Nem tudom mennyire tűnt fel, de két külön dologról beszélünk. Amiről én, az az, hogy van egy felső határa annak a pénznek, amit egy munkaadó neked fizetni tud / hajlandó. Ez az az összeg, amit képes vagy megtermelni.
Amiről te beszélsz, az meg az, hogy egy béralku során mennyire tudsz közel kerülni ehhez a teoretikus felső határhoz.
Pályakezdőként az általad megtermelt összeg kezdetben zéró, így ez a teoretikus plafon is nulla lenne. A fizetésed így egy az egyben egy befektetés munkaadói oldalról. Az ő oldalukról a megválaszolandó kérdés az interjú után: "belerakjunk ebbe a srácba X összeget?". Ráadásul X elég nagy szám, nettó 160e-nek a munkaadói oldalról az összes költsége ~315.000 Forint, amihez hozzájönnek a nem bér jellegű költségek, oktatások, tréningek, kapsz gépet, céges accountot, postafiókot, belépőkártyát, asztalt, széket, telefont, munkája van veled a bérszámfejtőknek, a takarító néninek, a portás bácsinak. Ez alsó hangon is 1-2 milló forint, de inkább több.
Ez azért mindenképpen nagy bizalmat feltételez a munkaadó felől, valamiért lát fantáziát az adott jelöltben (pl. belső nyelvként nagyobb részben németet, kisebb részben angolt használó céghez felsőfokú német + középfokú angol nyelvvizsgával jelentkezni jó ómen az álmoskönyv szerint).
Hősünk valószínűleg nem mélyedt még el az informatika egyetlen területében sem túlságosan, ha annyi képe van a leendő munkájáról, hogy "valami nem programozó, kvázi IT". Nincs ezzel semmi baj. Majd kialakul. Valahol el kell kezdeni, nemde? Egy év múlva már sokkal tisztábban fogja látni, mit szeretne.
Viszont addig felesleges a "én egyetemet végeztem, értitek egy-he-the-met!, nekem fél misi jár!" c. magánszámba belekezdeni, mert kiröhögnek csúnyán. Az meg, hogy öt év múlva majd ilyen-olyan specialistaként, konzulensként, managerként, architectként hazaviszi-e majd a félmisit, innentől csak rajta áll.
--
geri / otperc.net