Az optikai rendszer felbontokóképességének elméleti határa függ annak átmérőjétől és a hullámhossztól, amelyen dolgozik. Ez egy szögérték, ami a diffrakció miatt nem lehet akármilyen kicsi (nem lehet kisebb az első Airy-korong átmérőjénél). A felbontóképesség az átmérővel fordítottan, a hullámhosszal egyenesen arányos: minél nagyobb az optika átmérője és minél kisebb az alkalmazott hullámhossz, annál kisebb a szögérték, azaz annál jobb a felbontás. Az emberi szem esetében ez körülbelül 1 ívperc. A felbontóképesség és a megfigyelt objektum távolságának ismeretében kiszámítható egy lineáris méret is. Az, hogy a detektorra ez hogyan képeződik le (egy pixelre mekkora lineáris méret esik), függ például az optikai rendszer fókusztávolságától és a detektor pixelméretétől is. Ne felejtsétek el azonban, hogy a felbontóképesség elméleti határa nem érhető el, hogy mást ne mondjak, például a légkör zavaró hatása miatt.