Ellenben nagyon érdekesen működik az agy. A felállított sztereotípiáinak megfelelő eseményeket sokkal inkább megjegyzi, mint ami ellentmond ezeknek. Ez olyan szintig elmegy, hogy akár a jegyzetelést is "elfelejti" az általad említett esetben.
Azt úgy hívják, hogy kognitív disszonancia, szép kerek példák voltak erre egyesek írásaiban amikor alátámasztó vagy ellenkező tényeket próbáltak gyűjteni, amelyek a saját véleményüket vagy döntésüket erősítik... egy másik formája a kognitív disszonanciának az, amikor a vita agresszív támadásba fordul. :)
Sok megérzés pedig abból fakad, hogy a tudatos látás csak kis része a valóságos látványnak. Az agy ugyanis szelektál, a tudatalatti már kevésbé. Ebből fakad, hogy megérezzük, ki az, aki nem akar igazán velünk beszélgetni, vagy a tanár "megérzi", melyik diák nem készült.
Ez általában úgy megy, hogy ismeretlen diákokkal szemben nem működik a "megérzés", ám idővel kialakul, hogy melyik diák milyen módon jelzi akaratlanul, ha nem készült. Ugyanakkor nem tartom megfelelő módszernek, hogy tanárként azokat emeljem ki a tömegből, akik nem készültek... :)
--
http://wiki.javaforum.hu/confluence-2.10/display/FREEBSD