Mi van a magyar vetőmag előállítókkal. Azok közül amiket írtál egy lehet magyar (Martonvásári Kutatóintézet) a neve alapján. A szocializmus alatt USA meg NSZK cégek gondolom nem szállítottak ide 1. fogú magokat, mégis jól ment a mezőgazdaság. Legalábbis jobban mint most. Ha magyar végekhez menne a jogdíj legalább az országon belül maradna ez a nem túl fair sarc.
Csak azért tűnik nehéznek vagy lehetetlennek egy ilyen átállás, amit írtam mert ha egy rendszer, még ha rossz is kiépül akkor abból nagyon nehéz váltani. De ez így mindenképpen rossz, nemcsak igazságtalan.
Ha belvíz vagy valamilyen növényjárvány miatt kipusztul a lánc végén levő gazda összes búzája, akkor legalább visszakapja a jogdíjat a magok után? Simán vissza kellene fizetni ebben a mai rendszerben, mert akkor a termés elpusztulása miatt végül nem történik 'jogdíjfelhasználás'. Vagy a kockázat legyen csak a valódi termelőé még a tuti nyereség meg legyen a vetőmag előállító multié?
Ha meg az a rendszer lenne, amit írtam, csak az egyszeri vetőmageladásért lehetne pénzt kérni, akkor az előbb áremelkedéshez vezetne az 1. fokú magoknál valószínűleg, de utána növekedne a piaci verseny. Jönnének új szereplők majd szépen kezdenének lefele menni az árak a valódi verseny miatt. A 2. fokú magok ára már kábé ugyanannyi lenne mint most a kezdetektől. Csak a 2. fokon lenne átmeneti likviditási zavar, de erre a szintre az állam beléphetne célzott támogatással, pályázattal.
A mai helyzet igazságtalan. Ennyi erővel a Katolikus Egyház is követelhetné a jogdíjat az 1. fokú vetőmag előállítóktól, mert ők meg az Isten szellemi tulajdonát képező DNS kódú magokat használnak fel. Meg persze akkor már a Protestánsok is kérnének a jogdíjból. Az ateisták meg egy Darwin-díj alapítványba szedhetnék a maguk részesedését. :-))