Szerencsére azért nem, mert a transzformátorállomás úgy viselkedik, mint a méhlepény vérgátja, csak a leg parányibb
vírusok juthatnának át rajta (például az iVir Femto) de akinek már olyanra van pénze, az megengedhet magának egy WGA gyorsítót is, ami végtelen bites protonátlövéssel közvetlenül a célprocesszorba juttatja a férget. A hatótávolságának pedig csak a föld görbülete szabhat határt. Egyetlen ismert védekezési módszer az alufólia, de sajnos ez a wifivel nem kompatibilis. És ha csak egy ponton is árnyékolatlan marad a rendszer (jellemzően az utp-kábel) akkor mit sem ér.
Ezért használnak az igazi profik még mindig koax-kábelt, és tokenring hálózatot, mert a kábelben köröző token kiüti a nem pontosan vele egy pályán keringő kívülről belőtt biteket, valamint megvan az a jótékony hatása, hogy tisztán tartsa a kábel belső felületét, és így nem akadhatnak össze a bitek, megelőzve ezzel egy potenciális kábelrobbanást.