes, hiszen bármikor bejöhetnek a szülők és szétverhetik az okos kis buksimat.

Rossz lehet úgy élni, hogy állandóan a rosszat várja az ember és ez határozza meg minden cselekedetét.

1. Akkor én rossz családban nőttem fel, mert apám halála után én támogattam anyámat míg volt munkám.
2. Megélhetés elvesztése alatt értem, hogy már nincs tartalék és nincs honnan pénzt szerezni. Ez manapság könnyen megy. :(
3. Volna mit eltanulni tőlük - bár ez saját tapasztalat, nem népcsoport, hanem embercsoport függő.
4. Nem. De én úgy vagyok mindennel, hogy inkább kerüljek ki a végén boldogan belőle, hogy nem történt semmi rossz, minthogy nem vagyok felkészülve a bajokra. (így sem vagyok, de legalább a hit megvan, hogy valamennyire mégis :D)
5. A szüleimnek még nem volt ilyen gondjuk, amikor én születtem, mert az még jóval a gengszterváltás előtt volt, nem volt olyan mértékű (mérhetetlen) lét- és jogbizonytalanság, mint manapság.

1. Bocsánat, nem tudtam. Viszont édesanyádnak ezzel örömet szereztél, hogy tudtad támogatni a bajban. Ha nem lettél volna, ki támogatta volna Őt?
2,4-5. Kockáztatni kell. Aki mer, az nyer ( => aki merít, az nyerít). Semmi nincs, aminek nincs kockázata vagy rossz oldala.

3. Ebben egyetértek (de viszonylag kevés dologra mondanám, hogy el kéne tanulni).
Keresem azt a képet, de egyszerűen nem találom, ami arról szól, hogy az "értelmiség" miért nem "szaporodik": majd ha meglesz a diploma, lesz gyerek. Majd ha lesz biztos állásom, majd lesz gyerek. Majd ha elvégzem még ezt a továbbképzést, stb... és ott állnak 40 évesen, és már szinte lekéstek a gyerekről.

Gyakran ismételgetem: éltem másfél évig összezárva cigánnyal-nem cigánnyal. Tény: a cigányok 90%-a iszonyatosan sötét, erőszakos tahó volt. Másik tény: ugyanez elmondható volt a nem cigányokról is.
Azóta senki sem tud meggyőzni, hogy a származásnak, bőrszínnek bármi köze lenne az egyebekhez.

Azért ebben szerintem van néhány tévedés:
* Az örökletes bajaink többségét megfelelő életmóddal a gyerekeink jó eséllyel elkerülhetik. Plusz minden egészségügyi kellemetlenség egyre kevesebb gondot fog okozni a technikai fejlődéssel. Ráadásul azzal, hogy van gyerekünk azért bizonyítottunk egy alapszintű életképességet.
* Az, hogy valaki nem képes egy növényt nevelni, nem jelenti azt, hogy alkalmatlan szülőnek. Ugyanis a növény nevelése nem valódi felelősség, hiszen ha elpusztul, akkor sincs semmi. Plusz a nőknél például szüléskor komoly viselkedésváltozás következik be hormonális alapon, ami a gondoskodás irányába tereli őket. Tehát a gyerek előtti viselkedése nem biztos, hogy jelzi a gyerek utánit.

> Az örökletes bajaink többségét megfelelő életmóddal a gyerekeink jó eséllyel elkerülhetik.

Érdekes módon az állattenyésztésnél nem hisznek ebben, de nem csak ők. Például miért is emelkedik a cukorbetegek és a szemüvegesek száma? Életmód mi?

> Ráadásul azzal, hogy van gyerekünk azért bizonyítottunk egy alapszintű életképességet.

Francokat. Azzal max. azt lehet bizonyítani, hogy képes vagy szaporodni.

> Az, hogy valaki nem képes egy növényt nevelni, nem jelenti azt, hogy alkalmatlan szülőnek.
> Ugyanis a növény nevelése nem valódi felelősség, hiszen ha elpusztul, akkor sincs semmi.

Alkalmatlan szülőként ugyanezt meglehet csinálni egy gyerekkel is. De mennyit is kér egy növény? Napot, vizet nagy ritkán egy átültetést, és még ennyi se megy.

> Tehát a gyerek előtti viselkedése nem biztos, hogy jelzi a gyerek utánit.
Tehát Laura (20+) aki kicsit nyafka és minden este elszopogat egy fél üveg Baileyst bánatában mert állandóan kiszáradnak a növényei, tavaly megőrült a macskája és már a negyedik aranyhal generációt algásítja el hallatlan(haha) nyugalommal valamint lazán veszi ha a palotapincsije a konyhaasztalra szarik szóval Laurában azért megvan az az Isten adta kraft***, hogy bevállaljon egy gyereket és példás családanyaként leélje veled az életét csak úgy, mert neki gyereke született és hátha megváltozik.

***Laurának irtó nagy didkói vannak és ez mint köztudott az anyaságra utal a többi majd jön magától úgyis.

No rainbow, no sugar

> Érdekes módon az állattenyésztésnél nem hisznek ebben, de nem csak ők.
Állattenyésztésnél nem az állat hosszú távú egészsége a lényeg, hanem hogy minél gyorsabban nőjön (vagy minél több tejet adjon). Ha a levágása után már cukorbeteg lenne a disznó, az senkit nem érdekel. A tenyésztők tehát más dimenzióban gondolkodnak.

> Például miért is emelkedik a cukorbetegek és a szemüvegesek száma? Életmód mi?
Gondolom csak az I-es típusú cukorbetegekről szólsz. Az inzulinpótlás előtt az I-es típusú cukorbetegek többnyire nem élték meg a felnőttkort, tehát nagyon erős szelekciós nyomás volt (lett volna) az erre hajlamosító gének kiszelektálására. Az a tény, hogy megmaradt ez a gén azt mutatja, hogy csak hajlamosít a betegségre, de kell még hozzá a helytelen életmód is, hogy előjöjjön. Ami életmód hatás a legújabb generáció alatt lett a legerősebb. Elég sokminden változott az emberek életében ahhoz, hogy bőven lehessen találgatni, hogy mi lehet a ludas :-).

De azért az elméleted szerint tegyük fel, hogy recesszíven fenn tudott maradni a cukorbetegség gén, ami determinisztikusan betegséget okoz. A szelekciós nyomás eltűnésével annyi változott, hogy a homozigóta recesszívek (tehát szerinted determinisztikusan cukorbetegek) is szaporodnak és ezért lett most több cukorbeteg. Ezzel a probléma csak annyi, hogy a cukorbeteg gyerekek elenyésző részének cukorbeteg a szülője. Tehát a statisztika sokkal több cukorbeteg gyereket mutat, mint amennyit a szelekciós nyomás megszűnése indokolna. Ezért szinte biztos, hogy az esetek jelentős részében a betegséget az életmód váltja ki. A genetika csak hajlamosít.

A szemüvegesekre nem ismerem a statisztikát. De abból kiindulva, hogy a régebbi korokban a rossz szeműek nem voltak életképesek, eléggé valószínűtlennek tűnik, hogy a rossz-szem gén nagyon el tudott volna terjedni. Szintén kis-számban és recesszíven lehetne csak jelen a génállományban! Tehát a fenti okoskodás analógja itt is érvényes lehet. De ha mégsem, az sem zavar. Szemüveggel nem annyira rossz élni. Nekem legalábbis határozottan jobbnak tűnik, mint egyáltalán nem élni 8-).

Plusz érdemes még annyit megfontolni, hogy ha egy génváltozat a szaporodásra nézve indifferens, akkor sem terjedni, sem ritkulni nem fog, átlagosan az előfordulása állandó marad. Tehát a szelekciós nyomás megszűnésétől nem lesz több cukorbeteg, csak maximum ugyanannyi. (A szelekciós nyomásból az is következik, hogy a cukorbetegségre hajlamosító gén - mivel fennmaradt elég nagy számban - más szempontból akár előnyt is jelenthetett az emberi evolúció során.)

A fenti okoskodásokban csak a rekombinációt vettem figyelembe, a mutációt nem. De a mutáció ennél még sokkal lassabb hatás, ennyi idő alatt statisztikailag nem kimutatható változást okozna csak.

> Azzal max. azt lehet bizonyítani, hogy képes vagy szaporodni.

Pontosan ez az életképesség definíciója. Azzal persze egyetértek, hogy a mai társadalomban ezt könnyebb elérni, mint mondjuk 30000 évvel ezelőtt :-).

> Tehát Laura (20+)...

Laurát én sem venném feleségül :-). De azért vannak átmenetek is. Én csak annyit állítottam, hogy a nők viselkedése megváltozik a gyerekszüléstől. Beindul a gondoskodás-ösztön, és a gyerekkel fognak foglalkozni. Nem döntés, meg jólneveltség kérdése, hanem a hormonok irányítják. Ezt az apák sokszor zokon is veszik. Nyilván csak annál működik ez az ösztön, aki valamennyire azért egészséges. Aki alkoholista az nem egészséges.

>Én csak annyit állítottam, hogy a nők viselkedése megváltozik a gyerekszüléstől. Beindul a gondoskodás-ösztön, és a gyerekkel fognak foglalkozni.

Amit te mindenképpen pozitívnak sorolsz be a hormonoknak köszönhetően, holott van olyan, hogy szülés utáni depresszió - ami legalább minden 10. nőt érint - vagy súlyosabb esetekben különböző pánikbetegségek, enyhébb esetekben és nagyob gyakorisággal pedig különböző hangulati zavarok.

Érdekelne, hogy van-e gyereked vagy hrgy84-hez hasonlóan csak véleményed? :)

No rainbow, no sugar

Nincs gyerekem még. Egyelőre figyelek és tanulok. Neked van?

> Amit te mindenképpen pozitívnak sorolsz be a hormonoknak köszönhetően, holott van olyan, hogy szülés utáni depresszió - ami legalább minden 10. nőt érint - vagy súlyosabb esetekben különböző pánikbetegségek, enyhébb esetekben és nagyob gyakorisággal pedig különböző hangulati zavarok.

Ezekre is van elmélet, ami szerint hiánybetegségek okozzák. A hiánybetegségeket pedig a helytelen életmód, amihez hozzáadódik a terhesség és szoptatás alatti megnövekedett tápanyagigény.

Hol mondtam ilyet, hogy nincs?

Egyébként ez nem negatív gondolkozás, hanem reális. Ha jól akarod csinálni lesz tengernyi gondolkodni-, aggódnivalód valamint kurva sokat kell tenni érte (folyamatosan), háttérbe szorítani annyi dolgot amit el sem tudsz képzelni (még). Ehhez erős psziché kell (már az elején), minél objektívabb gondolkodással - valamint sok szeretet, és nem pedig az hogy egy baszatlan nő így próbáljon magának több figyelmet kizsarolni és ezzel aztán 3 ember életét tönkretéve(lásd témaindító poszt) amit egyébként mint a példa is mutatja a hrgy84 féle „Miért is ne lehet, hogy jó dolog fog kisülni még ebből” szakértőkkel meg is lehet majd tenni.

No rainbow, no sugar

Hol mondtam ilyet, hogy nincs?

Sehol. Mindenhol csak azt hangoztatod, hogy milyen árnyoldalai vannak. Már-már az is kivehető, hogy aki gyereket vállal, az nem normális, de legalábbis "elmebeteg" (hogy a te kifejezésed használjam). Valahogy az az érzésem, hogy a gyereke(i)dben semmi örömöd nincs, mintha kudarcot vallottál volna, és a keserűség süt belőled. Amikor erre hrgy84 rákérdezett (mármint hogy tényleg csak baj van-e a gyerekkel), eléggé kitértél (gy.k. nem válaszoltál a kérdésre, értelmileg nyomorék barátom).

Ha nem tudnám, hogy konkrétan miről is beszélünk, a hozzászólásaid alapján sose vállalnék gyereket, annyira jó anti-reklámot csinálsz a gyerekek-nevelésnek. Vagy valaki ezért fizet neked, hogy a huposok ne szaporodjanak? :)

> Valahogy az az érzésem, hogy a gyereke(i)dben semmi örömöd nincs, mintha kudarcot vallottál volna, és a keserűség süt belőled.

Wishful thinking.

> eléggé kitértél (gy.k. nem válaszoltál a kérdésre, értelmileg nyomorék barátom.

Te továbbra is annak tűnsz igen. (Btw nem vagyok a barátod.)

> Vagy valaki ezért fizet neked, hogy a huposok ne szaporodjanak?

Esetedben nagy reményeket fűzök a dologhoz, bár ez a spontán és intim barátozás megnyugtatott afelől, hogy tőlem független okok fognak állni ennek hátterében.

No rainbow, no sugar

"értelmileg nyomorék barátom"
Ezt legyszi hanyagoljuk. Annyit nem er sem a vita, sem a meg nem adott valasz, hogy erre a szintre lemenjunk. Tomsolo-t a blogja es itteni egyeb aktivitasai alapjan egyebkent ertelmes embernek ismertem meg, nem szolgalt ra a jelzore.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

Én viszont rászolgáltam az értelmileg nyomorék és elmebeteg jelzőkre, kvázi-buzira meg főleg.
Biztos értelmes ember tomsolo, de a velem szemben mutatott stílusa kicsit bicskanyitogató.
De tudod, mit? Inkább rajtam élje ki minden (elfojtott) dühét, mint a gyerekén/gyerekein. Tanár vagyok (még akkor is, ha ezért lenéz), bírom az ilyet :)

Nem értem mire fel ez a nagy sírás, mikor saját magad is elismerted, hogy értelmileg nyomorék vagy (sőt), valamint kifejezetten örültél, hogy elmebetegnek tarthatnak(amire szintén adtál okot, ugye-ugye).

Egyébként folyamatosan magad igazolod ezen tényeket, például mindenféle behaluzott dolgokat(elfojtott düh, csalódás a gyereknevelésben etc.) hajtogatsz miközben jó magadnak talán még normális párkapcsolata sincs még nemhogy gyereke, ennek ellenére nagy nyugalommal vergődsz itt, ami tényleg felveti bennem azt a kérdést, hogy a fenébe engednek ilyet egyáltalán gyerekek közelébe mint "tanár"?

No rainbow, no sugar

Biztosan azok se normálisak, akik gyerekek közé engednek. Meg persze azokban is biztosan van talán nem is kicsi defekt, akik a munkámmal elégedettek. Valahogy csupa elmebeteg emberrel kerülhetek kapcsolatba a munkám során, ui. igazán lényeges panasz vagy vád az elmúlt nyolc év alatt nem ért (se munkatársi, se szülői részről). De biztos a matek munkaközösségben ülhetnek a legnagyobb arányban értelmileg nyomorékok, hogy még munkaközösség-vezetőnek is megválasztottak.

Egyébként bocs, hogy nem állt szándékomban azt a dedós dolgot elkezdeni, hogy "nem én vagyok a..., hanem te, stb.". Eleinte még próbáltam poénosan venni a hozzá(m)szólásaid (hátha esetleg egy-két smiley vagy szmájli maradt csak le), de látom, ebben tévedtem. Sajnos a sértéseket és a stílust komolyan gondoltad. Ez pedig nem engem minősít.

miközben jó magadnak talán még normális párkapcsolata sincs még nemhogy gyereke

Akkor most ki is haluzik? Ja, persze. Én, meg már hrgy84 is.
Nem kérsz te is az anyagból? :)

Tom, nem az a problema, hogy realisan gondolkodsz. En is szoktam realisan gondolkodni, de ilyen jellegu ervelesnel mindig megprobalok ket oldalrol is ervelni. Jelen esetben azt latom, hogy folyamatosan csak arrol megy a beszed, hogy a gyerekneveles mennyi nyuggel-bajjal jar, teljesen negativ szinezete van a kommentjeidnek, holott ha nincs is sajat gyerekem, annyit azert meg en is tudok, hogy egy gyerek nevelese rengeteg pozitiv erzelemmel is jar.

Abban valoban igazad van, hogy figyelembe kell venni az arnyoldalakat, es legalabb valamennyire objektiven kell merlegelni a gyermekvallalassal jaro valtozasokat, a felmerulo problemakat. Viszont magat a temat - szerintme - nem szabad csak a negativ oldalaval merni, ha igy tennenk, senkinek - vagy legfeljebb par mazochistanak - lenne barmilyen kesztetese az utodnemzesre. Holott ez a dolog azert ennel messze bonyolultabb.

En csak magamon es a kornyezetemen tudom lemerni. Gyerekkent rengeteget betegeskedtem, gyakorlatilag masodik otthonom volt hosszu evekig a korhaz, ha nem bent fekudtem, akkor rendszeresen jartunk be kontrollra, vizsgalatokra, egyebekre. Nem tagadom, hogy a szukebb csaladomat meg is viselte a dolog. Ugyanakkor egyaltalan nem ereztem azt, hogy csak a negativ oldalat latnak a dolognak. Volt ra mod es lehetoseg, hogy beirassanak egy kimondottan hasonlo problemakkal kuzdokre szakosodott intezetbe, es sose halljanak tobbe rolam. Nem tettek meg. Inkabb vallaltak az apolasommal es a nevelesemmel jaro nyugoket, csak azert, hogy otthon lehessek, veluk lehessek. Ugy gondolom, ennel nincs ekesebb bizonyiteka annak, hogy a gyereknevelest nem lehet, es nem is szabad tisztan objektiv/realis/praktikus szempontok alapjan megitelni.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

> annyit azert meg en is tudok, hogy egy gyerek nevelese rengeteg pozitiv erzelemmel is jar.

Segítek: ezt MINDENKI tudja, még Luther is aki nem akar vállalni (meg is kapta érte a magáét, csak tudnám minek ha valaki nem érez magában erre indíttatást, erőt nagyon helyesen jobb is ha nem vállal, minden esetre egy fokkal érettebb gondolkodásra ad okot mint azok akik a Pampers reklámokra indulnak be.)

Egyébként nem véletlen hoztam fel az állattartást mint analógiát, ott is el lehet képzelni, hogy Cirmi cica milyen jó dolog lenne, lehet simogatni, doromboltatni meg minden. Csak utána Cirmi almát ne kelljen ilyen sűrűn cserélni, vagy miskároltatni - ez ellen is mennyit nyüfögnek pedig kevesebb kóbor kutya, macska lenne - vagy féregteleníteni, meg visszaragasztgatni a lekapart tapétát és aztán az ilyen esetek nagy része az, hogy Cirmike az utcán kóborolhat, mert: hát nem jött össze.

Az ilyeneknek ugyanilyen lutri lesz a gyerekvállalás pedig már az első gyakorlópályán elbuktak.

A másik amit tudatosítani kell vállaláskor, hogy mi van ha nem úgy jön össze? Erre fel kell készülni, beleértve a szükséges vizsgálatokat - és ha lehet azon felül is, gondolok itt a genetikai összeférhetetlenséggel rendelkező vadul próbálkozó párokra - valamint, hogy erről is kell beszélni rengeteget nem csak arról, hogy milyen édi-bédi lesz mivel nagyon sok ilyen gyerek éldegel nagymamák, intézetek kebelén mert anyu/apu szépen hátat fordítottak nekik.

A szociális réteg alján élőket meg felesleges mintaként venni, ott azért van annyi gyerek mert nagy ívbe szarnak - leegyszerűsítve ennyire buták - védekezésre, és nem zavarja őket ha a jövőben eggyel több száj fog vonyítani, mert nem folyik annyi ingyen víz a közkútból úgyis erre rendezkedtek be.

No rainbow, no sugar

hmmm..., kisse szalad mar az a lo, nem?

Akkor megeccer, hatha nem volt tiszta a dolog: en _tisztaban_ vagyok azzal, hogy a gyerekvallalasnak vannak arnyoldalai is, talan jobban tisztaban vagyok vele, mint masok. Nem fogok elettortenetet meselni, foleg nem kommentben, de hidd el, hogy nem volt konnyu es egyszeru eletem.

Nem mondom azt, hogy nem kell a negativumokrol beszelni, mert kell. Nyilvan a gyerekvallalas nem csupa moka es kacagas - ahogyan a haziallat tartasa sem az.
Ami nekem a problemam - es szerintem nem vagyok egyedul vele - hogy a beszededbol az szurodik le, hogy mintha egy kisse megbantad volna, hogy belevagtal, mert csak a negativ oldalat latod vagy lattatod.

Megegyszer: igen, beszelni kell a nehezsegekrol, a problemakrol is. Arrol, hogy egy gyerekre siman ra lehet kolteni egy kisebb vagy egy nagyobb haz arat, anelkul, hogy eszrevenned. Hogy teljesen megvaltoztatja az eleted, a bioritmusod, sosem leszel ugyanaz, aki elotte voltal. Hogy ahogy novekszik, ugy aggodsz egyre es egyre jobban erte.

De egy gyerekvallalas megsem olyan, mint egy macskavasarlas. Egy gyerek nem egyenlo egy haziallattal. Nem csak abba kell belegondolni, hogy milyen jo lesz megsimogatni a szoszke fejet, vagy latni a futkarozasat a kertben. Egy gyerekben mindenki kicsit onmagat is latja.

Ami a szocialis reteg aljan eloket illeti. Eloszor is, nem csak a ciganyok elnek azon a szinten, hanem masok is. Aztan, nem mindenutt van annyi gyerek, ahany butor a lakasban. En voltam mar eleg kozel ahhoz a szinthez, es tul lehet elni. Sok kitartassal, rengeteg akaraterovel, es persze hatalmas szerencse is kell hozza. Ja, es egyke vagyok, raadasul feher. Nincs szerencsem egyik kisebbseghez se tartozni, pedig akkor talan jobb eletem lehetett volna.

De egyebkent gondolj bele, ha csak racionalis megfontolasok alapjan szuletnenek a gyerekek, egy csomo szegenysorbol szarmazo nagy ember meg sem szuletett volna. Mert azokban, akik alulrol kuzdik fel magukat, nagyon sok akaratero es kitartas van. Es a legtobbjuk - nem mind, sajnos - nem felejti el, hogy honnet szarmazott.

Megegyszer: igen, beszelni kell a gyerekvallalas... arnyoldalarol. Ugyanugy, ahogy beszelni kell a haziallat tartas arnyoldalarol is. Azonban a ketto koze nem lehet egyenlosegjelet tenni, a ketto nem ugyanaz. Nagyon nem.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

1. Meg se merem kérdezni tartasz-e valami háziállatot.

2. Hol mondtam, hogy a szociális réteg alján lévők csak a cigányok lehetnek? Sehol.

3. Ha szerinted rendben van hogy azok az emberek akik a szociális háló védelmére(segély, támogatás etc) építik az életüket nyugodtan vállaljanak gyereke(ke)t hasonló életmódra berendezkedve, akkor még naivabb vagy mint gondoltam ugyanis ennek köze nincs a szegénységhez. Innen nincs mire felküzdeni magukat, mert arra fogják nevelni őket, hogy nem kell mint ahogy vizet bevezetni sem kell mert úgyis ott a közkút és az nem kerül pénzbe és így saját maguk növelik azt a réteget ami egyre több és több segítséget fog igénybe venni míg a végén tényleg elfogy mások pénze is. (Nahát, hogy ez mennyire hasonlít arra az eredményre mikor a felelőtlen állattartók szabadon engedik a miskárolatlan állataikat).

Az persze sikeresen kimaradt a médiából, hogy mindeközben a legtöbb városban már bevezették a kártyás vízórákat (ala' nyugat) a notórius tartozókkal szemben ahol csak a kártyán lévő összegig használhatsz vizet/áramot és ez tartalmazza az elmaradás törlesztését is, és ez is most van ám a legnagyobb kánikulában.

4. Ez nem az árnyoldala, ez a velejárója a gyerekvállalásnak. Ezt kéne felfognotok és nem pedig elmerülni az eufémiás bullshitekben.

No rainbow, no sugar

1. Ha tart, akkor ő is elmebeteg, mint én?

De most tényleg, komolyan, mindenféle támadási szándék nélkül: a gyereke(i)dben semmi örömöd nincs? Ha van, akkor írj már egy pár dolgot, csak hogy tisztában legyek, hogy nem csak a rossz fog rám várni, ha majd úgy alakulnak a dolgok...
És neked van háziállatod? Ha igen, akkor miért tartod? Mármint mi az a pozitív dolog, ami miatt bevállalod azt sok csúnyaságot, amit írtál. (tyúk, disznó, marha, stb. nem ér, mert azokat előbb-utóbb megeszed, inkább a kedvtelésből tartottak érdekelnének)

1) volt, sajnos allergias lettem a szorere, es el kellett ajandekozni, mert konkretan ketszer majdnem befulladtam tole.

3) mas az, ha valaki direkt a szocialis halo vedelmere epitik az eletuket, es mas az, ha nincs mas lehetoseguk. Azt, ha valaki nem is akar dolgozni, en is elitelem, de nagyon sokaknak egyszeruen nincs lehetoseguk.

Azt pedig elitelem, hogy ennyire eloiteletesen velekedjunk emberekrol. Nem mindenki neveli a gyereket hederezesre, nagyon sokan erejukon felul probaljak tanittatni a gyerekeiket, hogy legalabb azok tobbre vigyek, mint amire ok jutottak. Rettenetesen egyoldaluan latod a dolgokat, es ez roppant karos.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

Ha egy nő elsősorban azért akar gyereket, hogy ezzel magához láncolja a pasiját, az a nő hosszú távon saját magával fog kicseszni.

--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Valahogy úgy gondolom hogy a gyermekvállalás két felnőtt ember közös megegyezésének/döntésének kellene hogy legyen.
Ha egy pár között meg van az összhang akkor még ha át is rendeződik kicsit a gyerek érkezésével a struktúra.. időben és térben :)) akkor sem fognak alapvető személyiségi vonásaik megváltozni.
Ha két személy között nem működik valami, mert nem ugyanazt szeretnék vagy másképp szeretnék .. akkor a gyermek érkezése sem fogja őket úgymond boldoggá tenni.
Nem is értem miért is kellene hogy megváltozzon a srác? Akinek volt eddig is felelősségtudata annak ezentúl is lesz .. az alapvető erkölcsi normákat már saját gyerekkorban megkapjuk, karakterünk pedig adott.

Eselytelen.

Sot, gyorsabban szetpattannak. Kornyezetemben mindket oldalrol volt ra pelda, nem is egy...

http://karikasostor.hu - Az autentikus zajforrás.

Szerintem nem túl valószínű, hogy a "srác" megváltozik. Kivéve, ha eleve nem olyan, csak félreértik.

Viszont ez még önmagában nem elegendő a megfelelő stratégia kidolgozásához. Kell még egy rakás információ:

* Hány gyereket akar élete során szülni a nő?
* Mennyi idős most a nő? Tehát meddig lehet még termékeny?
* Van-e valamilyen baja, ami hátráltatja egy másik - családot vállaló - férfi találásában?
* Van-e valamilyen baja, ami hátráltatja a teherbe esésben, illetve gyerekszülésben?
* Ha lelépne a "srác", az anyagi támogatást is megvonná, vagy nagyvonalúan segítene legalább pénzzel?
* Van-e kellő elérhető vagyona a nőnek, hogy a "srác" segítsége nélkül is fel tudja nevelni a gyermekét?
* Ad annyira jó géneket a srác, hogy megérje a segítsége nélkül is bevállalni egy gyereket?
* Várhat-e a nő családi segítséget (pl nagyszülőktől) a gyerek nevelésében?

Kb ezeket a kérdéseket kell végiggondolnia a nőknek szerintem. Meg még néhány száz másikat is. Még szerencse, hogy nem vagyok nő, fene akarna ennyi változó alapján optimalizálni :-).

Oregon írásán kicsit elgondolkodtam és azt hiszem a lelkem mélyén igazat is adtam neki.
Ha egy férfi családot akar.. "mi"-vé szeretne válni.. és közös gyermeket szeretne akkor tényleg elveszi feleségül a nőt.
Ezzel felvállalta hogy meghozták a közös döntésüket.
Még sosem gondoltam végig ilyen szemszögből a dolgot.. de tényleg valahogy így lehet ez ...

Ebbol a szemszogbol igaza van, de fontos, hogy a hazassag ket ember fogadalma, mindkettonek oszinten, szivbol jovonek kell lennie. Ha az egyik nem oszinte, akar ala se irjak a papirt.

Oszinten szolva ezert nem szeretem az "elveszi" kifejezest. Olyan egyoldalu, pedig a hazassagnak mindig ketoldalunak kellene lennie, kozos megegyezes alapjan kellene tortennie. Nem "elvenni". Elvenni a poharat kell az asztalrol.
--

Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant. 

Vagy elfutna jó messzire. Ha a nő gyermeket akar, az érthető. Nadehogy azért akarjon, hogy ezzel a srácot megváltoztassa? Epic fail. Mármint ha azt gondolja, hogy ez a tuti módszer. Bárki megváltoztatásának a legbiztosabb módja az, ha az illető meg akar változni és tesz is érte. Bárki más csak nyomás alá tudja helyezni vagy segíteni tud neki ebben, de megváltoztatni nem tudja.

Kezdésnek mondjuk jó lenne, ha elfogadná a srácot olyannak, amilyen. Ha meg nem fogadja el, akkor minek van vele?

a meghozna a valtozashoz +1: menekulne a felelosseg elol.

Az ambiciozus szonak van valami negativ arnyalata is, de kerdes, hogy a kiscsaj miert ragaszkodik a "nem tul ambiciozus" fazonhoz. Kicsi varos, ahol a normalisabb ferfiak mar mind foglaltak? mindenesetre imho ez a viszony nem egeszseges. Egy nonek a gyerekszules olyan basic feature, amiert a vilag vegere is elmenne. Jo tanacs: dobja a fazont, hasznalhatatlan.

Diktatorok kezikonyve