Köszi a biztatást, a jótanácsot, ez most nagyon kell. Igen, túl kell lépni a dolgokon, pláne az anyagi világ dolgain -- ha belegondolok, hány meg hány olyan tárgy, ruhadarab, akármi van, aminek a léte a múlt ködébe veszett, holott ott és akkor nagyon fontosnak tűnt... Egyébként most sem a tárgyak, a pénzben kifejezhető veszteség az, ami fáj -- a magánszféra megsértése, az, hogy valaki (de rossz a nyelvünk... nem írhatom azt, hogy senki...) bejött, elvitte az életünk emlékeinek egy darabját (azt a párszáz fotót...), esélyt sem hagyva arra, hogy másokkal megosszam azokat a csodálatos pillanatokat, a kisebbik lányom első nyarának eseményeit... Az analóg fotográfia ezért is jobb... Ott legfeljebb harminc körüli képkocka bánta volna... Lehet, hogy visszaállok analógra?