A szólásszabadságot (itt) kivont karddal védelmező mélyen tisztelt kollégáimhoz volna egy költői kérdésem:
Szerintetek, mélyen tisztelt Barátaim, az is a szólásszabadság része, hogy ha ti majd egyszer szeliden bekopogtattok szerény hajlékom ajtaján, én KÖTELES leszek beengedni Titeket, szívélyesen hellyel kínálni, s mosolyogva végighallgatni, míg //telefröcsögitek (BOCS)// telehintitek kis szobánkat messzetekintő elméletek fénylő gondolataival?
Hogy érthetőbb legyek: mivel most (még?) többé-kevésbé demokráciában élünk, semmi elvi kifogásom nincs az ellen, hogy a Jobbik, vagy elvbarátai az általuk tisztes munkával megkeresett pénzen a média tetszőleges szegletében reklámidőt vásároljanak, megszólalási lehetőséget teremtsenek - de arra (még) nem kötelezhetnek, hogy én azt megnézzem/meghallgassam.
Üdvözlettel